Napok óta olvasom a hozzászólásokat, és nagyon tanulságosnak tartom ezt a szakmai eszmecserét.
Most van jó mederben a Fekete-Fehér Méhészklub.
Az anyajelöléssel kapcsolatban szeretném azt veletek közölni, hogy soha, az-az soha nem ölte le jelölés után a család az anyját.
Alap dolognak tartom, hogy nyugodt, már legalább álcával rendelkező család anyját szabad jelölni!(Anyanevelők már párzatlanul megfestik, de ott ez futószalag szerűen megy.)
Ha fiatal, futkosó anyát jelölitek, simán leölik, csomóba fogják.
Néha amikor elkapom, és látom hogy ideges, inkább elengedem.
Nem kockáztatok, majd ha lenyugodott.
A másik az anyajelölő toll minősége.
Pappír-írószer boltokban is kapni, de a méhész összejöveteleken is árusítják a
"ZEBRA PAINT" markert.
Ez egy Japán lakkfilc.
2-3 évig nagy biztonsággal nem kopik le!
Az anya jelölése után, néhány 10 másodpercig a nap felé fordítom a keretet.
Az anyát szabad kézzel fogom meg a méhek között, nem veszem le soha a keretről.
Szépen, óvatosan lesimítom a szárnyakat, és pötty, és kész, és mehet a dolgára.
Előtte a nagyujjam körmén kipróbálom, nehogy a jelöléskor legyen "műszaki hiba".
A festésnek is óvatosnak kell lennie, amolyan érzéssel, mert ha nagyon megnyomjátok az anya tora behorpad, és vége.
Néhány ezer anyát már megfestettem, sem leszorító hálót, sem valamilyen kelléket nem használtam soha.
Egy pillanat műve az egész.
A toll mindig nálam van, általában napraforgó után festem meg az új anyákat, akkor már kisebb a méhtömeg (pláne ha neos) és nyugodtabbak.
Sok méhésznek megmutattam már.
Nem szeretem túlbonyolítani a dolgokat.
Akinek remeg a keze, vagy bizonytalan a fogása, ezt a módszert ne válassza.
Gumikesztyűben tilos méhanyát festeni, nem lehet érezni benne a szorítás erősségét.
Mint ahogy fent írtam már, csak érzéssel.
Nagyernyei Attila