Iridó!
Két dolgot nem veszel figyelembe.
1.
Az atka amikor a fiasításból kijön, egymás után több méhre is rámegy, mert szüksége van a hemolimphából szívott anyagokra, hogy újra visszamehessen. Márpedig ha ez így van, akkor a fiasból kijött atka kénytelen találkozni az oxálsav kristállyal.
2.
Az oxálsav kristályok - ugyanúgy, ahogy minden egyéb kaptárba kerülő anyag -, ezek is szétterjednek a teljes méhcsaládban, tehát a frissen kelt méhecske testén néhány nap után lehet oxálsav.
TOVÁBBÁ!
A perizinről egyértelműen tudjuk, hogy belsőleg hat, tehát a méhek lenyalják egymásról, megmérgeződnek. Ők kibírják a mérgezést, de az atka, ha szív a hemoflimphából, elpusztul.
Az oxálsav hatásmechanizmusáról eddig csak olyan bizonyítékokat találtam, ami szerint az oxálsav külsőleg hat, tehát égési sérülést okoz az atka testfelületén.
Ha összehasonlítanánk fias időszakban a neked kedves preizin hatását az oxálsavval, akkor valószínűleg az oxálsav mutatna nagyobb hatékonyságot. De jobb lenne, ha kötözködés helyett csinálnál erre egy kísérletet. Te megteheted, mert neked nem kell a bio szabályokat betartanod, tehát dolgozhatsz perizinnel.
Mivel a biológiában csak a születés és a halál 100%-os, ami közötte van minden csak valószínűségekkel jellemezhető, Hiába van a szociális gyomor (tehát egymás etetése), hiába tisztogatják magukat és egymást, hiába élnek zsúfoltan, sem a perizin, sem az oxálsav nem jut el 100% minden méhecskéhez.
A perizin gyorsabb hatása és a gyorsabb hatásvesztése is azzal magyarázható, hogy belsőleg hat és a méhecske anyagcserével részben semlegesítődik, részben kiürül.
Az oxálsav hosszú hatástartamának az oka a következő: Az oxálsav a méhnek a testfelületén van, ráadásul oda is ragasztjuk a cukorral, de ph 1-es erős savassága miatt nem szereti a méh az oxálsav kristályt nyalogatni. Ezért soká kopik le az oxálsav a méh testéről.
Tévedsz a rákgyógyításos hasonlatoddal. A rákgyógyításnál nem tudják 100%-ban kiirtani a rákos sejteket. Olyan szint alá csökkentik, amivel a szervezetünk immunrendszere meg tud birkózni. Mindenkinek a szervezetében, minden percben vannak rákos sejtek és mégse vagyunk rákos betegek.
Az atka pusztítása valóban gyerekjáték a rák gyógyításához képest, ha nem tűzöl ki irreális célt. Nem az a cél, hogy 100% kiirtsd az atkát, mert az viszont nem lenne gyerekjáték, hanem olyan alacsony szinten tartsd az atkanépességet a méhcsaládban, ami még költségben elviselhető és gazdasági kárt nem okoz.
Ha szerinted az általad idézett grafikon szerint kísérlet fiasításmentes időben történt, akkor nyilván a nem létező fiasításba nem is mászhattak vissza az atkák, tehát a két görbe lefutása tényleg az atkák közel 100%-nak pusztulási sebességét mutatja.
Viszont fenntartom azt a korábbi állításomat, hogy a perizin hatástartama feltételezhetően lényegesen rövidebb, mint az oxálsavé.
Nem állítottam soha, hogy fiasításos időszakban bármely hatékony szernek a hatásfoka feltétlenül jobb lenne, mint fiasítástól mentes időszakban. Egy esetben viszont lehetséges, de ezt kísérlettel kellene alátámasztani.
Azzal az atkairtószerrel, amelynek hosszabb a hatástartama, mint maga a bábidőszak (munkás esetén 12 nap, here esetén 15 nap), jobb atkairtási eredményt lehet elérni a fiasításos időszakban is, mint amelyiknek rövidebb. Márpedig az a gyanúm, hogy a legnagyobb baja a te kedvenc perizinednek, hogy nem éri el a hatástartama a 12 napot sem.