Régen írtam ebbe a rovatba, de most úgy éreztem egy olyan témát közlök veletek ami tanulságos.
Ugye tudjuk, hogy a mezőgazdasági ágazat folyamatosan emberhiánnyal, pontosabban segítő kezek hiányával küzd.
Mi méhészek sem vagyunk másként, akár pergetésnél, vagy vándorlásnál, de még keretdrótozásnál, vagy viaszolvasztásnál is szenvedünk a segítség hiányától.
Nálam még a fűnyírás is ebbe a kategóriába tartozik.
Folyamatosan érdeklődtem, hogy nincs e környezetemben olyan ember aki alkalmanként, néha rendszeresen el tudna jönni segíteni.
Mindig palánknak szaladtam, pedig sokfelé érdeklődtem.
És most jön hozzászólásom lényege!
Nem túl messze a méhészetemtől van egy stramm férfi aki egyedül él saját házában, munkahelye nincs, szülei meghaltak.
El kezdtem szaglászni, hogy miféle ember ő, de mindenki lebeszélt róla!
.....Kezdték, hogy csavargó, sosem fog meg semmit, egy dologtalan, link alak.
Így hát le is mondtam róla.
Érdeklődésem óta eltelt néhány hónap, majd kaptam egy "Fészbukos" levelet, hogy....nincs e nálam véletlenül munka, mert bajban vagyok, pénzem fogytán, szívesen segítenék ha lehet.....írta.
Meglepett a levél, de az intő szavak, hogy link, megbízhatatlan, dologtalan elgondolkodtatott.
Hiba volt!
Most már a múltról beszélhetek, hála az égnek.
Ilyen pontos, alázatos, fizikailag terhelhető, segítőkész melósom még SOHA NEM VOLT!
Ha megbeszélek vele egy időpontot 5-10 perccel előtte ott vár.
Nem reklamál, nem dumál vissza, egyenletesen dolgozik, nem sumákol, nem majrézik a méhektől.
Így nekem is sokkal könnyebb volt a pergetés, a vándorlás.
Mi ebből a tanulság?
Soha ne üljetek fel a mendemondáknak, magatok tapasztaljátok meg, hogy ki milyen ember.
Végre, hosszú idő után találtam egy olyan segítséget akire számíthatok.
Hozzá kell tennem, hogy nagyon régóta ismertem a srácot, de a köszönésen kívül semmilyen kapcsolatunk nem volt.
Hát ennyi a kis történetem.
Nagyernyei Attila