..............
..... oda is jöhettél volna, hiszen ha valaki bejött velem találkozhatott először. Semmi bajod nem lett volna, hiszen a palócok igazán vendégszeretők.
A mézkirálynővel minden rendben, valóban megérdemli, hogy az legyen. Szép és kedves.
Ez így azonban nem mondható el, a dolgok teljességében Brossról, ő ugyan is sem nem szép, sem nem kedves, legalább is velem szemben. De, én azt is megértem, hogy miért. Hasonló helyzetben én se lennék kedves saját magammal szemben, bár én még most is állom amit leírtam.
Kedves Zoltán!
Sajnos erre a rendezvényre most nem tudtam elmenni, de ezt sejtvén, aug. 31-én tettem egy bátortalan kísérletet, hogy emiatt személyesen exkuzáljam magam. Az említett napon amúgy is Salgótarjánban jártam, s gondoltam, nem nagy kerülő, ha hazafelé nem a fővárosnak megyek, hanem kitérőt teszek Karancskeszi felé, s meglátogatlak. Hallom, milyen vendégszeretők a palóc népek, a gasztronómiai kvalitásaik sem az utolsók, s az az igazság, hogy volt néhány hiánytünetem az egykori mézkirálynő, Diana látványának hiánya mián is.
Nekiveselkedtem tehát, s igyekeztem folyamatba tenni jászberényi ígéretemet, hogy megleplek egyszer. Előzetes értesítést nem tudtam küldeni, spontán ötlet nyomán kanyarodtam felétek, s mivel még néhány kilométereket is magam alá kellett gyűrjek a hazaúton, nem is tudtalak megvárni. A modern kor hozadékaként sem pennát, sem plajbászt, de még papirost sem hordok magammal, azt a nyamvadt tabletet meg mégsem akartam a bejárati ajtó résébe dugni, így bekopogtam, de csak a bősz házőriző reagált reám, harsány üdvözlést küldve a bezárt ajtó -szerencsére- belső oldaláról. A szép, nyomott-orrú, vörös-cirmos perzsa cica viszont nem állt szóba velem, pillantása és testtartása, teljes magatartása azt a bejáratot idézte föl bennem, melyen Borsos Miklós tihanyi kertjébe juthattunk be egykoron. A bejárati kapu ott egy lándzsás vaskapu volt, két masszív és zömök kőoszlop között. Az oszlopokon a művész-faragta kőkutyák, s a talapzatba epigrammákat vésett az alkotó. Az egyik Illyés Gyulától:
"Nem haragom, alakom
őrködik e falakon."
A másik epigrammát Szedő Dénes rímfaragta, a rám is oly jellemző szelíd iróniával:
"Ülök falon, áloroszlán,
ebül vésett ki a gazdám."
Nos, valamily hasonló emóciók támadtak bennem, amint benyitottam az utcai kaput, s megpillantottam a cicust. Nagy kár, hogy az idézett verselőkkel nem vagyok képes versenyre kelni, ezért az én epigrammámmal most nem terhelném a Nagyérdeműt, ha Tóth Zoltán esetleg erre járna, s olvasná ezt az anzikszot, kérem, rittyentsen egy kecskerímet hozzá...
Végül is egy kis várakozás után beláttam, hogy bármennyire is óhajtom a személyes kontaktust, a Nap immáron az én fatornyos falucskám felé vette az irányt, az én karancsi hívem pedig vagy a szarvasbőgésre készül a hegyi tanyáján, vagy járja a méhészeit, őszi vizsgálat lévén.
Illendően elköszöntem hát a kutyustól, búcsút vettem a cicustól is -aki továbbra sem állt le diskurálni velem-, s ha már senki nem marasztalt tovább, kiadtam az ukázt: "Let's go!, s búcsút véve Karancskeszitől, elporoszkáltam Ipolytarnóc felé, a következő adódó alkalomra halasztván a méhész-barátság ápolásának lehetőségét...
Nos, eme történések folytán nem tudtam egyeztetni Veled mennyire szökkent szárba az a szimpátia, mely Jászberényben már ígéretesen sugárzott Tőled irányomba. Bár lett volna alkalmunk megbeszélni, hogy Bross Péter mennyire rosszul ítél meg mindkettőnket, ha azt hiszi, az írásainkban kinyilvánított kritikus hangvétel elutasító mentalitásunk termése. De jó lett volna, ha meg tudtuk volna beszélni, hogy a nevemben is mondd majd el az Elnök Úrnak: mindketten -s nem összebeszélve- szívrepesve várjuk, hogy változtathassunk a véleményünkön, hozzá-állásunkon...
De jó lett volna, ha küldhettem volna neki egy József Attila vers-részletet. Sajnos másnap, az elnökségi ülésen sem tudtam idézni neki, de remélem, a "hozzám is már hűtlenné lett szavak" közül mégis ki lehetett érezni a józsefattilai üzenetet:
"Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szoritsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősitsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves."
Talán van még esély, hogy megérti...