Igen, az számomra is nyilvánvaló, hogy a keretek elszedésének eddig alkalmazott szisztémáján is változtatni kell többé kevésbé. Eddig az a módszerünk, hogy amíg az egyik család keretei "fent" vannak a pergetés alatt, addig elszedem a következő családtól. Persze nem bontok egymás melletti kaptárt, egyet mindíg kihagyok majd természetesen visszatérek rá, ha a mellette lévőt már vissza "csomagoltam". Ez azért, mert két kaptár között, csak 10-20 cm-ert hagyok. (Otthon, meg álványon szorosan enymás mellé vannak tolva.) Mivel léptűzdeléses mézeltetést alkalmazok, így tisztító pergetéskor minden keretet kiszedek kezelőládába, és pergetünk. Az előző család, kipergetett mézes kereteiből kerül 2-2 az üres kaptárba, majd így seprem vissza a méheket. Természetesen , csak tisztító pergetés esetén, egyébként ugye minden más esetben, hagy az ember élelmet a kaptárban. Lehetőleg a frissen építtett szűzlépeket igyekszem bent hagyni, így esélyt sem hagyok a rongálódásukra. 2-3 kaptár van egyszerre nyitva. Jelenleg ezzel a módszerrel szinkronba vagyunk ketten, persze gyakoroljuk már vagy 15 éve. Egyébként ha a sugarassal nem boldogulnék, abba tökéletesen illeszthető a 6 keretes önfordítós kosár is. De egyenlőre, még minden képlékeny.
A pergetéskor szűrjük is a mézet, bár ez csak pici plussz időt igényel. Közvetlen piacra termelünk, ámbár amig csak kereskedőnek adtam le a mézünk, addig is szűrtük. Akkoriban, a méhész ismeretségi körömben ez nem igazán volt szokásos. Igaz ez régen volt.