A kémiai (gyógyszeres) védekezési lehetőségek
Az atka ellen a különféle halmazállapotban alkalmazott vegyszerek sokaságát próbálták ki. Ezek alapján a készítmények alkalmazási módjai lehetnek: porozás, permetezés, locsolás, füstölés, párologtatás, szublimáltatás. Az ökológiai szemléletű méhészek leggyakrabban és legnagyobb biztonsággal használt atkairtószer csoportja a szerves savak, nevezetesen a hangyasav, a tejsav, a legsikeresebb és legerősebb sav pedig az oxálsav (sóskasav), aminek 1-es a kémhatása (pH).
Felmerülhet a kérdés, hogy miért hatékony szerek ezek a varroa atka ellen, és egyidejűleg miért tűrik jól a méhek a kezelést, ha mindkét csoport kültakarója kitin kutikula? A magyarázat a táplálékban van. Az atkák a méhek „vérével”, a közel semleges, sőt inkább kicsit lúgosba hajló kémhatású hemolimfával táplálkoznak. A háziméh lárvájának tápláléka a méhpempő, aminek a pH-ja alig több 2-nél, a kifejlett dolgozók 3,5-4,2 kémhatású nektárt vagy mézet fogyasztanak, tehát a méheknek hozzá kellett szokniuk a siker érdekében a savas környezethez és táplálékhoz.
A varroa atka számára már nem emészthető a méhek hemolimfája, ha savassá válik, és a légcsöveik sem alkalmazkodtak a savas levegőhöz. De legfőképpen a lábuk károsodik, melyek végén levő tapadókorongok nagyon puhák és felfújhatók. Ha a tapadókorongot a savas kristály vagy a savas levegő tönkreteszi, akkor az atkák mozgásképtelenné válnak és emiatt gyakorlatilag éhen halnak Én szerintem mindegy , hogy 20 % a cukor vagy 50 % az oldatban a méhek minden kép isznak belőle . De én 1/1 szirupot használok a 2800 ft- os oxálsavval és a méheknek semmi bajuk az atkát meg lehozza. Egy generációt kettőnél többször nem csurgatok .