Kutattam egy kicsit az orosz, grúz meg török fórumokon a Tropi atka miatt, és találtam néhány érdekes gyakorlati dolgot. Kint sokkal bátrabban, sokkal töményebb formában használják a szereket a védekezéshez, olyan szerekkel, amik nálunk tiltottak. Emellett komoly problémát jelentenek a kínai hamisított atkairtó szerek is. Sokan először arra gyanakodtak, hogy az atka lett rezisztens a szerekre, mert egyszerűen nem döglöttek a paraziták. Végül aztán kiderült, hogy csak gagyi, hamis szerekről volt szó. Jópár nagy kinti méhészet futott bele ezekbe az ellenőrizetlen ázsiai termékekbe, amik aztán teljesen lenullázták az állományukat.
Ami a hatóanyagokat illeti, beigazolódott a papírforma: fiasításmentes állapotban a hangyasav, az oxálsav meg az amitráz kint is működik. A tartós hordozócsíkokat viszont elég kevesen alkalmazzák, helyette inkább a csíkok füstölése a megszokottabb. Emellett leginkább a téli fiasításmentes időszakra koncentrálnak, igyekeznek akkorra teljesen letakarítani a családokat, hogy a tavaszi kezeléseket, a korai legyengüléseket meg az összeomlásokat el tudják kerülni. Ugyancsak nagy téma kint a különböző méhfajták tulajdonságainak a kihasználása, különösen a VHS (vagyis az atkaérzékeny higiénia) vonal erősítése.
Szóba került a lítium-klorid is, ami állítólag erős atkaölő a Tropi ellen. A legfrissebb kísérletek szerint ez a parazita több mint 3,5-szer érzékenyebb erre a hatóanyagra, mint a sima Varroa atka. Úgy tudom, egy hazai méhész, K. L. már egy ideje előszeretettel használja is a gyakorlatban, és majd érdemes lenne az ő tapasztalatairól is beszélni, mert nagyon hatásos lehet a dolog.
A védekezés alapja itt is az, hogy időben észrevegyük a bajt. Egyébként nagyon nehéz észrevenni, mert annyira kicsi, hogy könnyen elvegyül a viaszmorzsák között. Erre a kinti tapasztalatok alapján a gyantacsíkos feltépéses módszer vált be a legjobban, mert ezzel elég jól és korán ki lehet mutatni az atkát a sejtekben.
Persze ez csak az én meglátásom, de lehet, hogy a valóságban azért nincs akkora óriási vész, mint amekkora feneket kerítenek ennek a Tropi-témának. Igaz, a nagyobb méhészeteknél nehezebben kezelhető a dolog, és persze azoknak is nagy gondot okozhat, akik alapból nem bírnak még a sima Varroa atkával sem. Ez az egész egyébként csak az én rövid tapasztalatom. Még én magam is kutakodom az ügyben, ráadásul néha el is kalandoztam a lényegtől, úgyhogy ezzel senkit nem akarok rábeszélni semmire, és félrevezetni sem szeretnék senkit.