Nem akarom megmondani a tutit. Pusztán a tapasztalataimat, aztán ezt vesse mindenki össze mások tapasztalatával. Igen, hallottam olyanról, hogy őszi időszakban az amitráz kárt okozott a méheknél. Én nagyon sokáig mellőztem a Furettót és Antivarral kezeltem. 3 csepp 20%-os amitráz ment egy füstölőcsíkra, és szigorúan zártam a családokat 1 órára. Az volt az elvem, hogy ez benn marad, tehát biztosított a szükséges hatóanyag mennyiség. A Furetto nyitott aljas megoldásában kétségeim voltak. Maradtam a macerás megoldásnál. Nos számtalanszor volt úgy, hogy 10 fokban csináltam napközben, belecsúszva az estébe, a nyitás már sötétben volt. Sőt, eredetileg még a füstölés is este sötétben kezdődött, hogy legyen benn minden méh. Tehát nem tudtak utána repkedni. Én a fél NB technológiámban szívesen alkalmazom az anyaváltásnak azt a módszerét, amikor a fiókos pároztatót egyesítem a törzscsaládddal, akár függetlenül a népességtől. Ezt felfelé értem. Azt is egyesítem, amit más esetleg szétszedett volna, hogy tavasszal ne legyenek túl erősek, és rajozzanak. Ennek csak abból a szempontból van jelentősége, hogy így minimum 4 fiókosak voltak a kaptárak. Gondoltam, hogy a hatóanyagot és a füst mennyiségét is ehhez igazítom. Tehát két föstölőcsíkon összesen 40 mg amitrázt adtam, szigorúan októberben. Időközben kivonták a Mitacot, Takticra kellett áttérni, ami 12,5 %-os. Már nem emlékszem pontosan, hogy egy csíkra mennyi fért fel, de a 40 mg-hoz ragaszkodtam. Történt egyszer, hogy egyszer elszúrtam a számolgatást. Erre már otthon jöttem rá, amikor azon gondolkodtam, hogy miért volt az a nagy repülés egész nap, amikor kinyitottam a kaptárakat. Akkor szép idő volt, nem is csúsztam bele az estébe. Ellenőriztem a számolást, és rájöttem, hogy 80 mg-ot kaptak a családok. Na azonnal vissza a méhesbe, mert azt gondoltam, hogy vége a méhesemnek. Semmi bajuk nem lett. Volt viszont tíz évvel később, amikor szintén amitrázt kaptak 40 mg-ot, most nem mondom meg milyen módszerrel. A lényeg, hogy máskor is kaptak már így 40 mg-ot. 99,5 százalékos hatásfokkal hozta az atkát, csak egy kis változtatás volt. Nos ennek hatására szintén volt ám repkedés, de más is. Földre leszállt méhek. Amelyek egy része az éjjel talán el is pusztult. Azonban a családok erősségén másnap és azután sem volt szemmel látható különbség. Családpusztulást én még amitráztól nem láttam, pedig ezeknél lényegesen keményebb dolgokat is megcsináltam már. pl. Téli zárókezelés 10 fokban, 40 mg a leggyengébbnek is, úgy, hogy éjjel fagyott.
Mindezeket azért írom le, mert Attila amitrázról beszélt. Tehát hatóanyagról. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hatóanyagnál fontosabb a kezelés módja. Csak hogy a legegyszerűbbet mondjam. A füstölés és ködölés közötti különbség. A füst szilárd részecskéket jelent egy légnemű közegben, a köd pedig folyadékot. Gondolja mindenki végig, hogy mi van akkor port szórunk egy élő szervezet kültakarójára, és mi van akkor, ha folyadékot. A por onnan nem fog felszívódni, a folyadék viszont igen. Lehet, hogy azért így nem lehet általánosítani, de konkrétan amitráz esetében én ezt nagy bizonyosággal merem állítani. Ugye ez egy kétélű dolog. Hogyan hat az atkára, és hogyan a méhre. Veszélyesség szempontjából egyformán. A folyadékos variáció mérgezőbb, mint a poros. Én viszont azt tapasztalom, hogy az atka erre érzékenyebb, mint a méh. Na sok más mellett pl. ezt szerettem volna pontosan a tudományos elvárásoknak megfelelően tisztázni 5 évvel ezelőtt, amikor benyújtottam egy kutatási pályázatot, de elutasították. Mert sajnos így még részemről is csak kóklerkedés a hatóanyag mennyiségének és beviteli módjának próbálgatása, és abból következtetések levonása. Csak egy konkrét példa. Amerikában már kapható az Apivar 2.0. Nem tudom miben különbözik az 1.0-tól. Az azonban érdekes, hogy azt írja, hogy 70 napig hatásos már az 1.0 is. Könyörgöm, akkor az mit csinált 70 napon át? Ezt nevezzük hatásosnak, ahol 70 nap után is van még atka? Ez csak alátámasztja azt, amit én állítok. A leggyengébb hatásfokot a por formával, de mondjuk úgy, hogy a kristályos formával tudjuk elérni. Miért? Azért, mert meggyőződésem, hogy az oxálsavnál leírt jelenség, hogy a tappancsokon keresztül veszi fel a kristályokat, az érvényes minden kristályos formára. Azonban az amitráz kristályok kisebbek, mint az oxálsav kristályok (a szublimálás során is kristályok keletkeznek, meg amikor az odat megszárad, akkor is). A kisebb kristály gyorsabban szívódik fel, a nagyobb lassabban, ezért a kristályos amitráz gyorsabban hat, az oxálsav lassabban. Sokan ezt tartós hatásnak tartották, egyikük pl. ezért is nevezte el így ezt a topicot, hogy atkairtás, de ésszerűen. Az ésszerűség az lett volna, hogy egyszer elég csorgatni augusztusban. hiszen tarós hatású. Én pedig azt állítottam, hogy a tartós hatást összekeveri a lassúval. Tartós hatás esetén végig maximális hatás van, lassú hatásnál a végére jön ossze a maximális hatás. Szoktam mondani, hogy az idő majd eldönti, kinek van igaza. 2014-ben vitatkoztunk róla, egy évtized után talán már lehet eredményt hirdetni, kinek volt abban a vitában igaza.
Ha azonban szóba került a beviteli forma, akkor nem szabad elmenni az aeroszol mellett. Ugye amitrázt télen is lehet adni, fagypont körüli hőmérsékleten, aeroszol formájában (VAT1 és most az új magyar készülék). Akkor pedig repülés sincs. Hogy működik az aeroszol? Hát szerintem alapvetően úgy, hogy folyadék van a légnemú közegben, és ez nem a tappancsokon, hanem a kutikulán keresztül szívódik fel. A kutikula a rovarok bőrének felel meg. Sokkal nagyobb felület, mint a tappancs, és a kristályok itt nem tudnak felszívódni, de a folyadékok igen. Van azonban az aeroszolnak egy másik hatása is. A kellően kicsi részecske nagyságú aeroszolok, de az is lehet, hogy aeroszol nagyobb részecske nagyságban is képes arra, hogy a légutakon keresztül szívódjon fel. Ugye a rovarok tracheável lélegeznek, nekünk tüdőnk van. Azt biztosan tudjuk, hogy minél kisebb az aeroszol részecske nagysága, annál mélyebbre tud lejutni a tüdőben lévő légutakba. Ha ez így igaz a tracheára is, akkor ott közvetlenül a vérbe jut a bevitt hatóanyag, mert a két rendszer ott összeér. Lehet, hogy itt megint van egy előny a méh és az atka között a méh javára. A méh nagyobb adagot visel el.
Azt én felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy évtizedek alatt zajlik folyamatosan a mutáció. Változik az atka (és a méh) érzékenysége az atkaölőszerekkel szemben. Méghozzá javul. Alapvetően egyenlő arányban születnek olyan atkák is, amelyeké romlik, de ezeket a méhész rögvest ki tudja irtani. Az viszont biztos, hogy amelyiké javul, azok közül az marad meg, amelyik a legjobban ellenáll. Mivel a méhész 100-ból egy atkát mindig életben hagy (akkor áll le a védekezéssel minden évben, amikor eléri azt a lehulló atkamennyiséget, amennyit mindig meg szokott hagyni), ezért aztán a méhész neveli ki az ellenálló atkát. Amit éppen azért nem nevezünk rezisztenciának, hanem toleranciának, mert mint láttuk, különböző kezelési módok más-más hatékonyságot tudnak elérni. Az csak bonyolítja a helyzetet. hogy a kristályos formára rezisztensnek tekinthető öreg atka utódai fiatalon simán kiirthatók ugyanezzel a módszerrel, azért mert később bújnak be a fiasításba, ezért elegendő hatóanyag tud náluk felszívódni ahhoz, hogy elpusztuljanak. Ekkor a megoldás a 60 nap körüli kezelés. Ameddig az öreg atka él, vagyis inkább, amikor már nem lesz több utóda, mert elfogynak a petesejtjei. Ha azonban van összeomló állomány a közelben, akkor oda bejönnnek olyan fiatalabb atkák, ahol éppen a bejövetelkor kezdődne meg a 60 napos számlálási időszak. De ebben az esetben sosem tudjuk, hogy mikor kellene kezdeni a 60 napos számlálást. Ugye ezen wr jókat mosolyog (meg talán oszkár is), hogy aki sosem csinálta, az hogyan mondhat róla véleményt. Hát így, ahogyan leírtam. Arra törekszem, hogy 12-24 nap alatt az öreg atkákat is elpusztító módszerket használjak. Mert van ilyen. Aztán, hogy mikor hagyom abba a kezelést? Amikor több méh hullik le, mint atka. Magyarul elmegyek a végletekig. Kontrollált méh toxicitást elviselek. Na de ez nem játék. Én is csak kóklerkedem. Hiszen nincs információm arról, hogy kinn mennyi pusztul el. Ennek úgy kellene működnie, hogy az ember kipróbál egy módszert, több adaggal, és megnézi a következő évi méztermési különbséget. A módszer neve: tudmányos kutatás. Amelynek alapvető feltétele a kísérleti méhes. Amelyből elég lett volna egy is. Volt, de az kipusztult az atkától(Gödöllő) . Felajánlottam a sajátomat, de azt a minisztérium elutasította. Valószínűleg úgy gondolta, hogy mivel a hamisítással szemben érdemi lépést tenni képtelen, ezért inkább hagyja, hogy 200 ezer alá csökkenjen a családszám. Annyi méhcsaládot a magyar fogyasztó is eltart.
Igaza van Jenőnek: "Az atka a barátom." Az atka oldja meg a konkurencia kérdését, ezáltal a mézárakat is. No nem mondom, lehet, hogy a Nosema is sokat tud segíteni ebben.