Kedves Csunnja László!
Másutt már felhívtam a figyelmét arra, hogy egyrészt a klasszikusokat csak pontosan, torzításoktól mentesen illik idézni, másrészt azt is igyekeztem kidomborítani, hogy fölöslegesen ne hazudjon.
Tudom, ez nem fölösleges hazugság, hiszen próbálkozásainak eredője közismert, s jobb kétszer félretájékoztatni a Nagyérdeműt, mint egyszer véletlenül igazat mondani akkor, ha vélt vagy valós érdeke fűződik a hiteltelenítési kísérletéhez.
"Tomipapa" egyrészt nem hirdetett meg semmit, kizárólag arra szerette volna felhívni elsősorban a teljes elnökség és másodsorban a folyamatosan egymásnak feszülő felek -ha úgy tetszik, klánok- figyelmét, hogy a méhészeti ágazat elsődleges érdeke a békés légkörben folytatott hatékony munkavégzés.
"Tomipapa" kihangsúlyozta, hogy a küldötteken keresztül a tagság erre adott mandátumot a választott tisztségviselőknek. Ha a választott tisztségviselők a régi/új sérelmek folyamatos felidézésével, felhánytorgatásával és egymás -jobb esetben- szemére "hányással" foglalkoznak az érdemi munka helyett, az a tagságon túl az egész ágazatra nézve káros.
"Tomipapa" e logika mentén kérte meg a jelenlévőket, hogy vegyék ezt -a jelenleg még kérést- fontolóra.
Tomipapa továbbá kérte az elnökséget, s azon belül kiemelten az elnök urat, hogy annak a békének és együttműködési szándéknak mentén próbáljanak meg együtt tenni a méhészeti ágazatért, melyet Bross Péter a választási kampány során megígért, s a zászlajára tűzött.
"Tomipapa" az ülés végén előadott kérését azzal a felütéssel indította, hogy a kíváncsiság hozta ide, az a kíváncsiság, mely a Klubvezető "nagy durranás lesz embörök" üzenetének nyomán horgadt fel benne. "Tomipapa" e felütés után megkérdezte, milyen "nagy durranásra" gondolhatott Nagyernyei Attila, s a hírt kitől származó információ alapján helyezte el a világhálón. "Tomipapa" a továbbiakban kifejezetten az elnök úrnak címezve egy kérést terjesztett elő. "Tomipapa" azt kérte, legyen már vége az üzengetésnek, kiszivárogtatásnak, s egyes választott tisztségviselők Nagyernyei Attilán, Geddekason, Texas Rangeren, Micikén, Bogár Tamáson(?) stb. keresztül megszellőztetett hírekkel történő "kipiszkálási" kísérleteinek.
"Tomipapa" rendkívül károsnak ítélte e próbálkozásokat, mert azok elsősorban a méhészeti ágazatra nézve, de egyúttal Bross elnök úr számára is kellemetlenek és károsak, hiszen felvetik a kérdést, hogy a választási ígéretekkel szemben milyen "béke és együttműködés" az, ha az elnök úr ezzel a módszerrel próbál és kíván élni az egyenes, nyílt sisakkal is folytatható konfliktuskezelés, érdemi szakmai munkavégzés helyett. Bross Péterre nézve az is kellemetlen fényt vet, ha néhány "elszabadult hajóágyút" próbál fegyverként bevetni, mert ezen önálló életet élő Csujafegyverek a választási kampány során tanúsított hasznosságuk ellenére "önjáró" üzemmódban könnyen elsüllyeszthetik a hajót.
"Tomipapa" ezen indokokkal kérte, hogy a paradigma-váltás jegyében az elnök állítsa le az ilyen kiszivárogtatósdit, ne üzenjen a Klubon, hiszen a valódi hírek közlésére ott a Méhészújság és a honlap, a "nagy durranások" ígéretei pedig az eddigi történések tükrében rendszerint egy halovány gerlepukira hajazóan szoktak elposszanni.
Bross Péter válaszolni kívánt "Tomipapának", s kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a kiszivárogtatás, "kipiszkálósdi", prejudikálás és "nagy durranás" Klubra kerülésének megrendelője nem ő, a hírek ugyan tőle származtak, de az információkat Nagyernyei Attila kérte tőle telefonon. "Tomipapa" hitt az Elnöknek, de igyekezett kiemelni, hogy mindez nem teszi meg nem történtté a tényeket: belső információk, befejezetlen, elnökségi határozattal le nem zárt döntések, prejudikált hiób-hírek és feloldhatatlan személyi konfliktusok kerültek megszellőztetésre a Klub oldalain. Az Elnök azt is elmondta, hogy nem olvassa a fórumokat, így az ott elhelyezett írások valóságtartalmát nem tudja megítélni, azokért felelősséget vállalni ezért nem tud. "Tomipapa" javasolta az Elnöknek, hogy a képbe kerülés érdekében néha tegyen kivételt, hogy meg tudja ítélni, mihez szolgáltat adatokat, információkat.
Végül "Tomipapa" nem lezárásként, inkább afféle gondolatébresztőként ismételten kérte az elnökséget és az elnököt, hogy keressék és találják meg az együttműködés lehetőségét, mert a választás már régen megtörtént, az egymásnak feszülés helyett igyekezzenek összecsiszolódni. Ha ez nem kivitelezhető lehetőség, akkor viszont felvetődik a kérdés: lehet-e így még három és fél éven keresztül érdemi munkát végeznie az elnökségnek. Ha nem, akkor a tagságnak meg kell fontolnia, meg tud-e bízni ezekben a választott tisztségviselőkben, elnökben, meg kell fontolja, milyen virágszálat szakajtott, s szagolgat. Ha a tagság is úgy ítéli meg, hogy nem erre a virágszálra gondolt, s a ciklusból hátralévő időben inkább nem ezt szagolgatná, akkor a tagság szakajthat magának másik virágszálat.
(Körülbelül ezen a gondolati ponton mekegett közbe Csuja: "Ez talán fenyegetés?" "Tomipapa" válasza: "Nem fenyegetés, csupán ígéret...")
Az elnökségből feltehetően mindenki megértette, miről szeretett volna néhány gondolatot megfogalmazni "Tomipapa", hiszen Simonné Venter Éva elnökségi tag jól összefoglalva mondta el a zárszót: az ágazat érdekében mindenkinek el kell gondolkodnia az együttműködési szándékon, az ellentétek feloldásán. Sem az elnök, sem az elnökség nem fogadta "Tomipapa" öreges dödörgését tisztújítási szándékként, visszahívási kezdeményezésként, azok csak Geddekas megzakkant agyában tűnhetnek annak. Remélhetőleg mindenki belátta, hogy ha nem történik változás, akkor annak a méhészek látják a kárát. Az elnök is elgondolkodhatott "Tomipapa" kérésén, hiszen az ülés után nem Nagyernyei Attila hívta az elnököt, hanem az elnök Nagyernyei Attilát, aki mint olvastam, megkapta a szükséges instrukciókat, s az elnök óhajának engedve paradigmát váltott. Ezt javasolnám Csuja Lászlónak vagy Geddekasnak is, mert ideje belátnia, hogy Ő nem kapott a tagságtól semmilyen mandátumot, az önjáró üzemmódú trollkodás iránt pedig mostanság csökkenőben az érdeklődés és kereslet. Nincs veszélyesebb annál, ha a rosszindulat a szorgalommal jár párban, de reményeim szerint az Egyesület az ilyen mentalitást kiforrja magából.
"Tomipapa" köszöni az Elnök Úrnak és Nagyernyei Attilának, hogy elfogadták a kinyújtott kezet. Remélem, ez a "papa-parola" elindított egy közeledési folyamatot, mert a tagság nem szekértáborok viaskodására adott mandátumot, hanem böcsületes és remélhetően sikeres munkára. Nem királyt koronázott és nem trónkövetelőket juttatott pozícióba, hanem olyan becsületes, jó méhészeket, akik előbbre képesek vinni a közös ügyet. Közösen!
Aki pedig nem tervez közös és békés munkát, az adja vissza a mandátumát, ne a tagságnak kelljen azt visszakérnie...
P.s.: A "Tomipapázás" és az egyes szám harmadik személy használata nem a paradigma-váltás jegyében fogant, hanem kifejezetten azzal a szándékkal, hogy rávilágítsak és kisarkítsam: eszméletlenül idétlenül hangzik, mikor Geddekas beszél ilyen stílusban Csujáról. Jelentem, nekem szerencsére nincs paranoid skizofréniám...!