Örülök, hogy szépen elülnek a hullámok, ezt zombee fogalmazta meg jól.
Remélem sokan okultak belőle, én is.
Azokat a méhészeket akik beálltak egy megszokott technológiára, nem érdemes piszkálni.
Én pedig az örökös kísérletezgetésnek, állandó változásokon való agyalásnak vagyok a híve.
Ennek az a célja, hogy gyorsabb, jobb, egyszerűbb legyen a munkám.
Ezt gépész nyelven úgy hívják:SZŰK KERESZTMETSZET
Még pontosabban:
Az a szűk keresztmetszet ami megakasztja a folyamatos munkavégzést!
Ez a kifejezés azt jelent, hogy mindig erre kell koncentrálni, ezen kell fejleszteni.
A szűk kereszt metszet minden méhésznél más, és ez is a vita alapja.
Mire gondolok?
A szűk keresztmetszet általában hang jelenséggel is párosul.
Ha ordít a méhész, hogy hegyekben van a lefedelezett keret, áll a pörgetés akkor a pörgető a szűk keresztmetszet.
Ha kiabál az asszony, hogy húzzál bele ember, mert lassan randi lesz a bódéban, akkor mi vagyunk a fogók.
Ha áll a pergetés, mert nincs elég keret lefedelezve, akkor bizony az asszonyság mellé kell egy segítő, vagy fedelező gép.
A szalag szerű munkát mindig úgy tervezik, hogy mindenki dolgozzon, és ne várjon a másikra!
A szűk keresztmetszet mindig változik!
Jön a következő, és így fejlődik a technológia, nő a teljesítményünk.
Ata 67 ezt írta nekem:
"Elcsodálkoztam Attila gyors váltásain: 4 év alatt a 3. kaptártípusoz eljutott."
Én ezt nem nevezném váltásnak!
Kezdő méhészként kerestem a kaptártípusokat, de ez mindenkivel így van.
Az igazi "Rendszerváltás" a Hunorról az NB-18 ra.
Egyébként másik előadásomnak pont ez a címe.
Takler Józsi bácsi volt az egyik mentorom.
NB 18-ban méhészkedett, majd azt is leírom hogy.
3 évig próbálkozott 10 keretes Hunorral, és nagy cifraságokat mondva eladta.
Az, hogy valaki "visszafejlődik" és Hunorról vált fekvőre igen furcsa dolognak tartják.
Kivancsi111-nek is ez keltette fel kíváncsiságát.
Nekem vannak még tartalékaim, apró, perecíz fogásokat még hamarosan közlök veletek.
Nagyernyei Attila