A léptűzdeléses mézeltetés arra épül, hogy a méheink elsősorban a fészket igyekeznek mézzel megtölteni. Tehát rá kell venni őket, hogy az egész kaptárat fészeknek véljék.
A gyakorlatban nállam, ez a következőképpen történik. Akácon pergetjük ki a repcét, egyben ez a tisztító pergetés. A keretek visszaadás során, akár már sor is kerülhet az új rend kialakítására. Széleken fias, közöttük az adott lehetőségeken belül váltakozva az üres és fias keretek. Szélre lehetőleg fedett fiasokat tegyünk.
Természetesen ez később is elvégezhető, akár a késő délutáni, esti műlép beadásakor. Illetve korrigálható, ha közben esetleg kikelnének szélen a fiasok.
Ha sikerült jól berendezni, szinte azonos, nagy aktivitással fogják használni mind a két kijárót a méheink. Bár, kaptár bontáskor is látható a méhek eloszlása.
A "minden" keret elszedése, csak a tisztító pergetésre vonatkozik. Az akác pergetésekor már ajánlott a nagy kiterjedésű nyitott fiasításos lépeket, a gyenge szűzlépeket lehetőleg nem bántani.
Ez a módszer, tökéletes illeszkedik az NB 15-höz.
Az első, akácra vándorlásomhoz kötődik (1998), ennek a módszernek megismerése. Akkor még csak társként, idősebb méhész mellé csapódva vándoroltam, tapasztalni, tanulni.
A vándortanyán feltűnt, hogy egy családom nem hord csak toporog a kijáróban, holott a többiek keményen hordtak. Mind a többi hat, csak ez a hetedik nem. Vándortanyai jó szomszédunk, idős tapasztalt méhész, egy este nállunk járt. Szóba hoztam neki aggodalmam, erre megkérdezte hogy megengedm-e neki hogy belenyúljon a kaptáramba, ámbár nem szokás, sem már ijen későn abajgatni a méheket. Természetesen szivesen vettem a segítséget, rábólintottam. Na Pista bácsi, gyors mozdulatokkal átrendezte a kereteket, hirtelen csak annyit láttam, hogy meg keverte őket, mint a kártyát szokás. Annyit mondott csak, hogy majd holnap nézzem meg őket. Mert szerinte, mennek majd mint a golyó. Úgy is lett. Na meg persze, kérdőre vont hogy miért szorítottam meg őket műlépes kerettel. Igen ennél akartam kipróbálni, könyvi leírásból az anyarács helyett műléppel való fészek elkülönítést.
Majd otthon szakirodalomból kerestem ki, hogy mi is ez tulajdonképpen. Így azóta ezt a mézeltetést alkalmazom. Az NB 15-ből, hozzávetőlegesen így akácon 12-13 keret, míg napraforgón 10 keret kerül pergetésre.
A családok, lehetőleg mindíg a saját kereteik kapják vissza. Akácon ha erőssek a családok, szintén tűzdelve rendezem a kereteket pergetés után. Ekkor, már rajzásgátlásként. Majd hazaérkezés utáni héten kezdve, már sor kerül egy ellenőrzésre, normális berendezésre, szaporításra, anyanevelés indítására.
Ez a módszer nekem jó volt munka mellett, ugyan is akácig semmiféle hiperbeavatkozást nem kellet jóformán végezni. Nyilván a család igényeinek megfelelően, a fészekbővítések meg történtek. A többi, szükséges műveletekkel. Viszont akácon mindíg, végig ott lehettem a méheimmel. Így ha időben érkeztem minden belefért.
Amire viszont érdemes figyelni, hogy a mostanság szokásos májusi lehülés előtt, nem érdemes a családokat széthúzni. Gyenge családocskáknál amúgy se tegyük, felesleges illetve káros.