Reagálni szeretnék a kezelési módszerek mentén kialakult vitákra.
A 18 keretes fészekmézkamrás, de a melegépítményes fekvő kaptárban is, akác előtt két hétig elég a 12 nagy keret, amit 5-7 keretről indulva, folyamatosan bővítünk, a család erősségének függvényében. Ezzel a valóban kissé munkás kezelési móddal azt érjük el, hogy akác előtt két héttel van 6-7 táblás (léctől-lécig) NB fiasításunk, és 5-6 keret mézes-virágporos vagy tisztán mézes keretünk. Így a fiasításos keretek kipörgetése nélkül is el tudjuk venni a vegyes tavaszi mézet, illetve a fiasítás a lehető legkevesebb keretre terjed ki, ami szinte a legnagyobb előny a szaporítás és a mézeltetés szempontjából.
Az anyazárás többféle módszer szerint történhet. Cicatricis Géza módszerét ismertetem. Az anyát azon a kereten, amelyen megtaláljuk, áthelyezzük az anyarácson túlra. Mellé teszünk 1 üres és 1 mézes-virágporos keretet, majd 3 műlépet. Amikor az akác megindul, akkor a 3 műlépet betűzzük a kis fészekbe a 3 másik lép közé. És itt a válasz az anya korlátozásban kételkedőknek. Az akácig hátralévő két hétben, az anyának mindössze egy-másfél lép áll rendelkezésére. Az akác megindulása után a betűzött műlépek folyamatosan épülnek egymás után, vagyis az anyának továbbra is csak szakaszosan van lehetősége petézni. Akácig a régi fészekben maradt fiasítás nagy része kikel, és a méhek a legszívesebben töltik ide a nektárt. Mivel a nép zöme a régi fészekben található, így a méz érlelése hamarabb megtörténik, mint az oldalsó vagy hátsó mézkamrában.
Akác végén az elől lévő 12 keret pörgethető (persze csak ésszel, a családnak hagyjuk meg a legszebb mézes-virágporos lépeket!). Hátul 5-6 keret táblás, zömében nyílt vagy frissen fedett fiasítás található. Ha akác második felében kijárót nyitottunk a kis szakasznak, akkor már betájolt méhei is vannak. Ebből az kövezik, hogy a család szinte önműködően kettéosztható. Pörgetés után az anyát azon a kereten, amin találtuk visszarakjuk előre, ezen túl kaphat még 1-2 további fiasításos keretet. Az anyarácsot lezárjuk, a kis szakaszt rendezzük, majd másnap érett bölcsőt adunk nekik. Ezzel a rajzás kérdését is megoldottuk.
Ha az új anya bepárzik és már lendületesen fiasít, akkor a két szakaszt egyesíthetjük az öreg anya eltávolítása után. Ha nem akarjuk még leváltani az öreg anyát, akkor az új anyás egységből szaporulat lesz, vagy téli tartalék család. A két egység szépen kitelel egymás mellett, és a kis családokkal kora tavasszal anyásítani tudunk.
Ha így, összességében vizsgáljuk, akkor látható, hogy ez egy komplett rendszer, amelyet ha a méhész megért, átlát és betart, akkor igenis tud szépen termelni, szaporítani és mindig jó kondiban tudja tartani az állományát a lehető legkisebb eszközigénnyel és tárolóhely kapacitással. Az én méhesházam mindössze 5 m2 alapterületű. Ebben van egy 4 keretes önfordítós pörgető, egy 1 méteres fedelezőkád, egy 200 lépet befogadó léptartó állvány, és polcok, amin elférnek az etetők és a takarók. Ezen felül a feleségemmel ketten kényelmesen elférünk pörgetés közben. Sajnálatos, hogy még mindig ott tartunk, hogy kinek a kaptárja jobb. Az idő már rég bebizonyította, hogy a jelenleg használatban lévő kaptárak mind alkalmasak a termelésre, és a méhek igényeit is lefedik. Meg kell tanulni a szakmát, és a kaptárt úgy kell használni, ahogyan azt kitalálták. Akkor jó lesz a fekvő is, a hunor is és a fél NB rakodó is. Akinek meg egyik sem jó, az nézzen magába és kezdjen el olvasni, tanulni.