Tisztelt Méhésztársak!
Úgy látom, hogy hasznos eszmecsere folyik a Fekete-Fehér Méhészklubon.
Szeretnék én is beszállni, mert a következő, Nemzeti Programból támogatott készítmény használati utasítása is katasztrofális.
..........
Ez a mondat, amit már többször kifogásoltam, és több gyógyszer forgalmazónak jeleztem.
"A munkaemulziót úgy állítjuk elő, hogy a szükséges mennyiségű Destruktort az adagoló készlethez tartozó műanyag flakonba öntjük és vízzel elegyítjük."
Ugyan ez a mondat megtalálható volt a Perizin használati utasításában.
Én úgy tanultam, és úgy tudtam, hogy a "munkaemulziót" meg kell etetni a méhekkel, gyakorlatilag meg kell mérgeznünk a méhek vérét, és amikor az atka megcsípi, a parazita a hatóanyagtól elpusztul.
Emiatt mi "mezei méhészek" nem vízzel, hanem sziruppal készítettük el a munkaemulziót.
Itt két dolgot értünk el.
A méhek azonnal nekiálltak elfogyasztani, valamint a cukorszirupba kevert kumafosz rátapadt a szőrköntösükre, és egymást tisztogatva tovább fokozta a hatását.
Más készítményekbe is tettek cukrot, ott a kontakt hatás növelése volt a cél.
Érthetetlen számomra, hogy miért nem írják, mondják el a méhészeknek, hogy tegyetek egy parányi cukrot is a munkaemulzióba.
Az összes méhészeti szakelőadó vékony, az-az 2/1-es Víz-cukor keverékkel ajánlja a hatóanyag kijuttatást.
A méhegészségügyi munkacsoportnak jó lenne ezekkel a témákkal is foglalkozni.
Nagyernyei Attila
Attila!
Én megelőlegeztem magamnak a méhegészségügyi munkacsoportos tagságot, s ennek mentén vettem a bátorságot, hogy körbejárjam a témát.
Beidézted a perizin használati utasítását, amely vizes emulzió készítését irányozza elő. Nos, -mondtam magamnak- nézd már meg, hogy a gyártó mit ajánl! Megnéztem. Íme, a Bayer AG Perizin patentje, ami az első hivatalos nyilvános dokumentumnak tekinthető:
https://www.google.com/patents/US4646377 Akárhogy nézem, ebben is vizes munkaemulzió szerepel, cukor hozzáadása nélkül. Hogy a fenében lehet ez, a multi cég megfeledkezett volna a cukoradagolásról?
Kerestem hát tovább, s találtam egy komoly okot, mely indokolja, hogy miért hagyták ki a cukrot az emulzióból.
Nos, dr. Nicole van Buren (1992) dolgozatából megtudhattuk, hogy a trophallaxisnak aránylag nagyon kevés köze van a kumafosz penetrációjához, szellemes kísérlettel bizonyították, hogy a táplálékátadás (híg cukoroldat) révén a perizin legfeljebb 24 %-a jut a méhek tápcsatornájába, s onnan legfeljebb 12 óra múltán ki is ürül, tehát túlnyomó része nem jut be a testfolyadékba, illetve a méhek nem képesek egymást kínálni sem, ha elhagyta a hatóanyag a mézgyomrot. A kumafosz penetrációját, a kaptáron belüli terjedését sokkal jobbnak találták, amikor cukor nélkül, vizes emulzióban, locsolva juttatták ki a Perizint. Ez a Bayer módszere, melyet aztán a méhészek átgondoltak, s elkezdték cukorral készíteni az emulziót. Nem biztos, hogy érdemes egy használati ajánlatot emígyen továbbgondolni, a gyártó használati utasítását érdemes betartani. (A dolgozatot most nem linkelem be, mert a kivonatot feltenni nem nagyon érdemes, hiszen csak a megállapítások egy részét tartalmazza, az összefüggések jelentős részét nem. Ha valakit részletesen érdekel a dolog, Nicole van Buren cikkeit keresse meg az Entomologia Experimentalis et Applicata 65:157-164; a Physiological Entomology 17:288-296; Apidologie 24:33-43 számaiban)
Ezek után arra is kíváncsi voltam, ugyan döntően miért nem egymás táplálékkal történő kínálásával terjesztik a méhek a kumafoszt. Az Apidologie (2012) 43:465-470. közölt egy cikket, Bevk, Kralj és Cokl munkáját, "Coumaphos effects food transfer between worker of honeybee Apis mellifera" címmel. Ebben a munkában a szubletális kumafosz-kontcentrációk függvényében vizsgálták a hatóanyag trophallaxisra gyakorolt hatását, s megállapították, hogy a kumafosz a tophallaxist gátolja, a trophallaxis gátlása dózisfüggő, bizonyos koncentráció fölött akár felére csökkentheti az élelemátadást. Ez a bizonyos koncentráció viszont nem biztosít elegendő hatóanyagot az atka kontrollálásához.
Levonható tehát a konzekvencia: a híg cukoroldattal készített munkaemulzió nem hogy nem előnyös, hanem kifejezetten hátrányos, a vizes emulzió anélkül jobban terjed a méhcsaládban, a kültakarón keresztül történő felszívódásal a kumafosz illetve a metabolitja a méhek haemolimfájába sokkal egyenletesebben bejut a kontakt terjedés lévén.
Én mindenesetre ezt az álláspontot fogom képviselni a méhegészségügyi munkacsoportban folytatott tevékenységem során...
Utána kerestem természetesen a kumafosz hatóanyag méhek szervezetében történő sorsának, az anyavegyület és metabolitja (oxon) toxikológiai vizsgálatainak és a méhek méregtelenítő mechanizmusának is, hogy ne a levegőből , szájhagyományokból tájékozódjak. Miután az utóbbi kérdéseknek a most folytatott polémiában kisebb a jelentőségük, majd alkalomadtán máskor jobban kibonthatjuk a problémát. Természetesen nagyon szívesen adok irodalmi hozzáféréseket is, de be kellett látnom, hogy azokat csak kevesen hajlandók átolvasni, fölöslegesen meg nem szívesen dolgozok én sem. A múltkor is adtam egy csomó cikket, szakirodalmi hivatkozást, de a vitázók közül Bogár Tamáson kívül alig olvasta azokat valaki, Geddekas bizonyára nem.
Attila!
Nem a jó szándékodat kérdőjelezem meg, csupán annak a véleményemnek szeretnék hangot adni, hogy szerintem a olyan személyekre kellene bíznunk az állategészségügyi problémák megoldását, akik értenek is hozzá. Jelezni természetesen lehet, ha valamivel nem értesz egyet, de ha vitába szállsz, tedd azt adekvát ismeretanyag, érvrendszer birtokában. Az állatgyógyászati készítmények engedélyezésének hazai szabályozása jó, annak letéteményese a NÉBIH, ráadásul azt harmonizálni kell az uniós szabályozással, jogrendszerrel is. A hazai szabályozás tehát jó, azt az OMME kérésére nem fogják a feje tetejére állítani. A NÉBIH-et természetesen lehet "inspirálni", de a méhészek érvrendszere eléggé szegényesnek mondható, ha sikerül belátnunk, hogy jelen pillanatban a méhegészségügyi problémák jelentős részét mi magunk generáljuk, amikor kifejezetten és elterjedten illegális szerhasználattal élünk, s az illegálisan használt szerek minőségét, címkézési szabályainak betartását kifogásoljuk.
A forgalmazó által elkövetett szabálytalanságokat sajnos csak akkor kifogásolhatjuk, ha mi magunk szabálykövető módon járunk el. Nincs fogyasztóvédelmi védettségünk, ha egy növényvédő szert használunk állatgyógyászati célra, nincs védettségünk, ha nem a cél-állatfaj gyógyítására kívánunk egy ektoparazitikumot pult alól, vény nélkül beszerezni. A forgalmazó természetesen felelős az általa forgalmazott termék minőségéért, szavatosságáért, csak nincs olyan hatóság, akinél érvényesíteni lehetne a szavatossági igényt, ha az illegális felhasználás során merül fel kifogás. Ha a Mavrik 24 EW a repcében nem működik, akkor lehet reklamálni. A parasztnak. Ha az Apis mellifera varroozisának gyógyítására nem alkalmas, akkor sajnos nem lehet reklamálni. Ha egy amitráz-tartalmú ektoparazitikum "döglik be", akkor a juhász méltán méltatlankodhat, hogy a harmadik fürösztést követően még mindig rühösek a juhok. Ha ezt méhész teszi, mondván, hogy nem potyog tőle az atka, akkor a forgalmazó megvonja a vállát, hiszen még abban az esetben sem kérhető számon, ha valóban "döglött aknát" adott ki a kezéből.
Ezt kellene megérteni, s a megértést követően lehet okos javaslatokat tenni az érdekvédelmi szervezetünk szakmai vezetése felé. Azt tőlük se várhatjuk, hogy legalizáljanak illegális szerhasználatot. Az érdekvédelmi szervezet ezt nem kezdeményezheti. Dr. Cserényi Péter egykor megpróbálta a Takticot legálisként feltűntetni a Méhészetben, de érvelése nem állta meg a helyét: volt a varoozis ellen legális törzskönyvezett készítmény a hazai gyógyszerlistán. A Mitac legalizálását sem kérhetjük, hiszen az Unióban legálisan növényvédelmi célból sem forgalmazható, valamint senki nem vizsgálta állatgyógyászati szempontból. így hát állatgyógyászatra sehol nem használható a világon legálisan. Hiába jó, nincs esélye sem a méhészeknek, ha legalizáltatni szeretnék. A Mavrikkal is hasonló a helyzet: az növényvédő szer, ráadásul az Unióban van törzskönyvezett tau-fluvalinát hatóanyagú, méhek gyógyítására engedélyezett szer. Ezek tehát elérhetetlen vágyálmok.
A gyógyszerek árát befolyásolni sem sok esélye van az érdekvédelemnek. Két dolgot tehet: megszerzi a gyógyszerforgalmazás jogát, s nonprofit módon belevág a forgalmazásba. Síkos talaj ez...
A másik megoldás az lehet, hogy bojkottot hirdet a tagjai körében a szemérmetlen árakat képző forgalmazók ellen. Ezt csak akkor teheti meg, ha az ellátást képes biztosítani, s egyúttal birtokában van a forgalmazási engedélynek, valamint olcsóbb árat tud kialkudni a gyártónál. A cukor-forgalmazás analógiájára ez is meglehetősen sikamlós történet lehet, majd egyszer megírom...
Most már látjuk tehát, hogyan nem megy. Lassan ideje lesz, hogy megkérdezzük: mi ez ügyben az érdekképviseleti szervezetünk vezetésének programja, a megoldási útra nézve tett javaslata. Lassan itt lesz az ideje górcső alá venni a "paradigma-váltás" programját, mert egyelőre még csak nem is körvonalazódik, mi a szándéka a paradigma-váltóknak. Nem vagyunk ugyan olyan türelmetlenek, mint a Kontroll-csoport egyes képviselői, de a végletekig birkák sem szeretnénk lenni.