......
Nevének megadását korrektnek tartom, már ha tényleg Ön az.
.......... Szóval Tamás: nolite tangere circulos meos, nem ezt érdemlem.
Kedves Hevesi Úr!
Ha nem haragszik, nem elemezném a hozzászólásának identitásomra vonatkozó részét. Talán vegye a fáradtságot, s kérdezze meg azokat, akik nem túl dicső állapotú korpuszommal voltak kénytelenek szembesülni a mai napon. Tudja, a jó öreg Donalddal vallom: Vagyok, aki vagyok... (Lásd alább!)
Eszembe sem jutott soha sem annak köreit zavarni, aki a világ magasabb rendű összefüggéseinek kutatására adta a fejét. Nem minősítettem a tevékenységét, mivel nem ismerem azt a mélységeiben. Nem kifogásoltam, hogy mennyi időt méltóztatik szánni arra, hogy megismerje, miről szeretnék eszmét cserélni azokkal, akik kíváncsiak a véleményemre. Ha nincs rá ideje, ne áldozzon arra, hogy megismerje mások véleménye mellett az enyémet is. Az Öné feltehetően úgy is felülírná az alulképzett, diszlexiával, diszgráfiával terhelt potenciális beszélgető-partnereiét. Röndös és elfoglalt embör meg nem szán minden hiábavalóságra időt...
Ezen túl viszont az a véleményem, ha meg szeretné nyerni magának és programjának a Nagyérdeműt, akkor legyen eléggé politikus és tanuljon meg legalább némi érdeklődést tanúsítani, legalábbis azt mímelve, hogy érdekli a másik véleménye. Tudja, mindenki először informatikusnak és/vagy politikusnak születik, csak később igyekeznek leszoktatni az igazmondásról, esetleg tovább tanul . Sajnos a politikusok esetében az igazmondó késztetés a tapasztalatok tükrében az idők folyamán zátonyra szokott futni. Ne engedjen a kísértésnek, s javaslom, továbbra se politizáljon...
Kijelentem, hogy írásától függetlenül sem túl izmos a késztetésem köreit zavarni. Ha őszinte pillanatomat fogja ki, azt mondom, mindez engem olyannyira érdekel, mint a karikára lőtt, döglött lőtéri kutya pedigréjének tisztasága. Nincs, s nem is volt késztetésem a homokba rajzolt köreinek széttaposására. Tisztában vagyok azzal is, hogy az oktatás embert próbáló tevékenység, különösen annak fényében, hogy aki már birtokában van a kérdéses tudásnak, az általában csinálja; aki még csak éppen kezdi kapisgálni a tudás elérési útját, az tanítja, s van egy harmadik kategória is: Geddekas, akinek szellentése sincs a dologról, de ezerrel szeretné kutatni.
Jómagam még idejében képes voltam belátni, hogy az oktatáshoz kevés bennem az ahhoz feltétlenül szükséges alázat. Ön még eléggé fiatal ahhoz, hogy ne ez legyen az akadálya, hogy oktatóvá váljon egykoron.
Nos, hogy ne az én írása nyomán támadt emócióimmal legyen kénytelen nyugovóra térni, én is küldenék egy idézetet az arkhimédeszi -sajnos szomorú véget generáló- antik szállóigéhez, fogadja szeretettel az alábbi verset.
Wass Albert:
„Nolite Tangere Circulos Meos!”
Szeretett apámnak ajánlom
"Mikor nagyon erős a támadás,
mikor letéptétek már minden álmomat,
s számomra többé, semmi, semmi más:
erős, nyugalmas, szent hitem maradt,
mikor a lelkemen már mind romok
a délibábon épült templomok:
hogy a hitemet senki meg ne sértse.
Archimedesként a vaksötétbe
magam körül egy bűvös kört vonok.
Eddig lobogtam, küzdtem, vágytam, égtem:
utolsó végváramba visszatértem,
s dárdák elől páncéltalan magam
egy láthatatlan körrel kerítem.
Megálljatok!
Ezen túl Én vagyok, és a Hitem!"
Mint előbb írtam, akceptálom, hogy nincs minden ostobaságra ideje. Ha viszont a saját nagyságának megítélésétől, s az önértékelésétől függetlenül mégis lennének önmagával szemben is kétségei, akkor javasolnám, hogy mégis gondolja át, s ha nincs ideje...:
A fenti ígéretemnek megfelelően akkor Önnek is bemutatkoznék: