A mostani időszak egyik legfontosabb tennivalója közé sorolnám, talán az első helyre a méhek meleg vizes itatását.
Lehet erre legyinteni, de az öreg "vízhordók" komoly veszteséget szenvednek a hideg víz felszippantásakor.
Testük lehűl, és ledermednek.
Néhányan úgy gondolkodnak, hogy ezeknek a szerencsétleneknek nem sok volt hátra, ez van.
Igen ám, de vízre nagy szüksége van a családoknak, és jön a következő aki ismét így jár.
A vége, hogy ez már a létszámon is meglátszik.
Nem beszélve az ilyenkor szokásos repülés közbeni ledermedésre.
Súlyos árat fizetünk ezért a lazaságért, mert messze még az idő amikor tömegével kelnek a fiatal méhek, és pótolják a hiányt.
Tegnap újságolta egy méhészkolléga, aki országunk déli részében tartja a méheit, hogy már megtörtént az első tájolása a fiatal méheknek.
Annyit mondott, hogy ez még nem egy generáció váltáskor tapasztalható tájoló repülés volt, hanem attól jóval kisebb, hiszen tenyérnyi fiasok keltek ki eddig.
Ahol van megfelelő mennyiségű virágpor, és az időjárás is kedvezett, 2-3 keretben nyitott tenyérnyi fiasok vannak, de több méhésznél már ezek ki is keltek.
Láttam 2 héttel ezelőtti fotókat ilyen fiasokról, ott más simán tájolhattak a szürke méhecskék.
Virágzik a mandula, több keretben fias, kicsit korán.
Én még mindig nem lőttem el a startpisztolyt, talán ha a barka el kezd tömegével virágozni.
Ahogy nézem, ez egy hét, tíz nap múlva következhet be ezen a vidéken.
A napsütötte helyeken már pattog, nyílik ez a pompás virág, az első fantasztikus méhlegelőnk.
Nagyernyei Attila