Nézzétek meg alaposan, Darvas Béla elmondta, hogy a nektárban, tehát a mézben is ott szennyezettség.
Geddekas!
Ez már régen nem kérdés, Arra a professzor úr is utalt, amiben már Veled itt is megegyeztünk, hogy a vita azon van, hogy ennek a szennyezettségnek van-e biológiai hatása a méhek esetén? Én hiányoltam az előadásból az ezt bizonyító cikk pontos elérhetőségét, de egy ilyen előadásnak nyilván nem ez a műfaja. A hiányolt cikk a november 24-i előadáson biztosan meg lesz nevezve. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a krónikus kumulatív toxikózis első tünete a méhek eltűnése, így minden kísérletnek erre kellene fókuszálnia. Ami a Tóth Pétert illeti. Nekem azért az ő állásfoglalásaiból alapvetően az jött le, hogy az OMME nem tudta igazolni a külföldi szakirodalomban megfogalmazott állításokat. Ez nem azt jelenti, hogy a hatást tagadná. Alapvetően azt, hogy a használt módszer nem volt alkalmas a hatás kimutatására. Szerintem ezzel semmi gond nincs. A neok melletti állásfoglalás, amit Attila mindig a szemére vet, természetesen már más megvilágításba helyezheti a megítélését.
Ahogyan más témában én is bírálom. Elképedve olvasom, hogy kimondja: az Apivar, Biowar gyakorlatilag hatástalanok, ezért a gyártóhoz fordulnak. Fogalma nincsen a toleranciáról. Ezért beszél évek óta vándoratkákról. Évekkel ezelőtt leírtam, hogy a hatástalanság a legkisebb óránként leadott dózisú szerekkel indul (Apivar) és tart a legnagyobb dózisú felé (Furettón át az Antivaros zárt kijárós füstölésig). Fiasításos időben történő kezelés során emiatt marad életben évről-évre több és több atka az októberi időszakra. Ezeket nézte ő már tíz éve is vándoratkának. Azt felejtette el, hogy akkor azoknak a méhészeteknek, amelyek ezt kibocsátják, már azon az őszön meg kellett volna szűnniük. Igazából ilyen év csak három ill. egy évvel ezelőtt volt. Elképesztő azt hallani, hogy a gyártóra próbál ráfogni olyan dolgot, ami a méhészetekben zajlik.
Azt sugallja, hogy a gyártó kihagyja a szert a készítményből, pedig tudomásul kellene venni, hogy az a szerkoncentráció, amit ezek a szerek el tudnak érni, már nem elég a hatékony atkairtáshoz. Azt nem zárom ki, hogy van olyan amitráz tartalmú tartós hordozó, ahol magasabb szerkoncentráció érhető el az előbbiekhez képest, így az még hatékony lehet. Egy darabig. Aztán ha az sem lesz hatékony, akkor annak a gyártójához is fordul? Sajnos ki kell mondani, hogy atkafronton a Tóth Péter valamit nagyon nem ért. Óriási felelőssége van abban, hogy ezzel félreviszi a méhésztársadalmat. Többször leírtam már, a monitoring terén végzett munkájáért maximális elismerés illeti meg. Rengeteget tett értünk, kezdve a tartós hordozók hatóanyag leadásával kapcsolatos vizsgálatok terén (szerintem sokatok erre nem is emlékszik), a viaszok maradékanyag tartalmával kapcsolatosan, az egyes kezelési módszerek hatásosságának évenkénti összehasonlításával, a rovarirtószerek toxicitás vizsgálatával stb. Szó esett ennek javadalmazásáról, a felszámolt költségeiről. Lehet ezen vitatkozni, egy azonban biztos. Ezt a munkát én ennyi pénzért biztosan nem csináltam volna meg!!! Össze lehet hasonlítani azzal, hogy más szaktanácsadók mennyit kapnak, mit végeznek ezért, és a különbséget összevetni a Tóth Péter munkájával. Én úgy látom, hogy a mérleg erősen a Péter felé billen. Azt kell észrevenni, hogy a pozicíónak van (a szakmai elnökhelyettessel együtt ) kivételezett helyzete. Nem azt kellene hirdetni, hogy a Furettóval a méhészek elégetik az amitrázt (hiszen harminc éven át az Antivarral szó szerint ezt tették, szemben a Furettóból kijövő hideg füsttel), hanem felismerni a toleranciát, amely nem azonos a rezisztenciával.
A mászkáló méheket legelőször idült méhbénulás és heveny méhbénulás vírusára kellene megvizsgálni, nem vegyszerekre. A neok vizsgálatát méheltűnési vizsgálatokra kell alapozni, nem pollen, nektár és guttációs cseppek szerkoncentrációs elemzéssel. A mézhamisítási ügyeket nem a végletekig menő, tételenként több százezer forintos mézanalízisekre kell alapozni, hanem azért kell harcolni, hogy a méz megnevezés egyedül a méhészt illeti meg, a kiszerelő a méz megnevezést tartalmazó címkét a mézzel együtt veszi meg a méhésztől, neki önállóan ne legyen joga azt használni. A hamisítást a méhész adatbázis alapján, informatikai úton kell első vonalban üldözni, a kémiai elemzés a második vonal. Ez persze túlmutat a Tóth Péteren, és azt gondolom, hogy az Erdős Norbert-féle akcióterv jó irányba mozdul el azzal, hogy az EU direktíva eltörlésével a méz is az élelmiszerekre vonatkozó EU-s rendeletek alá kerüljön, ahol nyomon követés van, és élelmiszer biztonsági kritériumok, nem pedig a kiszerelők kívánságlistája alapján megfogalmazott szabályok. A Tóth Zoli volt aki elsőként ebbe az irányba mozdította el az ügyünket, de az OMME is ballag utána. Azonban ez a ballagás semmit nem ér, ha majd nem lesz méhek, amelyekkel mézet lehet termelni. Mert most ez a tét!
Nem vagyok abban biztos, hogy tíz év múlva is lesznek még Magyarországon méhek!