Mi méhészek vagyunk. Tehát tulajdonképpen a mi dolgunk, hogy mit mikor és hogyan tegyünk a méhekkel. Ez egy zárt körben végezhető szigorúan szakmai tevékenység is lehetne. Politika mentes. Ám hiába dugjuk a kaptárba a fejünket a politika bekopog, még jó, hogy egyenlőre nem valami iraki vagy bangladesi, avagy afrikai személyében. De bizony bekopog kínai méz, meg hasonlókkal amik befolyásolják a méhészkedés gyakorlatát eredményét. És ilyen a jogszolgáltatás is, amivel időnként szembesülhet sok méhész.
A jog szolgáltatás azonban már rég nem igazságszolgáltatás ezért időnként a szürrealitásba megy át. Mert amikor egy saját részre gyártott termék elkészítése esetén nekem figyelembe kell vennem a betörők és a tolvajok ízlését, az már nem normális dolog. Ezért mondom, sokfajták vagyunk és bármi előfordulhat. Én találkoztam olyannal tavaly előtt, akinek éhen vesztek a méhei, még is úgy gondolta január végén, /mert ez akkorra már kiderült, nem zúgtak ezért felbontotta/hogy állapítsak meg nála nyúlós költés rothadást, mert ezért valakinek fizetni kell.
Hát most mit mondjak, nem hiányzott az a több óra hossza amikor néhány hét alatt igénybe vették a türelmemet, és nem kevéssé az idegeimet, mivel rám testálták volna ennek elintézését, mire megmagyaráztam a hülyéknek, hogy ez nem fog menni. Igaz, próbálkoztak magasabb fórumon is, de onnan elhajtották őket. Én hiába mondtam nekik még ősszel, hogy ez az élelem kevés, ezen éhen fognak veszni, és azt is, hogy ha ősszel nincs nyúlós, tavasszal meg fiasítás akkor nem lehet kártérítés. De akkor is adjak neki ilyen meg olyan papírt. Valahogy aztán le vakartam a nyakamról őket, de nem sok híja volt, hogy perre került a sor, ahol is bár talán nem én lettem volna a vádlott,/de még ez is lehet/mindenképpen lett volna pár utam a bíróságra, ami meg akár hogy is vesszük nem hiányzik senkinek.
Szóval ebből kiindulva. Sokfajták vagyunk, csak csínján a tanácsokkal.