Jó reggelt, és kellemes napot kívánok!
Tolna megyében a méhészkedést megkeseríti az időjárás.
Nincs olyan nap, hogy nem esik. Nehéz a méhcsaládok kezelése, mert nagy kutatás veszély.
Én lassan végzek a téli fészek rendezésével, és már csak az élelemkiegészítés marad vissza.
Mint az előzőekben írtam ennek azért van jelentősége, mert a kelő fiasítás helyére tudják raktározni a méhek a telelésre szánt élelmet.
Ennek most van itt az ideje.
Sok etetési praktikát olvashattunk, én a vályús megoldást használom, teljes takarás mellett.
A kaptárt sem kell kibontanom az etetéshez. A vályúba vezettem egy 25 mm átmérőjű flexibilis csövet, és azon keresztül tankolom a méhcsaládokat. Semmi szag, kutatás kizárva, és gyors.
Az anyák a külső virágporhordásnak köszönhetően, még 3-4 kereten szépen fiasítanak, ez olyan jó nyitott tenyérnyi, de találkoztam teljesen befiasított léppel is.
Messze van még a jövő tavaszi tisztulás, de most dől el milyen családokkal indulunk a télbe.
Februárban nem szeretnék aggódni az élelem miatt, ezért bő készlettel telelnek a méheim.
A 6-7 NB keretre szűkített családok jó zsufák. A fészken kívüli lépekről, az idő előre haladtával szépen behúzódnak társaikhoz. Ha lazának fogom ítélni a fészket az utolsó ellenőrzéskor, úgy még egy keretet kiveszek.
A lényeg, hogy minden léputca dugig legyen méhekkel, és mézzel, még így is lehet baj.
A Hunorosok legnehezebb időszaka következik. Főként ezért is váltottam. Amely keretekből utoljára kelnek a méhek azt ki kell venniük, vagy elbúcsúznak ezektől a családoktól. Nagy lecke!
Ezekben a keretekben ugyanis nagyon kevés a méz, és pont akkor lesz rá nagy szüksége a méheknek amikor kint tombolnak a mínuszuk. Mi a teendő? Ki kell venni ezeket, és vagy mézeset tenni helyükre vagy etetni ezerrel.
Ez egy több száz családos Hunor méhészetben iszonyú nagy munka, mégis meg kell lépniük, mert a búcsúnál nincs fájdalmasabb a méhész számára. Az a gond ezekkel a fészekben hagyott üres keretekkel, hogy az anyák itt kezdik meg tavasszal a tevékenységüket, és a hidegben az életük árán sem hagyják ott, még akkor sem ha kifogy belőlük az élelem. Folytassam?
A megoldást olvastátok, 27 év Hunoros tapasztalatát és néhai Zoltán Béla bácsi intő gondolatait osztottam meg veletek.
Nagyernyei Attila