1
Szakmai kérdések / Re:A méhcsaládok általános állapota
« Utolsó üzenet: írta Koki Dátum 2026. Október 16. 08:38 »Én 10 évig kezeltem félNB-t. Borzalom. Abban az időben írtam 2 cikket is az alacsonykeretesről a Stork idejében a Méhész Újságban. Egyben nem fért el, pedig erősen leszűkítettem a tényeket. Még író-olvasó találkozót is szerveztek kettő alkalommal. Azután nagyon sokan megköszönték kezdő méhészek, hogy mást választottak. Az egyik nagy feles mondása fennmaradt, aki végül mindenben egyet értett, de nemigen tudodtt mit mondani, csak ennyit: "A MÉHEK MENNEK, MERT MENNEK" A többiek meg jót röhögtek. Az egyiken Nikovitz is ott volt.
Valóban voltak évek amikor kettészakadt a fürt a teleléskor. "Szerencsés" esetben az anya a felső keretsoron maradt. Olyan eset is néha megesett, amikor az egész család éhen veszett alul, pedig a felső lépsor az aljáig fedett mézes volt. De ez a legkevesebb probléma vele.
Nekem még soha nem váltottak léputcát teleléskor a méheim, pedig már azért néhányat nekiengedtem a télnek. Az utolsó kikelt fias helyére oldalról bevisznek most valamennyit a nem fedettből. Vannak méhészek akik csak annyit adnak (vagy hagynak) nekik télire, amivel biztonságosan áttelelnek és tavasszal etetnek. Állítólag jobban fejlődnek. Nekem erre nincs időm, meg egyébként is minek nyomjam őket, amikor így sem bírok a rajzással ha akáckor beüt a rossz idő.
Írod Apis, hogy egy fiókon is kitelelnek. Ki, de minek? Állatjóléti családszám miatt hasznos. Tavasszal ahol anyagond volt esetleg és a család népesen élte túl néhány jól jön valóban, de van egy másfajta gondolkodás. Ha akar a méhész akkor készít akác után annyi kiscsaládot, ami az állományát biztonsággal ellátja kölyökcsaláddal. Álanyásakat azonnal lehet anyásítani, nem kell sokszor kaptárbontással foglalkozni. FélNB-nél szoktuk csinálni, hogy egy méztéri fiókba akácpergetés után raktunk rajzásra készülődőktől 2-3-4 fiaskeretet rajbölcsővel. (Külön alj, az elvétel után....) Kijáró bezárva, megitatva (locsolva) árnyékos fa alá szellőzővel, aztán este elvinni legalább 4 km-re. Etetni a pillanatok műve. Párzások után atkaírtás. Mehet vissza.
Hunornál. Érsekcsanádi méhésznek VAGY 25 ÉVE MÁR csináltunk 200 valamennyi kölyköt. Hozott 2 lépet, amit meglocsoltunk. Raktam bele -közé- 3 fiaskeretet, + kettőről ráráztuk a méhet, lehetőleg nyílt fiasról. Amit egy nap csináltunk azt hazahoztuk Lellére, a méhész itt aludt majd a másnapival együtt vitte el, tehát 2 naponta. Csak érett rajbölcsővel, mert ott nem kell félni attól, hogy az anyaálca leszakad a pempőről, vagy megfázik. Vaddohányon valamit gyűjtöttek neki. Azután napraforgóig etette őket, majd serkentgetett. Következő évben nagyot fogott akácon. Ehhez persze hozzájárult az, hogy a lépkészlete adva volt, az nem pusztult el, csak ugye előző évben a méhei. Sokat dolgozott velük, vastagon feletetett, semmi szűkítés meg karcolgatás. 11-es Hunorokkal. Voltak gyengék ősszel közöttük, azokat szétosztotta. Nem minden anya sikerült ott sem százszázalékosra. Azután csak műcsaládokat készített műrajocskák helyett ő is, mert a hús rendelkezésre állt, és nem kellett serkentgetni babusgatni őket. Megtanulta, hogy idejében fel kell etetni, és vastagon. Sajnos már rég meghalt, lezuhant a sárkányrepülőjével.
Valóban voltak évek amikor kettészakadt a fürt a teleléskor. "Szerencsés" esetben az anya a felső keretsoron maradt. Olyan eset is néha megesett, amikor az egész család éhen veszett alul, pedig a felső lépsor az aljáig fedett mézes volt. De ez a legkevesebb probléma vele.
Nekem még soha nem váltottak léputcát teleléskor a méheim, pedig már azért néhányat nekiengedtem a télnek. Az utolsó kikelt fias helyére oldalról bevisznek most valamennyit a nem fedettből. Vannak méhészek akik csak annyit adnak (vagy hagynak) nekik télire, amivel biztonságosan áttelelnek és tavasszal etetnek. Állítólag jobban fejlődnek. Nekem erre nincs időm, meg egyébként is minek nyomjam őket, amikor így sem bírok a rajzással ha akáckor beüt a rossz idő.
Írod Apis, hogy egy fiókon is kitelelnek. Ki, de minek? Állatjóléti családszám miatt hasznos. Tavasszal ahol anyagond volt esetleg és a család népesen élte túl néhány jól jön valóban, de van egy másfajta gondolkodás. Ha akar a méhész akkor készít akác után annyi kiscsaládot, ami az állományát biztonsággal ellátja kölyökcsaláddal. Álanyásakat azonnal lehet anyásítani, nem kell sokszor kaptárbontással foglalkozni. FélNB-nél szoktuk csinálni, hogy egy méztéri fiókba akácpergetés után raktunk rajzásra készülődőktől 2-3-4 fiaskeretet rajbölcsővel. (Külön alj, az elvétel után....) Kijáró bezárva, megitatva (locsolva) árnyékos fa alá szellőzővel, aztán este elvinni legalább 4 km-re. Etetni a pillanatok műve. Párzások után atkaírtás. Mehet vissza.
Hunornál. Érsekcsanádi méhésznek VAGY 25 ÉVE MÁR csináltunk 200 valamennyi kölyköt. Hozott 2 lépet, amit meglocsoltunk. Raktam bele -közé- 3 fiaskeretet, + kettőről ráráztuk a méhet, lehetőleg nyílt fiasról. Amit egy nap csináltunk azt hazahoztuk Lellére, a méhész itt aludt majd a másnapival együtt vitte el, tehát 2 naponta. Csak érett rajbölcsővel, mert ott nem kell félni attól, hogy az anyaálca leszakad a pempőről, vagy megfázik. Vaddohányon valamit gyűjtöttek neki. Azután napraforgóig etette őket, majd serkentgetett. Következő évben nagyot fogott akácon. Ehhez persze hozzájárult az, hogy a lépkészlete adva volt, az nem pusztult el, csak ugye előző évben a méhei. Sokat dolgozott velük, vastagon feletetett, semmi szűkítés meg karcolgatás. 11-es Hunorokkal. Voltak gyengék ősszel közöttük, azokat szétosztotta. Nem minden anya sikerült ott sem százszázalékosra. Azután csak műcsaládokat készített műrajocskák helyett ő is, mert a hús rendelkezésre állt, és nem kellett serkentgetni babusgatni őket. Megtanulta, hogy idejében fel kell etetni, és vastagon. Sajnos már rég meghalt, lezuhant a sárkányrepülőjével.
Legutóbbi hozzászólások