Nem személyeskedés, csak jellemzés. Nagy általánosságban. /De ha valakire ráismertek az nem véletlen./
Általában nincs barátja. Vagy csak hozzá hasonló. De ez nem igazán barátság. Ugyan is a barátsághoz szükséges némi nagyvonalúság és önzetlenség.
Mindig ő az első, soha senkinek nem tudja alárendelni az érdekeit. Az esetenként előforduló kis problémája sokkal nagyobbnak érzi, mint másnak bármilyen nagy problémáját. Saját problémájának megoldását mindennél előrébb teszi. Rettenetesen önérzetes. Szereti ha felnéznek rá.
Igazából nem is barátra vágyik, hanem csodálóra, mivel ilyenek általában hermetikusan zárják el magukat a világtól, ezért időnként hiányérzete támad, és a maga köré épített burokból kilép, és nyit a nagyvilág felé. Szereti saját magát az élen elhelyezni a világban, ám depressziós lesz, ha úgy gondolja mások anyagilag előbbre járnak. A mások gyarapodását gyanakvással figyeli. /Nem rég néztem egy nagyot, mikor egy hasonló mentalitású úriember azt ecsetelte, hogy nem jó ez a minimálbér emelés, mert akkor neki nem lesz annyival több, mint most van, ha másoknak is lesz pénze. Hüledezve néztem, de nem hülyéskedett, komolyan beszélt, méhész, és nem is akárki./ Van olyan eset amikor ilyen személyiség valamelyik gyermekét vagy mindet isteníti. Ezeken kívül a világon neki mindenki egy rakás......... Ebben az esetben a gyermeke is csak eszköz, az ő egoját erősíti.
Ennek oka általában a gyermekkorban keresendő valamilyen flusztráció, megvonás, vagy elnyomás. De van olyan is, hogy a házasságán belüli alárendeltségét szeretné semlegesíteni a kifelé mutatott dominanciával. Aztán nyilván van olyan is, hogy mint kettő összeadódik. A harmadik ok, hogy városban nevelkedett, ahol beilleszkedési problémái voltak gyermek korában. A falusi gyerekeknek ilyen problémái ritkák. Mert ott születéskor elfoglalja a helyét. Az aki, és sem nem több és sem nem kevesebb. Nem akar kitörni, az egója a helyén van. Ezért tud jobban beilleszkedni akármilyen közösségbe.
Az ilyen személyiségek hosszú távon elviselhetetlenek az átlagos személyiségű embereknek. Általában csak olyanok tudják őket elviselni egy ideig, akik valamilyen módon ismerik ezt a személyiség tipust, és képesek objektíven kívülről szemlélni. Ám, igazából csak a napi érintkezés működik, közös tevékenységre még ők sem képesek velük. Problémáik vannak az értékitéllettel. Ezek a "nem átlagos" személyiségek úgy gondolják, ha nekik adnak az 1, ha ő ad az 100. /Senki ne gondolja például, hogy az ilyenek értéknek nézik a 40 év alatt összeszedett méhészeti tapasztalatot./
A méhészek között ezek a személyek %-os arányban sokkal nagyobb részesedést mutatnak. A méhészkedés magányos foglakozás, maga a "bogaras " kifejezés is dehonesztáló volt. A közösségből kilógó, csak saját dolgaival törődő embert jelentett eredetileg.
Ezeket csak nagy általánosságban írtam le. De ha valaki a saját méhész, vagy nem méhész ismeretségi körében ráismer ilyenre, vagy ilyenekre, az nem véletlen.