Többen úgy gondoljátok, hogy Kokival mi rosszban vagyunk.
Ez nem így van!
Gyakorlatilag minden témát máshogy közelítünk meg, az egész élethez való felfogásunk eltér.
Nekem nem kell veteményes, meg több hektár dió ültetvény, panziók és sorolhatnám, a tisztességes megélhetéshez.
Ez egy mókus kerék, egy pénzhajhászás.
Nem célzásként, és nem Kokinak szánom, de egyszer mindenki fölött másfél méter Föld lesz, vagy bele teszik egy szép kerámia edénybe a maradványainkat.
Akkor meg hova ez a bődületes hajtás?
Én inkább több időt kívánok eltölteni a gyönyörű unokáimmal, rendszeresen járunk koncertekre, retro discoba, és a motorozni is szoktam.
A 200 körüli méhcsalád nekem bőven elegendő a boldogulásunkhoz.
A mézem nem híg, különösen a fenti lett jó sűrű.
Kokié azért ilyen, mert tökölődik.
Azért közel 1.000 méhcsaládot lesepregetni emberfeletti munka, és ő mondja nekem, hogy sokat dolgozok.
Nálunk a pergetés a kijárók erős szűkítésével kezdődik, ami azt jelenti, hogy a téli szűkítő dugók kerülnek ilyenkor a kijárókba.
Nem érdekel, hogy a meleg miatt "lógnak a szakállak", de a családok szépen tudnak védekezni, és a kutatás-rablás kizárt.
Ha napokon belül nem lesz minimum egyenleg, akkor nincs mese etetni-serkenteni fogok.
Én is hagytam náluk bőven mézet, mivel a fészek összes lépje nem kerülhet a pergetőbe, pedig a szélsők szinte talpig mézesek voltak.
Az a méheké, mert megérdemlik.
A napraforgó napról napra nagyobb, ismét be fog kavarni a hársnak.
Pedig most úgy gondolom, hogy a hárs jó lehet, mert kapott esőt, és pár nap múlva újra ázik.
Nagyernyei Attila