Látom nem váltott ki túl nagy érdeklődést az előbbi hozzászólásom, pedig szerintem a méhészet jövője múlik azon, hogy képesek vagyunk-e megérteni, hogy mi történik egy kezelést követően.
A konkrét esetben erősen felmerül az idegen méhészetből származó atkák megjelenése, amit még időben elcsípve a folyamatos kezelés hatására még a méheken el lehet kapni. Azonban muszáj az egészséges kételkedésnek motoszkálnia a fejünkben, hogy nem másról van-e szó? Mi lehet ez a más? Tényleg csak engem érdekel?
Szóval nekem van egy nem túl bonyolult egyenletem a bevitt hatóanyag sorsát illetően, ami szerintem nagyon sok talányra ad választ. Ez úgy néz ki, hogy az egyenlet bal oldalán az effektív dózis áll. Az a dózis, ami az atka szervezetében kialakul. Ha az effektív dózis meghaladja a letális dózis értékét (ölő dózis), akkor az atka elpusztul, egyébként nem. Az egyenlet jobb oldalán két érték szerepel. Az első a hatóanyag növekedésének képlete, amiből ki kell vonni a második értéket, a hatóanyag csökkenésének mértékét. Mit értek az első képlet alatt? A napok számát szorozzuk a naponta felvett hatóanyaggal. 3 naponta egyszer elvégzett kezelésnél 1-szeres az érték, folyamatosan ható szer esetén itt 3-szoros érték szerepel. De a képlet másik tagja is lehet a különböző kezelési formák esetén más és más. Adott esetben ha a 3 naponkénti kezelés 1-szeres értékéhez 3-szoros hatóanyag bevitel tartozik, akkor a képlet együttes értéke megegyezik az 1 napos és a 3 napos kezelés esetén. Van ugye az egyenlet jobb oldalán egy másik képlet is, ami előtt egy minusz jel áll. Ez alapvetően az atka szervezetében történő lebomlást számszerűsíti. Az élő szervezetek rendelkeznek egy általános lebontó képességgel, amely lebontó képesség évek, évtizedek során a használat következtében folyamatosan emelkedik. Sokan azt gondolják, hogy ez azért van, mert a szer használata adaptációra kényszeríti az atkát. A helyzet azonban az, hogy erre még nincs tudományos bizonyíték. Bár én nagyon hiszek az adaptív mutációban, mégpedig a kvantum összefonódás elvén keresztül, nem a mutációs ráta növekedésének hatására, de ez még tudományos körökben sem merült fel lehetőségként, ezért ne is foglalkozzunk vele. A szerek használata sima darwini szelekciót vált ki. A kezelés során az az atka marad életben , amelyik a spontán mutáció révén jobban elviseli a hatóanyagot. A csökkentő képletünkbe helyezve az egészet: a szorzószám itt is a napok száma (talán a napok helyett mindkét esetben helyesebb lenne órákat használni, de lényegtelen, mert átváltható), amit pedig megszorzunk ezzel az egy hatóanyagonként, akár méhészetenként különböző értékkel, ami az idő előre haladásával növekszik. Az effektív dózisunk ebből a hatóanyag növelő és csökkentő két rész együtteséből alakul ki. Mindent ezen egyenlet alapján kell mérlegelnünk.
Mi lehet ez a mérlegelés? Hát a napok, vagy még inkább órák száma. Fiasmentes időben ez az érték lehet akár 20 nap is. Fiasításos időben pedig akár csak egy nap. Ha a képletünkben a szorzószám 20, akkor sokkal nagyobb az esély a letális dózis elérésére, mintha csak 1 a szorzószám. Ha az atka be tud bújni a fiasba, akkor szorzószám,az az érték lesz, amikor bebújik. Ha ez kicsi, akkor az atka szervezetében az egyenlet jobb oldalának első képlete az elért értéken marad, a második képlet a csökkentő viszont növekedhet, tehát az egyenlet bal oldali értéke az effektív érték csökken, vagyis nem érjük el a letális (ölő) dózist.
A fentieket hogyan tudjuk a konkrét példánkba helyezni? Hát a herefiasítás megszűnésével megnövekedik az egyenlet jobb oldalán lévő első képlet értéke a szorzószám emelkedése miatt. A munkásfiast nehezebben találja meg, ezért tovább tud növekedni a hatóanyag mennyisége a szervezetében. Ha ez az idő (a szorzószám) a többszörösére növekszik, akkor az esély is nagyobb a letális dózis elérésére. A dolog fordítottja következik be a herefiasítás mennyiségének növekedése, vagy egyáltalán magas szintje esetén. Az atka szervezetébe kerülő hatóanyag mennyisége alacsony lesz, nem éri el a letális dózist. Valószínűleg nálam a hihetetlen emelkedés hátterében ez áll. Most szűnik meg (fogalmazzunk úgy, hogy drasztikusan esik) a heresejtbe történő petézés mennyisége. Ezért megnövekszik a hatóanyag felvételének ideje. Ha az alkalmazott hatóanyagom kiemelkedő hatékonysággal bírna, akkor viszont a heresejtbe való bújás rövid ideje alatt is el kellett volna érnie az ölő dózist. De nem volt rá képes. Most viszont még nagy valószínűséggel elég a hatása, ezért van a növekedés. Ha azonban a méhész magas atkaszámmal telelne (vagyis telelttem volna én), akkor a herefias csúcsa után a méhcsaládok összeomlottak volna a magas foretikus atkaszám miatt.
Tehát a kezelésre lehulló magas atkaszám ebben az időszakban (herefias megszűnése) nem a jó, hanem a rossz hatékonyság jele. A kritikus időszakban ez a hatóanyag nem tudná megvédeni a családjainkat (akác utáni kezelés). Kivéve, ha kellően alacsony az induló atkaszám. Akkor át lehet vészelni. Akkor az akár októberi fias megszűnés esetén is még jó lehet az a hatóanyag, ami esetleg a mostani időszakban sem képes sokszorozni a lehulló atkák számát. Persze aki szeptembertől már öt méterre sem közelíti meg a kaptárait (Vivaldi), annál ez biztosan nem valósul meg. Ha még hozzátesszük a herefiasítás idején történő atkaimportot, akkor ott meglepetésszerű méhészet osszeomlások lehetnek. Ennél még a téli zárókezelés is jobb. Azért, hogy ne legyen minek szaporodnia a herefias kiterjedése esetén. Nekem ugyanis az a félelmem, hogy már nincs olyan hatóanyag, amely herefias jelenlétében csökkenteni, vagy akár csak adott szinten tudná tartani az atkaállományt. Ha ezt az állítást bárki, bármilyen fecnin cáfolni tudná, azt nagyon megköszönném. Amíg ez nem történik meg, addig én maradok a magam által felépített egyenlet mellett, és az atka elleni kezeléseket ezen egyenlet boncolgatásával próbálom tökéletesíteni. Nem is gondolnátok, hogy mennyi lehetőség van. Én 2020-ban benyújtottam egy pályázatot az AM felé. Az elutasító határozatot örök időkig őrizni fogom. Hogy lobogtatni tudjam akkor, amikor beválik a jóslatom. Az, hogy a jelenlegi út, egyenlő a pokolba vezető úttal. Akkor az AM (az OMME közreműködésével) a szagmintára alapuló atka elleni küzdelemre fordított éveken át kutatási pénzt. Hol van az ezen alapuló kezelési módszer? No meg a Lítium kloridos? Lehet, hogy Jenőnek lesz megint igaza? Az atka a barátunk!