Bekesm!
Jó ilyent látni, erről írtam néhány napja.
Ebbe bele kötni sem tudok, meg nem is akarok.
Ezt hol, mikor, és kitől hallottad, vagy láttad?
Amit írsz az is rendben!
Más.
A MÉHÉSZET szaklap 9 oldalán van egy érdekes mondat.
Tőlem ezt nem fogadták el, Klubtagok, de üsse kő.
Ezt írja Buczkó Endre, Tószegről:
"Belül a keretekre, kereszteb tettünk egy kis lécet a fólia alá, a léputcaváltás segítésére."
Na tehát ez engem igazol, így a témát folytatom.
Valamikor 15 éve is voltak hasonló hidegek, és az egyik Hunoros kollégának óriási vesztesége lett.
Egy madarasi méhészről beszélünk.
Elmentem hozzá, egy hosszú nyárfasorban voltak lerakva a Hunorok, olyan 400 családra emlékszem.
Volt amelyeknél léputcák mentek "csak" gallyra, de volt bizony ahol az egész család elpusztult.
Ezeket kibontottam, mert fölülről komoly családoknak tűntek.
Nem húzom hosszúra, leírom a baj okát.
A méhészkolléga (pedig apja is nagy méhész volt!) augusztus végétől, a nagy melegben fatálcákban nyomta be a kaját a méheknek.
A szirup súlyától a fólia, gyakorlatilag rálapult a felső keretlécekre.
Amikor később ellenőrizte a méheket, az üres tetetőt mindig visszatette a fóliára!
És itt óriásit hibázott!
Nuku viaszhíd, és átjáró a léputcák között.
Gyakorlatilag amelyik léputcából kifogyott a kaja, ott kapufa.
Ezeket a konkrét dolgokat főként nem magam szórakoztatására szoktam leírni, hanem, hogy okuljatok belőle.
Teljesen mindegy, hogy biztosítjátok a telelő méhcsalád számára spájzhoz vezető utat.
Lehet az egy vékony lécdarab metszőollóval lecsípett bodzaág, szívószál, csak tudjanak léputcát váltani.
Ha valaki úgy takar, hogy nem lapítja össze a keret lécek tetején a zúgokat, az is jó.
A méhek mindig felül váltanak léputcát.
Segítsünk nekik, addig amíg lehet.
(Nagybocinak ez óriási előnye, ha jól bekajáztatjuk, ritkán váltanak léputcát. A Hunor rázósabb.)
Nagyernyei Attila