Attól meg végképp nem kéne a méheknek elpusztulniuk!
A leírt dologban felismerni vélem azon gondolataimat, amit még annak idején írtam, amikor nem hittem a neok kártételében. A jelenség magyarázata az, hogy egy zsúfolt méhlegelőn a reggeli hírvivő méhek még azzal az üzenettel jönnek vissza, hogy van nektár, lehet menni. Ha ezt nagyon sok méhcsalád egyszerre teszi meg, akkor elképzelhető olyan állapot, hogy egyik méh sem tud annyi nektárt összeszedni, hogy hazaérjen vele. Neok esetében az a valószínű, hogy azért nem ér haza, mert a többedik útja során gyűlik össze annyi méreg benne, hogy eltéved. Ha ez az első út során valósulna meg, akkor ott nem lehetne tömeges eltűnés, mert a család nem értesülne a mérgezett legelőről. A két jelenséget nem lehet egymástól megkülönböztetni. Csak példaként említem a tavalyelőtti hársat, ahol komoly népességvesztésem volt azoknál a szaporításoknál, ahol a késői párzás miatt sok öreg méh volt. Azt gondolom, hogy itt a Nosema fertőzés miatt a csökkent nektármennyiség mellett a rossz cukor felszívódás is szerepet játszott a jelenség előidézésében.
Állj! Kedves Neo Úr, kérném az eredeti témánál maradni! (Akác után kukoricáig és napraforgóig nem okoztak problémát a neok. De nem része a beszélgetésnek.)
Azzal kezdődött ez az eszmecsere, hogy akác után (Lajosbá szerint) a méhek nem találnak elegendő nektárt, és a méhészek ezt pótolják. Gondolatából következően a nem háziméheknek sem jut elegendő élelem, mert szűkös a legelő, és agyonterhelt. Ugye akkor először az ivadékgondozás szűnik meg, majd jön az éhenhalás. "CÉZÉ"-nél is, mint olvashattuk.
Na erre írta Attila, hogy ne menjek el oktatónak. Évek óta olvasva kötözködéseit és ismerve stílusát, igazmondását ez nem zavart meg, a méhegészségügyi felelősömnek (Lajosbának) ezt már el sem merem mondani, mert morogni szokott, miért állok le ....-val vitatkozni.
De tudod mit kedves Neó! Vitatkozzon a Nagyernyei Úr saját magával, mert mint olvashatod, nála sem jobb a helyzet:
Nem tudom, hogy lehet ekkora különbség, nem is tisztem ezt megítélni.
Nálunk tegnap indult a hárs, vége a "nagyböjtnek".
Most már végre "elengedhetem a méhek kezét" mert saját maguktól is képesek a gyűjtésre.
Az akác vége óta tartó serkentésnek-etetésnek így egyelőre vége, pár nap és indulhatok napraforgóra.
Azért nem szeretnék úgy a következő években méhészkedni, hogy akác után nonstop etetés.
Nem azért, hogy "cukormézet" pergessek, hanem hogy ne álljanak le az anyák, és ne vesszenek éhen a családok.
Minden nap etettem egy nap sem maradt ki, de olyan érzésem volt sokszor mintha a rét közepére egy földalatti lyukba hordanám a szirupot.
Azért van jóm hír is, gyönyörűek a fiasok ami átlagban 7-8 NB szinte léctől-lécig.
És végre az álcák is pempőben úsznak, mert dől be a virágpor.
Ezt egy hete nem tudtam még elmondni.
Nagyernyei Attila
Rengeteg dolog megváltozott a 3 évtized alatt.
Még akkoriban akác előtt tudtam szaporítani.
Etetni akác után? Sose.
Ma nagy meglepetésben volt részem.
Vannak még nyugodt, az-az nem aggódó méhészek közöttünk.
Kérdeztem az egyik kollégától, hogy mióta etet?
Én nem etetek....válaszolta.
Teljesen ledöbbentem, tudva azt, hogy semmi hordás sincs már hetek óta.
Azt még utána "dobta", hogy hársig ki szokták bírni. (Nála nem mindig.)
Mondtam neki, hogy én intenzíven etetek, és ennek ellenére alig tudják tartani az egyenleget.
Ekkor sem ijedt meg.
Elkönyveltem, hogy nem vagyunk egyformák, pedig 4 évvel ezelőtt pont róla írtam, hogy akác után 10 családja éhen halt.
Szerintem ez simán kimeríti az állatkínzás tényét.
Nagyernyei Attila
A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.
A szó elszáll, az írás megmarad.