Akkor leírom ezt az egyébként nagyon egyszerű dolgot, miután a sok év alatt jókat mosolyogtam a zöldön írt, ezzel kapcsolatos szerencsétlenkedésekről. Szóval.
Álanyás családot nem számolunk fel, csak akkor, ha már olyan stádiumban van hogy nincs értelme megmenteni mert annyira legyengült. A felszámolásról ugye nincs mit beszélni, ezért a megmentéséről írok. A jobbik eset ha van kölyökcsaládunk, de ez nem feltétlen szükséges, elég egy petéző anya is kalitkában. Ilyenkor azonban nem árt ha nem frissen párzott az anya, hanem idősebb, szóval volt már fedett fiasa is.
1. lépés: Az álanyás családot úgy ahogy van elvisszük a helyéről. Rakodósok előnyben vannak, egy ugyanolyan színű és kinézetű fiókot tesznek a helyére. Más esetben (pl. fekvőnél) csak a kereteket visszük el, kiseperjük a kaptárból lehetőleg az összes méhet és bezárjuk a kijárót.
2. lépés: Az álanyás család lépjeiből 2-3 olyan lépet amiben nincs fiasítás, mondjuk mézes virágporos leseprünk, és áttesszük ebbe az új, vagy kisepert kaptárba, a kijárót továbbra is zárva tartjuk.
3. lépés: Betesszük az anyát kalitkában erre a 2-3 keretre, elég csak vízszintesen a keretek tetejére fektetni.
4. lépés: Ha a kijáró bezárásától eltelt már 20-30 perc, akkor megnyitjuk a kijárót. Eddigre a kijáró méhek jó része összegyűlik a homlokfalon, és részben zúgnak, stresszesek, és az anyátlanság jeleit mutatják. A kijárót csak résre nyitjuk meg, a betóduló kijáró méhek megtalálják a keretekre fektetett zárkában az anyát, és szinte egyből jelzik majd feltartott hátsóval és illat terjesztésével az örömüket hogy egy anyát találtak.
5. lépés: Várunk 1-2 órát, majd megnézzük hogy a méhek hogyan viselkednek a zárka körül, ha nem ingerültek (szinte biztos hogy nem) akkor az anyát kiengedjük a zárkából a lépekre, de előtte teszünk még vissza annyit az elvitt lépekből hogy kiadjon legalább egy fióknyit, természetesen olyat amelyikben nincs az álanya fiasításából.
6. lépés: Az elvitt lépekről szinte az összes kijáró méh visszament a régi helyére, csak a fiatalok és az álanya maradt ott. Megvárjuk az estét, ekkor a fiatalokat is odarázzuk a kaptár elé a fűbe, teszünk le egy deszkát amin szépen bezsonganak. Az álanyát vagy leölik, vagy megszűnik álanya lenni. Szinte egyetlen méh sem veszik kárba.
Sok éve így csinálom, eddig 100%-os sikerrel.