Talán nem a méhlegelő rovatba illene írásom, de az idei akácvirágzásról van szó.
Remélem néhányan okulnak a saját tapasztalataimból, emiatt osztom meg veletek.
Tehát az 1. akác sem sikerült rosszul, de a 2. álomba illő.
Gyakorlatilag egy régi kapcsolatom "leadta a drótot", hogy ha összekapom magam a fenti akácban van még három jó nap.
És összekaptam magam.
A hír hallatán azonnal nekiálltunk pergetni, és estére már a teherautón is voltak a családok.
Pergetés közben belenéztem a szűk fészekbe, nehogy bölcső legyen, de szépen nyugton volt az összes anya.
Korán tudtunk indulni, mivel hagytam a telephelyemen méheket, így a későn jövőknek volt hova bekéredzkedni.
Másnap hajnalban érkeztünk meg északra, ahol mindössze +3 fok fogadott, na meg barátom friss pogácsával, meleg kávéval!
Mit mondjak?....Hajnali 4-kor nem reklamál, azonnal jött segíteni.
A költségek nem gyengék, csak a pályamatrica a teherautóra és a trélerre voltak 25.000 Ft, + tankolás 50.000Ft+ a rakodók bére, személyenként 20.000 Ft.
Ezzel vége is a szomorú résznek, mert az akác csodálatosan mézelt, és PONT beletaláltam a dandárba.
Ez annyira bejött, hogy ezzel együtt újabb problémával kellett szembenézzek.
Hogy és hol veszem ki a mézet?
Felhurcolkodni, emberekkel, pörgetővel, fedelező géppel, hordókkal, sátorral...na és hol alszunk.
Ez a része kilőve.
És írásom most azon része következik amit soha senkinek nem ajánlanék, de ez is bejött!
A súlyos, közel 90 kilós kaptárakat felpakolni, és hazaszállítani a 400 km-rel arrébb lévő telephelyemre, ahol minden feltétel adott a pergetésre.
Ehhez kellet a 41 éves vándorlási tapasztalatom is.
Folyamatosan néztük az időjárás előrejelzést, hogy minél hűvösebb legyen, vagy eső.
Mind a kettő bejött!
A méhek hazaszállításánál a tréler nem jöhetett számításba, mivel pattog, és ez kizáró ok.
Tehát nem volt mit tenni, hármat kellett fordulnom, részben az óriási súly miatt, részben azért mert a teherautó "mackósabban" billeg, nem ráz.
És jött a nagy húzás, a kaptárakat nem toltuk középen össze, hogy minél jobban tudjanak hűlni a családok!
Így minden sort, keresztben és hosszában is le kellett spaniferezni, de gyorsan ment.
Egy szó mint száz, egyetlen lép sem szakadt le!
Még a 3 kiló mézzel teli szűzlépek sem rogytak meg, és itt van jelentősége a keretdrót hullámosításának!
A méhek sem oda, se vissza nem károsodtak, az anyák jól viselték a szűk fészket, rajom egy sem volt, és nem is lesz.
Aki be meri vállalni a csurig tele kaptárak szállítását a fentieket mind tartsa be!
Végig aggódtam, hogy ezeken a kiváló magyar utakon leszakadnak a lépek, és károsodnak a családok, de csont nélkül minden sikerült!
Tolna megyéből csupán néhányan vállaltuk a második akácot, és abból is nekem lett a legjobb eredményem.
Hát így jár oszkár és a többiek akit agyon fikáztok!
Üdvözlettel:
Nagyernyei Attila