Kiskakas!
" Szelídség, fészek távol hordás, minimális rajzási hajlam, virágpor gyűjtés, pempő termelés, lépen maradás, gyors tavaszi fejlődés, jó felderítési hajlam, korai és késői kirepülés, az anya" táblásan" fiasítson, minimális téli élelem felhasználás, és persze a betegségektől mentes hajlam!"
Gyakorlati kérdesem lenne, hogyan figyelhető meg a jó felderítési hajlam?
Szerintem korai kirepülés manapság már nem hasznos, inkább nagyon káros. Több éves megfigyelésem alapján feltételezem ezt, ahol a hajnali napfény közvetlen a (felső) kijárókba tud sütni ott korai a kirepülés. Ezen kaptárak előtt, mászkálás, pusztulás, vastagra összegyűlt méhhullák bűzölögnek. Jó ha ezeket a családokat életben tudom tartani, de ennyi. Korán begyűjtenek valószínű a guttációs cseppekből. Lehet hogy inkább máshová pakolom őket, még annak az árán is, hogy elvesztem a kijáró méhék zömét, ami ha a jelenség folytatódik amúgy is megtörténne.
A többi tulajdonsággal nem igen lehet vitázni, de nem valószínű hogy ezeket a termelő méhészek többsége figyelné. Mert van aki évente cseréli az anyákat, mit figyelne meg? Vagy amit tapasztalok hogy a legelterjedtebb a rajbölcsők mentése. Valamivel könnyebben illeszthető a vándorló termelő méhészetbe. Különlegesebb tudást, vagy gyakorlatot sem igényel.
Magam a mézelő képességet figyelem, ebben minden benne van. Akácon lepergetéskor jelölöm a kiválóan mézelőket, ezektől nevelek álcásan. A megfigyelés maximum 2 évre terjed ki, termelésbe a három éves anyás családok már nem igazán valók.
Igazából, termelő méhészetbe nem volna való az anyanevelés. A május az akácra vándorlásra megy rá, pedig akkor volna optimálisabb a nevelés.