ATKAIRTÁS, de ésszerűen

Izso60 írta
 "Ti tudjátok-e hogy ezzel a módszerrel állítjuk elő magunknak a legtöbb rezisztens atkát. Itt ugyanis nem zárjuk be a kijárót,"

Téves elképzelés, a ködölés másképpen működik. Apró ködcseppek formályában lecsapódik a kaptár belsejében.  A füstölés többnyire kevésbé hatékony mivel itt a füstöt a réseken hamar kiszellőztethetik a méhek.
 Bizonytalanab a kűlönböző primitív szerkezetek miatt az adagolás, 1 csepp igen különböző nagyságú is lehet. A cekász hőmérsékletétől, izzítási idejétől  függően, mennyi amitráz ég el? Illetve csapódik le, még a szerkezet belsejében. Főleg hosszú bevezető csövek esetén. Továbbá a visszaáramlások miatt a gép hátulján is jelentős füst távozik a szabadba, ez persze orvosolható némileg a szívó oldal kersztmetszet szűkítésével. Azonos legyen a nyomó oldallal. Csak néhány kiragadott gond a technikai betegségeiből, a szerkezeteknek.
 Hamarabb okozhatja a nozéma kialakulását, mivel nagyfokú stresszel jár a méheknek a füstbevaló órányi bezárás. Ami gyakorlatilag mindíg több.
A furettó
 Persze itt is lehetnek technikai gondok a dugattyú illsztetlenségéből adódóan( paraszfurettók)  (ezt O gyűrűvel küszöböltem ki) vagy precízebb olajozó alkalmazása is megoldás lehet. Ellenben a nullától kezdődően, bármi töredék mennyiséget is produkálhat a készülék.
Ha van egy precízen működő furettónk, ennek használata mindenféleképpen hatásosabb, gyorsabb és kímélőbb.
Ha nincs alsókijárónk, érdemesebb furatot készíteni a kaptár hátulján közvetlen padlószinten. Így a berobbanás is elkerülhető, továbbá szintén kíméletesebb.

Robotur válasza precíz, egyet értek vele!
Annyival egészíteném ki, de ezt már sokan unják, hogy a külső hőmérsékletet minden kezelés előtt ellenőrizni kell.
Az elmúlt pár nap kritikus volt, mivel este még megfelelő volt a hőfok, de hajnalban már vészesen kevés.
Ennek azért van jelentősége, mert az esti füstölést nem tudják a méhek hatékonyan kiszellőztetni, mert nincs kirepülésre lehetőség.
Emiatt hívogattak, hogy mi lehet a gond, mert másnap "pöttyöztek" a méhek.
Nem gondolom, hogy tragédia lesz a vége, de ha este bezárjátok egy órára a kijárót, akkor biztosan nagy gond lesz.
Ilyenkor nappal kell védekezni, hogy utána tudjanak a méhek repülni!
Ha véletlenül már úgy kezdjük a kezelést, hogy kicsit mozogtak, az a néhány százaléknyi hiba nem okoz különösebb gondot, mert a kijáró méheken lévő atkák megússzák.
Azt a néhány tíz megmaradó atkát a záró kezelés úgyis kinyírja.
Ha pedig záró kezelésnek nem egyszeri füstölést alkalmazunk, hanem folyamatosan ható szert, (apiox, vagy kumafosz alapú szert) nyugodtak lehetünk a sikerben.
A késő őszi füstölést nagyon nehezen viselik a méhcsaládok.
Ezért, az általános, egész méhészetre kiterjedő kezelés előtt, néhány családon végezzünk próbát, és ellenőrizzük a reakciót.
Ekkor nem következhet be az, hogy a méhek kimásznak a fűbe, letelepednek a közeli fákra, és elpusztulnak.
Mindenki jót akar közülünk, megvédeni a méheket ettől a fenyegető parazitától, viszont ha nem vagyunk elég körültekintőek, nagyobb bajt csinálhatunk, mint amit néhány atka jelenléte okoz.
A mindenféle, ellenőrizhetetlen mennyiséget adagoló tákolmányokat meg nem szabad használni.
A méhek egészségének megőrzésén nem illik spórolni.
Nagyernyei Attila

Robotur!
Szerintem nincs igazad! Persze Izso-nak sincs. Elmondom, hogy miért. A köd lecsapódása akkor következik be, ha a hőmérséklet eléri azt az értéket, ahol már nem légnemű halmazállapotú. Vagyis ez legelőször a hidegebb helyeken következik be, úgy, mint a kaptár fala pl. Ott viszont nincs atka. A melegebb hőmérsékletű fészekben később csapódik le. Füstöléskor szilárd amitráz kristályokat tartalmaz a levegő, itt valóban nincs lecsapódás. Jól záró kaptárban éppen ezért többször átforgatják a méhek a levegőt, a méhek teste, mint szűrő gyakrabban találkozik szert tartalmazó közeggel. Köd esetén ugyebár az átforgatáskor a hidegebb felületen lesz a kicsapódás, a méhek testének szűrő funkciója persze itt is érvényesül, és ezen a fészekhőmérsékleten is kicsapódik a köd, de ugye van ennél hidegebb is, tehát ebben az esetben lesz mindig nagyobb mértékben lecsökkent a levegő koncentrációja . Szerintem azonban ezek olyan kicsi értékek, hogy lényegesen nem befolyásolják a hatást. A rezisztencia kialakulásának nem ez a fő oka. A fő ok az, hogy tartósan érintkezik az atka olyan kis mennyiségű szerrel, amely nem öli meg. Alapvetően persze igaz, hogy minden kezelés után marad valamennyi aktív hatóanyag egy ideig, melynek nagy részét a méhek tisztogatás közben lepucolnak magukról másik része lebomlik, vagy a viaszba kerül. Tehát az a kezelési módszer idézi elő inkább a rezisztenciát, amelyik a legmagasabb, de már nem ölő mennyiségű hatóanyagot a legtovább tartja fenn a kaptárban. Könnyen belátható, hogy ez a műanyag lapos hordozó, amelyet a méhek nem rágnak szét, és a leghosszabb ideig vannak a kaptárban. A ködölés és füstölés ebből a szempontból a legkevésbé kockázatos kezelés. A teljesen szétrágott papírlap is kevésbé veszélyes, mint a műanyag lap (Jenő papírzsebkendőjét, de leginkább az egy rétegre szétszedett papír zsebkendőt a méhek teljesen szétrágják). Egy dolgot nem szabad elfelejteni: ugyanúgy, ahogyan az akkumulátorokat meghatározott alkalommal lehet feltölteni (a LI ion aksikat több ezerszer is) ugyanúgy az egyes szerek használatának is van egy ilyen végső értéke. Kumafosz, fluvanilát esetén  lényegesen kevesebb, mint amitráznál. A folyamatosan ható szerek legalább tízszeres szorzót jelentenek egy-egy füstöléshez képest (ugyanahhoz a hatóanyaghoz képest). Ilyen arányban csökkentik a használhatósági időt. Tehát mondjuk amitráz esetén 50- 100 év áll szemben 5-10 évvel.

Irido!
" A köd lecsapódása akkor következik be, ha a hőmérséklet eléri azt az értéket, ahol már nem légnemű halmazállapotú."

Pontosítva: A ködképződés, miszerint a levegő harmatpontig hűl, telített lesz, majd ha a lehűlés tovább folytatódik, a fölösleges nedvességtartalom kicsapódik. Azonban ehhez a kicsapódáshoz a gyakorlatban úgynevezett kondenzációs magvakra van szükség, ezekre csapódik ki a felesleges nedvesség. A kondenzációs magvak kis lebegő szilárd porrészecskék vagy apró folyadékrészecskék.

Esetünkben nem pontosan erről a van szó, kicsit bonyolultabb folyamat. De nem is erre akartam reflektálni a hozzászólásomban, hanem az esetlegesen kezdetleges eszközök nagy adagolási pontatlanságára, de ezen belül is a füstölés   technikai nehézségeire. Amit részletesen ki is fejtettem.
Amit viszont kihagytam, az atkairtás bár nagyon fontos momentum, de nem garancia a nosematózis kialakulása ellen. Szóval, nem érdemes hamis illúzióban esni. Nagyon fontos a helyes méhtartás gyakorlata is. Ha jól emlékszem, már évekkel ezelőttt Geddekas ezt kifejtette, több pontba rendszerezve. Érdemes fontóla venni.

Üdv.  Kollégák! Úgy látom" tanult" kollégák is reagáltak a nem eléggé kifejtett és esetleg nem teljesen precíz szösszenetemre,de senki nem fejtette meg a talányt. Hány másodperc alatt fújja ki egy valamire való méhcsalád a nem a lakásába illő gázt,gőzt,illatot,párát,hőt stb. A gagyi ködölőt,füstölőt felejtsük el ez szintén" bűncselekmény" mint a piroson való áthajtás.Vegyük tudomásul hogy nem csak magunkat sodorjuk veszélyes helyzetbe és remélem egyszer eljutunk a hasonlóan veszélyes helyzetet előidéző emberkék szankcionálásáig is.

Ködölésnél a szag kb. 2 nap múlva oszlik el. Másnap még totál büdös belül minden, olyankor ki sem nyitom, de még a következő nap is érzik erősen a petró és az amitráz szaga. Szóval a válasz, hogy kb. 2 nap alatt.
Füstölésnél kb. 10-20 perc és oda az egész.

A köd kicsapódásához: szerintem nincs ilyen gond nyáron, hogy csak a hideg sarkokban csapódik le. Ilyenkor nincsenek akkora hőmérsékleti különbségek. Mindent befog belül, méheket is. Még ha nem is teljesen egyenletesen, akkor is a nem fürtben lévő, nyüzsgő méhcsalád pillanatok alatt teríti odabent. Ez még akkor is így lenne, ha csak a kaptár falára csapódna ki, onnan is szétkennék percek alatt mindenhova.

Szerintem ezen nem érdemes rugózni. Lehetne azt is mondani, hogy azért lehet érezni ködölésnél az amitráz szagát, mert folyadék fázisban van, a füstölésnél, mint írtam: szilárd, és mivel nem szublimál ezért nyilvánvalóan nem érezhető. Tehát ezt csak pontos mérésekkel lehetne igazolni. Én már azzal is elégedett lennék, ha a nagy gyógyszergyártók az alapján készítenék a lapjaikat, hogy azt a konkrét időt határoznák meg, amikor veszélyes szint alá csökken a méhek szőrzetén a hatóanyag. Ilyen (gyári !) adatokról sehol sem lehet olvasni.

Iridó!

Mi a véleményed a kétnaponkénti furettózásról?

izso60!

A gond az, amikor az árúsítanak is "gagyi" készülékket. Illetve, ha kellő ismeretek nélkül, barkácsolnak ilyen eszközöket.
A gyári furettók is, vélhetőleg eredetileg más célra készültek, szúgyogok ellen. Még automatizát, elektromos injektorral is készítik a kínaiak.
------
Nállunk kezdetben voltak, az Antivar, vagy  hasonló füstölőcsíkok, ennek a legnagyobb baja az volt, hogy hosszadalmas előkészítést igényelt. Továbbá a kaptár belsejében kellet el égetni, amely folyamat a méhész számára nem volt látható, követhető, a kaptártűztől való félelem is létezett. Bár az is előfordult, hogy a méhek eloltották. De ez, csak utólag derülhetett ki. Szóval indult a barkácsolás, a külső égésű füstölő eszközök terén, de nem is volt akkoriban más lehetőség. illetve ütni kellett az atkát azzal ami rendelkezésre állt az akkori méhészeknek.

Évtizedekkel később viszont, sokkal nagyobb kárt okoztak, a különböző anyagú atkacsíkok készítói használói. Ez megint csak az információ hiányra vezethető vissza. Többnyire alakalmatlan hordozókkal, és főleg a hatóanyag adagolási problémákkal kellett szembesülni. Tudatosan tartották vissza a megfelelő összetételt, hogy a hivatalos szereket használják, és ne pancsoljanak a méhészek. Persze ez visszafelé sült el, mert elképesztő receptúrák terjedtek a méhészek körében. Ma az internet jóvoltából, picit más a helyzet.

" Lehetne azt is mondani, hogy azért lehet érezni ködölésnél az amitráz szagát, mert folyadék fázisban van, a füstölésnél, mint írtam: szilárd, és mivel nem szublimál ezért nyilvánvalóan nem érezhető. "

Lehet egy kicsit lemaradtam, lehetne ezt egy kicsit pontosabban?

Üdv. jani bátya

Én a mai napig füstölőcsíkot használok 200 családnál! Több kollégával egyeztetve, arra jutottunk, hogy itt a legkisebb az esély a rezisztenciára. Két csepp Taktic (12,4mg hatóanyag), fél óra zárás. A sorozat 5 -7 napos, egészen addig amíg potyog. Ha nem potyog, akkor is kéthetente kontroll. Tavaly sok visszafertőződött!

Robotur! Egyetértek de az én agyamba a net terjedése joval nagyobb káoszt csinál a furettozásrol  . Néha ugy tűnik mintha nem irtaná hanem szaporítaná az atkát. Mikor tizenvalahány! kezelés után még százával hullik az atka akkor ott mi a tökömet csináltak egész évben?

Szeremej! Én is füstölő csíkot használok ezer éve. Záronak oxálsav csurgatva. Napra utáni sorozat végével taktikos étolajos matyi is van belogatva. Éppen ezért nem tudok segíteni a furettos ködölős kollégák bajain mert nálam sose voltak náluk meg kissebb nagyobb mértékben folyamatosan. Ezeket látom is és elég ijesztő ahogy fentebb írtam.

 Én oxállal (BVHC) is meglocsoltam őket a sorozatok közt max 2x. De idén már nem veszem meg a BVHC-t. Te milyen recept alapján készíted a csurgatnivalót, és hányszor ismétled meg?

Robi75!

" Mikor tizenvalahány! kezelés után még százával hullik az atka akkor ott mi a tökömet csináltak egész évben?"

Csak találgatni lehet, az első az hogy valóban volt ennyi számú kezelés? Egy illető méhész is mesélte hogy akác után, kettő  vagy három sorozat ködölést végzett.  Ezt nem igazán tudtam értelmezni, számolgattam hogy hogy a fenébe fér bele az időbe ennyi sorozat. Főleg, hogy hársra és vaddohányra is vándorol. Mert régen 3 volt, újabban 6-7 kezelési alkalom egy sorozat. Rákérdeztem, és kiderült hogy"egy sorozat" alatt ő egy kezelést ért. Szóval csak komunikációs probléma volt.
A másik lehetséges magyarázat az újra fertőződés, nem vagy hiányosan kezelt állományokból, de ez bárkivel előfordulhat függetlenül, az áltatla alkalmazott módszertől.
Fentebb, felvetődött hogy az egyeztetett kezelések hatásosabbak. Ez nyilvánvaló, de az esetek többségében kivitelezhetetlen. Talán, ha csak 2-3 állomány van a röpkörzetben. Nállam, csak kilométeren belül is 8 méhészet van, amiről tudok, de vélhetőleg ez több is. És mi van akkor, 5 kilométer sugarú körben? Emberileg ez lehetetlen feladat.