Úgy gondoltam az előbbi hozzászóláshoz szervesen hozzátartozik, hogy megkeressem az amitráz hidrolízisének adatait, kiemelve a "felezési időket", s a metabolitjainak stabilitását. A Ződön leltem rá...
"Nos, erős ellentmondásokat érzek az érvelésedben: a jelenleg atka ellen használt állatgyógyászati készítmények esetében a "megporzó szervezetek létére" való hivatkozás elég erőltetett érv hazánkban. Hazánkban (s Európa túlnyomó részén) nem a méhes megporzás a fő csapásirány, nálunk a méhek élelmiszert "állítanak elő". Azt pedig élelmiszer-biztonsági szabályokkal kell védeni. A jelenleg hatályos szabályozás alapján az amitráznak még van MRL értéke mézre. Szerencsére az amitráz aránylag nagyon csekély mértékben oldódik hidrofil közegben, ráadásul bomlása is aránylag gyors, így eddig nem igen került fókuszba. Meg kell jegyeznem, hogy az amitráz gyors bomlása, hidrolízise erősen pH-függő, hiszen felezési ideje vízben (25 C fokon) pH 5 mellett 2,1 óra, pH 7-en 22,1 óra, és 9-es pH-n 25,5 óra. A bomlás kezdeti lépése hidrolízis, a keletkező bomlástermékek pH< 3 esetén túlnyomó részben 2,4-dimetil-anilin (2,4 DMA); pH3-6 között N-(2,4-dimetilfenil)-N'-methylformamidine és 2,4-dimethylphenylformamide; ha a pH>6, a fő bomlástermék 2,4-dimethylphenilformamide (2,4-DMPF). Azért tartottam szükségesnek ezeket leírni, mert létezik olyan közlemény, mely szerint elsősorban nem az amitráz, hanem annak még aktív metabolitjai jelenthetnek kockázatot, ráadásul a 2,4 DMA (és a 2,4-DMPF) sokkal stabilabb, mint az amitráz. Osano és csapata (2002) vizsgálatai szerint a 2,4-DMA mutagén és rákkeltő kockázatot hordoz..."
És egy másik beszélgetés, mely az amitráz kijuttatási módja és a lehetséges szermaradványok összefüggése tárgyában folyt, szintén a Ződön:
"Tudom, hogy a leegyszerűsítés növelheti a közérthetőséget, de ez azért nem ennyire egyszerű történet. Beszélgettünk már erről a Fórumon többször is, több topicban is. Az amitráz toxikológiájáról, metabolizmusáról, környezeti sorsáról, hidrolíziséről és a metabolitjainak stabilitásáról részletes adatok:
https://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/search/a?dbs+hsdb:@term+@DOCNO+6939Az amitráz bomlása (hidrolízise) -mint látható-, erősen pH-függő, a bomlástermékek (metabilitok) viszont lényegesen stabilabbak.
A linkből kiviláglik az is, hogy a kijuttatás módja ugyan befolyásolja a környezet függvényében az amitráz hidrolízisét (lebomlását), de ennek a viasz és egyéb kaptártermékek szennyeződése szempontjából nem sok jelentősége van. Az alaposan szétporlasztott hatóanyag eloszlása jobb, a lokálisan használt (tartós hordozón) amitráz természetesen lokálisan magasabb szermaradvány-értékkel jár. Lényeges a mi szempontunkból, hogy az anyavegyület meglehetősen gyorsan bomlik, a metabolitok általában stabilabbak. Emiatt a szermaradvány-értékeket az összes amitrázra nézve adják meg, mivel a bomlás kezdeti fázisában keletkező metabolitok farmakológiailag ugyanolyan, vagy erősebb hatásúak, mint az anyavegyület, mely savas közegben nagyon instabil.
Az amitráz egyébként vízben szinte egyáltalán nem oldódik, a jó oldószerei a szerves oldószerek (a linkben szintúgy olvashatók). Az oldószerben oldódott amitrázt már nyugodtan eloszlathatjuk (emulgeálhatjuk) vízben is, az atkaölő szerek tartalmaznak emulgeátorokat is. Régen, mikor még a növényvédelmi munkák során használhattuk a Mitac 20 EC-t fitofág atkák és levélbolhák ellen, a kijuttatása vizes emulzióként történt. Az általunk manapság használt atkaölő-szerek oldószere és emulgeáló szere a Mitac-éval megegyezik."
Csak a teljesség kedvéért fűztem hozzá, hátha érdekel valakit...
(a szerkesztés az idézett link pontosítása miatt vált szükségessé)