wr, jó kis hozzászólás, szakmai érvekkel alátámasztva. Pár dologban azért vitatkoznék veled.
A fekvősök most majd újból fel fognak hördülni, de ha tetszik nekik ha nem, a család a fekvőben az egész kaptárat fűti, még akkor is ha oldalról takarva van!
Ez csak akkor igaz, ha a takarás nem teljesen zárt, illetve ha nemcsak alul, hanem felül is van átjárási lehetőség. Télen kifejezetten hasznos ez a levegőáramlás, mert egyáltalán nincs vizesedés és penészesedés, ha résnyire a szellőző is nyitva van. Tavasszal már más a helyzet, én speciel a szűkítéskor telibe takarom a családokat, nincs semmilyen hőveszteség.
Tehát a rakodókhoz képest a fekvőben akkor is jóval nagyobb a fészek hővesztesége ha takarva van, a család vontatottabban fog fejlődni, és ilyenkor jön az, hogy a már leírt módszerrel ezt megpróbálják kompenzálgatni (szűkítgetés stb.), több kevesebb sikerrel.
Nem azért szűkítünk, hogy a hőveszteséget kompenzáljuk, hanem azért, hogy akác előtt két héttel ne 9-10 kereten legyen szétszórva a fiasítás. Legyen 6-7 táblás (11-12m2/lépoldal) fiasítás. Ebben az esetben ugyanis nincs mézkoszorú, így nem kell fiast pergetni a tisztító pergetésnél.
Érdekelne, hogy akác indulásakor Te hogyan veszed ki a második fiókban lévő felhúzott fias keretekből a mézet?
És ehhez még ugye x naponta kaptárt is kell nyitogatni, amivel szintén elengedjük a fészek melegét. A szűk odú a legmegfelelőbb a család fejlődésére egy márciusi időszakban. Ezért jobb a fejlődés tekintetében (is) egy 9 keretes szigetelt hunor fiók akármilyen fekvőnél, mert abban nem kell elkövetni ezeket a hőveszteségből adódó beavatkozásokat mégis jól tud fejlődni a család. Töredéke munkám lesz tavasszal? Igen.
Nem csak ezért bontunk kaptárt, hanem azért is, hogy építtessünk. Cseresznyevirágzás végétől kezdve heti egy alkalommal kell bővíteni, amit én műléppel végzek, illetve majd az építtető keret is egy ilyen bővítésnél kerül be. Természetesen ehhez hordás is kell, ami nálunk adott, így érdemes kihasználni. Természetesen ha nincs folyamatos emelkedés, akkor fiasításra alkalmas kerettel bővítek. Pillanatok alatt megvan, még csak ki sem kell teljesen bontani a családot. Felső takarást felhajtom, oldaltakarást elhúzom, ha bundásan fedik a méhek a szélső lépet, akkor elé rakom a bővítő keretet és kész. Ha nem fedik, akkor nem kapnak keretet, de ez a ritkább eset.
Az a véleményem, hogy Te is beleestél abba a hibába, mint Kiváncsi111, hogy a méhészkedésed kezdetén kipróbáltad ezt is, azt is úgy, hogy valójában még nem értettél a méhészkedéshez, tehát nem láttad át összefüggéseiben a dolgot. Mire belejöttél egy kicsit a méhészkedésbe, addigra jutottál el a hunorhoz amivel végre sikereket értél el, és ebből azt a következtetést vontad le, hogy a többi rendszer rossz. Egyáltalán nem rosszabb a hunornál sem a fekvő, sem a fél keretes rakodó, csak teljesen más szemlélettel kell benne méhészkedni. Ha valaki átlátja a rendszert amit használ, és kiveszi a felesleges lépéseket a technológiájából, akkor nagyon hatékonyan lehet dolgozni bármelyik kaptártípussal.
Örülnék, ha hasonló írásokkal jelentkeznél a jövőben is és így kialakulhatna egy építő jellegű kommunikáció. Amit most leírtál az alapján kedvet kaptam ahhoz, hogy kipróbáljam a 9 keretes hunort.
Attila Hunoros írásával kapcsolatban nekem az az érzésem támadt, hogy Attila lélekben mindig is fekvőkaptáras méhész volt, és 27 év után végre eljutott a számára legideálisabb rendszerhez, a fekvőkaptárhoz. Ezért is szokta azt írni, hogy a fekvőkaptár számára a béke szigete.