Én azt gondolom, hogy a méhcsaládok állapotának alakulásában az atka játssza a döntő szerepet országos szinten. Az a helyzet, ami Antiéknál tavaly volt repcén, az nem országos jelenség, ott helyi mérgezésnek kell lennie. Ami a napraforgót illeti, az országos jelenség volt, de az is biztos, hogy a méhészek töredéke jelezte a problémát. Nálam is volt eltűnés, gondolkodtam is, hogy jelzem, de egyszerűen értelmetlennek tartottam. Egy rakás ok miatt. 1. Nem volt méhhullám. Ez önmagában elegendő lenne. Nem is vesznek így komolyan, azt mondják, messziről jött ember azt mond amit akar. Nagyon örültem, amikor Bross Péter szájából hallottam azt, hogy a hárson (talán le is fényképezett) 4 fiókos családok milyenek lettek két héttel később napraforgón. 2. Azt sem tudom melyik napraforgót járták éppen, amikor eltűntek. 3. Miért kellett volna azt feltételeznem, hogy a NÉBIH majd objektív módon áll a kérdéshez, amikor ő a hunyó? Azért ebben utólag azt kell, hogy mondjam, pozitívan csalódtam.
4. Ha nem reménykedhetek kártérítésben, akkor miért csináljak magamnak még több munkát, elvéve az időt azoktól a feladatoktól, amit mindenképpen meg kell tennem. Pl. atkairtás.
Lehetne még sorolni. Ha Anti kérdőíve erre vonatkozna, akkor nyilván kitölteném. Ezt kifejezetten jó kezdeményezésnek tartom.
Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy megköszönjem én is Csányi Antinak az oxálsavas előadásait. Továbbra is hiteles embernek tartom. Azért, mert többször kihangsúlyozta azt, hogy milyen álláspontot, mi alapján képvisel. Amiről van tapasztalata, amiről tudja azt, hogy gyakorlatban kipróbálva nála miképpen működött. Ez így van rendjén. Köszönjük Anti!
Ugye egyszer azt mondtam neki, hogy akkor lesz hiteles a növényvédő szerekkel szembeni álláspontja, ha saját maga is vegyszermentesen fog mézet termelni. Az oxálsav kétségtelenül egy jó irányba tett lépés ebbe az irányba, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ez éppen úgy vegyszeres kezelés, mint az amitráz. A mennyiségek tesznek egy szert veszélyessé. Léteznek küszöb alatti mennyiségek, és afölöttiek. A küszöb alattiak kombinációkban küszöbérték feletti hatásokat tudnak kiváltani. Ez minden vegyszerre igaz. Az oxálsavra is. A vegyszermentesre nem igaz. Na az a gond, hogy olyan manapság nem létezik. Sem a méhészetben sem a növényvédelemben. Mindenesetre Anti még mindig százszor hitelesebb Geddekasnál, aki szerint az atkairtás, de ésszerűen azt jelenti, hogy évente elég egyszer lecsorgatni az állományt oxálsavval, mert tartós hatású. Ez a több hónapos kezelés nekem azt bizonyítja, hogy az oxálsavra éppen úgy ki fog alakulni tolerancia, mint bármi másra. Ha ugyanis a direkt savas behatás miatt nem tudna kialakulni tolerancia, az azt jelentené, hogy valóban elég lenne az egyszeri csorgatás (ez alapján még Geddekas is hitelesnek lenne tekinthető, hiszen ő pont ezt állította). De hát szerintem az argentinok sem véletlenül kezelnek két hónapon át. Azért, mert nem pusztul minden atka, ami érintkezésbe kerül vele. Ha pedig nem pusztul el, akkor az vezet toleranciához.
Tulajdonképpen ez is a kritikám alapja ezen rendszerrel szemben. Nem tartom jó megoldásnak a fiasítás jelenlétében történő kezelést, mert rossz a hatékonysága. A rossz hatékonyságú kezelésekhez sok vegyszerre van szükség. Ha ugyanennyi vegyszert fiasmentes állapotban használnánk fel, akkor túl lehetne lendülni azon, hogy mindig csak az éves szaporulatot irtjuk ki. Ezáltal csak a nem kezelt állományok bocsátanának ki atkákat, azaz az odvakban élő rajok, amelyek egyszer csak kipusztulnának. De ha nem pusztulnának ki, akkor is ha kisebb lenne az országos atkaállomány mérete ezáltal, akkor a tolerancia is elkerülhető lenne. Ugyanis a tolerancia előre haladása mindig a kezelést túlélt atka állomány nagyságával egyenesen arányos. Ha nincs atka a termelő méhészetekben mert mindet kiirtottuk, akkor tolerancia sem tudna kifejlődni.
Belátom azonban a saját példámon keresztül, hogy amíg vannak olyan állományok, ahonnan több ezer atka képes betelepülni, ott ennek a gliceroxos kezelésnek a fenntartása elengedhetetlen. Azt azonban látni kell, hogy emiatt fogjuk tudni sokkal rövidebb ideig használni. Tehát ha valaki nem irtja ki időben az atkát (legkésőbb télen), akkor lesz nála nyáron annyi atka, amelyik másokat is képes tönkre tenni. Emiatt aztán a rossz hatékonyságú kezelések sokkal hamarabb vezetnek toleranciához ahhoz képest, ha nem hagynánk feldúsulni az atkaszámot.
Szumma szummárum: a gliceroxos kezelés szükségessége mások hibáinak kompenzálása.
A saját hibáinkat télen lehet elkerülni. Úgy, hogy addig kezelünk, amíg maximum 1-2 atkát tudunk lehozni. Aki nem is tudja, hogy mennyit lenne képes tél végén lehozni (mert nem ellenőrzi), az a hunyó! Anti tudja, hogy mennyit! Beszámolt róla! Ezt kellene tennie mindenkinek!