Nagyon abbamaradt a "pótanyás" kérdés.
Az anyanevelők, hogy is nevelik a méhanyákat?
Szinte az összes anyátlan dajkával indít (hogy nagy legyen a fogadási arány), majd átteszi egy anyás dajkához.
Ebben már megoszlanak a vélemények, hogy miként rendezik be az anyás dajkacsaládot, de egy biztos a tenyészkeretet az anyától távol helyezik el.
Akkor mi az eltérés Antiék, és az anyanevelők módszere között?
Gyakorlatilag semmi, csak az anyanevelők egy bölcső alapba helyeik át a kiválasztott 1 napos álcákat, Antiék pedig a bepetézett lépet helyezik az anyás résztől távol.
Vagy mindegyik módszer pótbölcsős, pótanyás, vagy akkor most mi vaaaaaan?
Egyet biztosan ki lehet jelenteni, amit a méhek szánnak anyának, akár váltó, akár rajbölcsőből kel, annak párja nincs!
A rajbölcsőből kelt anyáknál megoszlanak a vélemények, hogy öröklik az utódok, ami véleményem szerint is így van.
A rajanyák mentségére szolgál, ha olyan bomba családból származnak, ahol a nép szétveti a kaptárt, és az eredményei is jók voltak a családnak, akkor ez bocsánatos bűn.
Emiatt érdemes szelektálni, hogy melyik családból menthető a bölcső.
Más.
A jelenlegi méhcsaládok állapota viszonylag érdekes.
Vannak olyan családok ahol már szinte teljesen leállt az anya, van ahol lendületesen petézik, és sok az álca korú fias is.
Ez általában a fiatal, idei anyák produkciója.
Most van az a helyzet, hogy leszűkítettem a családokat annyi keretre amelyet vastagon takarnak, de azért ezzel óvatosan kell bánni.
Miről is van szó?
Pont a fiatal anyáknál még 2-3 keretben van kiterjedt fiasítás, de szinte a összesnél kettőben biztos.
Ezekkel a fias keretekkel az a gond, hogy kicsi a mézkoszorú, pont a fészek közepében.
A Hunor és a KB lépméret ebben életveszélyes.
Mit lehet tenni?
Most jön a szakmai csavar, amit sokan kritizálnak.
A szűkített fészken kívüli kevésbé, vagy félig mézes lépeket a kijárótól távol, gondosan felkarcoltam!
Már hallom, hogy óriási kutatást okoztam.
Jelentem semmit, tiszta nyugodtak a méhek.
Ha egy kicsit is el kezdtek szaglászni, elmentem a méhes másik részébe és ott folytattam.
Ezerszer leírtam, hogy ezt gond nélkül meg lehet tenni, de minden egyes lépést, és folyamatot be kell tartani.
Először is nem bontom ki az egész családot, a fészken kívüli kereteket gondosan takarom.
Amikor elkészült a telelésre szánt fészek, meglátom, hogy mennyi élelemre van szüksége a családnak.
A fészek utáni oldaltakarón kívül felkarcolom a mézes lépeket, és behelyezés után teljes takarás.
A fedelező villa egy kicsi vizesvödörbe kerül, mert azt rögtön támadnák.
Leggyorsabban reggel a hűvösben, és késő délután tudtam velük dolgozni.
A kijárók természetesen minimálisra leszűkítve, úgy szoktam jellemezni, hogy....az elfektetett kisujjam fele.
Ez olyan 3,5-4 centi hosszú, 7-8 mm magas nálam.
Végeredmény?
A méz oda kerül ahova kell, és tavasszal nincs aggódás.
Nekem ezzel a módszerrel még soha nem fogyott ki a fészekből az élelem!
Megjegyezni kívánom, aki ennél a beavatkozásnál tökölődik, nem dolgozik gyorsan, nem takar gondosan, nem szűkíti le a kijárót, engedi, hogy a kutatás kialakuljon, az vessen magára!
Nagyernyei Attila