Üdvözlöm a Méhésztársakat!
"A kormányok legnagyobb rémálma a tüntetés! ... A német gazdák megunták, és a kormányuk meghátrált." "Nekik sikerült, akkor nekünk miért ne sikerülne?"- írja Attila.
Érdekes megközelítése ez a kialakult helyzetnek.

Amit most írok azt a szakirodalom rovatba kéne tennem mert azzal kapcsolatos (Méhészújság, januári szám) de mivel összefügg Attila itteni hozzászólásával így talán ebbe a rovatba is belefér.
Tehát kibontom a befóliázott

újságot és rögtön kiesik belőle a naptár. Egy olyan naptár aminek rögtön a címoldalán a "Megvédjük a magyar gazdákat!" cím szerepel. Aztán mindjárt az első hónapnál a januárnál a következő: "Megvédjük a magyar méhészeket..." -kezdetű mondat. Májusnál szintén méhészettel kapcsolatos szöveg: "A méhészet kulcságazat a magyar mezőgazdaságban, ezért biztosítunk állatjóléti támogatást a méhészek részére". Óktóbernél: "Magyarország elsőként tette a méhészetet adómentessé". Majd a végén elnökünk ír néhány sort.
Aztán lapozgatva az újságot elérek a 28. oldalra ahol egy interjú olvasható. Nincs feltüntetve az interjú készítője csak az alanyt ismerjük. A címe: "Nekünk Magyarország és a magyar emberek érdeke az első" -ismerjük, szokásos sallang, ez folyik még a csapból is. (a szerző alcímként talán azt is odaírhatta volna, hogy: avagy piros lett a paradicsom nem sárga... vagy valami hasonlót)
Az emberben az az érzés támad, hogy nem is egy méhészeti szaklapot, hanem egy pártújságot tart a kezében amiből ömlik az ostoba propaganda. Amiből egyébként mindig az derül ki, hogy itt természetesen minden fasz@, minden jó. A méhészek meg vannak védve, támogatva vannak, nincs itt semmi probléma. Ami meg van, az meg nagyon leegyszerűsítve mindig a belga főváros és egyéb ismert szereplők és intézmények miatt van...

És tudom, hogy ez sokaknak nagyon népszerű és tetszik és maradéktalanul be is veszik. Én nem tartozom azok közé akik ennyire leegyszerűsítik a problémákért felelőseket.
De olvastam az első oldalon található írást is. Ott fel van tüntetve a szerző neve és vele egyet tudok érteni: a válság bennünk van. Ebben kétségtelenül van igazság. Csak nem abban a formában ahogy Ő irja...

Szóval Attila tüntetne az ellen a kormány ellen amelyik folyamatosan megvédi a méhészeket? Amelyik stratégiai partnere az egyesületnek? Amelyiknek agrárminisztere maga is méhész? Amelyik állatjóléti támogatást ad? Amelyik nemzeti programmal és egyéb támogatásokkal, pályázatokkal segíti a méhészeket?
Szóval érdekes dolog ez...
És, hogy olyat is írjak ami tetszett akkor az az, hogy megemlékezés is olvasható Szőnyi Jánosról a zalaapáti méhésziskola egykori igazgatójáról.
Vajon Szőnyi János mit gondolna a mai helyzetről, egyesületről, ágazatról, piacról, világról? Érdekelne, dehát sajnos ezt már nem tudhatjuk meg.