Szóval az oxálsav tolerancia. Alapvetően az a hibás kiindulás, hogy az oxálsav úgy odacsap az atkának, hogy az képtelen lesz bármiféle védekezési módszert kitalálni. Egyszerűen azért, mert megdöglött. Ha a tapadókorongja nem fog működni, akkor leesik a méhről és éhenhal. Azt kell látni, hogy annak az utódai között lesznek toleráns egyedek (lehet, hogy tízmillió atka közül egy), amelyik túlélte a csapást. Egészen pontosan ezt az adagot, amelyiket ő túlélt, azt nagy valószínűséggel mindegyik utóda túléli. Az ennél nagyobb adagot fogja majd a tízmillió közül egy túlélni. Ha egy kaptárban a gradiens miatt a kritikus szint felett tartózkodó atkák mind elpusztulnak, de van olyan hely, ahol a kritikus szint alatti a koncentráció (kelő méhről rövid idő alatt fiasba bújó atka) akkor az mind túléli. Fiasmentes állapotban történő kezeléskor is kialakulhat a gradiens. Kívűlről adott szer (szublimálva) mire belülre ér sokkal kisebb koncentrációjú lesz a méhek szőrzetén. A 25 nemzedékes dologban azt gondolom, hogy igazából azok a nemzedékek számítanak, amelyek az adott kezelés legmagasabb koncentrációját élték túl (a gradiens legfelső fokát). Azok, amelyek ez alatti dózist éltek túl, azok nem számítanak bele a generáció számításba. Soha nem fogjuk megtudni, hogy a túlélő atkáink a legmagasabb dózist élték túl, vagy egy az alatti koncentrációt. Ha a külföldi tíz-tizenöt éves használatot veszem, akkor nem tudom azt, hogy ebben hány valóságos generáció telt el az oxálsavból. Hiszen használódhatott a hangyasav vagy amitráz, vagy bármi más generációinak száma. Gömbi kérdésére a válasz: csak annak van jelentősége, amelyik a kezelés után szaporodni is tud. Különben itt ezen az ágon megszakad a generációk száma. Akkor lesz rezisztencia, ha nem szakad meg. Az a baj, hogy negyven év alatt Magyarországon, és száz év alatt a világon még sehol sem szakadt meg egyszerre az összes ág. Ekkor ugye megszűnt volna az atkaprobléma. Következésképpen egyszer össze fog jönni annyi generáció, ami minden atkaellenes készítmény összesített generációszáma. Ha hatféle szer alkalmas rá, akkor 150 generáció után, ha még találnak többféle szert, és lesz mondjuk tíz, akkor 250 generáció után. Ha igaz lenne az a bizonyos drasztikus hatás, akkor csak annyit kellene tenni, hogy mindenkinek egyszerre kezelni vele, és megszűnt az atkaprobléma. Hát a Richárd példája pont azt mutatja, hogy szó nincs ilyenről. Én egyszer próbáltam a BVHC-t fiasmentes állapotban, minden keretet egyenként spriccelve 83 százalék hatékonyságot találtam (Perizinnel ellenőrizve). Ezért nem használom. Az a baj, hogy ez a tolerancia-rezisztencia annyira általános érvényű a biológiában, hogy a gyomirtókra, így a glifozátra is ki tud alakulni, meg a morfinhoz is hozzá lehet szokni, és lehetne sorolni tovább a példákat.