Nem hinném hogy buzdítja őket, meg téged sem.
Na ettől szép ez a szakma, hidd el itt helyben azonos körülmények között, hatalmas különbségek vannak a méhészetek között, van aki csak tartja, majd egyszer annak is feljön és ha szerencsével pont akkor virágot fog tán még pörget is,
van aki 40 éve így csinálja, ahogy esik úgy puffan, nincs ebben semmi különös,(és nem is tud róla igazából).
Van már barka is a fűz előtt nálam elég sok, de nem mindegy hogy milyen családokkal kezded a tavaszt, én ígyekszek képletesen mondva "termelőket" betelelni, korán is kezdek velük dolgozni, a lényeg hogy mindig a "konkurencia" előtt vagyok, sokat halgatom: te má... te má..., igen én má.... ba@meg, a "gyerek hol van?" má két hete kint van...má pergetett is egyet megláttam hazafele jövet a futóval és megállítottam

... meg ilyenek,(ez tényleg megtörtént lebuktam

) nyár végén ősszel ugyan ez.
"mivel a repce közepétől mézel, fúj a szél, volt amikor még mínusz is volt."
Ez nem igaz már az elején is adja, de nem mindegy hogy hol helyezkednek el a táblák, és milyen a talaj.
Igen az idén szar idő volt, sokára teltek meg a mézterek, de megteltek, ahoz elég messze voltam hogy rossz időben egyáltalán ne jöjjönek ki a méhek, és nem is jöttek, nálam az uralkodó nyugati szél mindig elfele viszi az illatát a méhektől úgy helyezkedem, ebben egy nagy erdő is segít.
Az idén a sors úgy hozta hogy egy mérgezés gyanú miatt rá lett nézve minden környékbelire, az enyém volt az "etalon", sok kollégának most volt lehetősége meglátni hogy néz ki egy repce pergetés előtti állomány, a röpkörzeten belül!, amúgy semmiféle mérgezés nem volt.
Az egyik méztérben kimaradt a 10. keret, a pár centit lelógó nejlon ki volt építve hunor méretre és meg volt rakva.
Na az egyik kolléga akkor kért egy ládát amire leülhet, Attila jutott eszembe rögtön, neki is van egy kisszékes sztorija.
Van akit az atka kínoz, van akit a nosema, vagy mindkettő, vagy egyszerűen nem érti, nem látott még olyat vagy ilyet és nem hiszi.
Szóval az egész évem fel van építve, nem egy sz@ros gyümölcsön múlik a dolog.
Látva akác után rögtön az atka helyzetet, én júniusban nem mentem sehova, egyedül maradtam az egész határba, atkát irtottam kíméletlenül és serkentő etetést végeztem, a méheim olyan állapotba voltak napraforgón hogy komolyan mondom elegem volt belőle.
A többiek eleve, nyugodtam mondhatom hogy nem épp ütős állományokkal akác után tovább mentek a semmire ámor +dohány, (megértem mert addig semmit sem termeltek jóformán) ahol még jobban "tömörödtek" ; hát az atkairtás elmaradt nekik, a legtöbb akivel beszéltem azért "pöffentett kettőt", na most sírjak vagy nevessek?
Nem volt kedvem röhögni mert naprára mind hazajött és 5 kilométeren belül volt, és hemzsegtek az atkától, ísmét felmerült náluk a mérgezés gyanúja, de nem ragozom tovább, lehet ezt így is meg úgy is csinálni.
Még megtoldom annyival hogy én azért nem vagyok nagy méhész, nem vagyok a Nagyernyei Attila vagy éppen Molnár Jenő méhészetének a közelében sem, ha ilyenekkel lennék "körbe bástyázva" akkor a nadrágszíj mellé fel kellene csatolnom az "antant" szíjat is, egy barátságos versenyben.
De ilyenek itt nem nagyon vannak, egy van az is a szomszéd faluban nyomja.