Kedves lousicide, , fontos tudni, mennyire mézel a tisztesfű. Talán nem is annyira rossz, amit idézel Cicatritistől, ha 10 évből kettőben nem mézel a többiben meg közepes és erős esetleg gyenge. Köszönet, hogy megosztottad a sajtban a lukat is:-) A "merengés-sajtlukam" azonban nem méhlegelő telepítésre vonatkozik, hanem inkább arra, hogy a köztes időszakban, mondjuk búza aratás után ne szántsák be mindjárt a földeket legalább őszig. Tudom, hogy ezt elérni szinte lehetetlen az általad felsorolt okok miatt is, de ha lenne ilyen köztes időszakra kiírt támogatás, akkor biztosan többen is meggondolnák az ügyet. Elnézést, ha ilyen sajtluk is van már. Erről nem tudok.
Kedves Hevesi Úr!
Mint látom, mi ketten iparkodunk itt dűlőre jutni a méhlegelők kapcsán. A fura, hogy éppen két "liebhaber" fut neki e dolognak, s keresi a pro- és kontra érveket. A "hobbistát, műkedvelőt" a méhészeti gyakorlatra értettem, hiszen a méhlegelők vonatkozásában -legalább is jómagam- aránylag szakmabélinek számítanék, hiszen én afféle parasztként (bauer) tudok hozzászólni a kérdéshez.
Nos, az előző hozzászólásban már adtam fogódzót a "köztes időszakra kiírt támogatások" megismeréséhez, de arra nem gondoltam, hogy a régebbi támogatási formákat sem ismeri, pedig azokról is beszélgettünk már mindkét portálon. Talán fussa át a "zöldítéssel" kapcsolatos jogi szabályozást, sokat profitálhat belőle:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1500010.FMTudom, hogy a zöldítési program megítélése néhány méhész vélekedése alapján felemás, de azt a fanyalgók sem tagadhatják, hogy legalább részben a biodiverzitás nevű "szent tehén", s ezen keresztül a megporzó szervezetek érdekében született.
A legutóbb belinkelt élőhely-fejlesztési pályázat pedig most még tovább bővíti a lehetőségek körét, csak sajnos nem a méhészeknek, hanem a gazdáknak írták ki az említett és idézett támogatásokat. No ja, valószínű, hogy ők rendelkeznek a támogatás lehívásához szükséges földterületekkel...?
Mindegy, folytassuk akkor a tisztesfű kapcsán kezdett polémiánkat.
Nos, úgy tűnik nem elégedett Cicatricis Géza adatainak idézésével, ezért ha nem lenne meg a családi méhészeti könyvtárban a "Nagy Örösi", idézném az 1955-ös, negyedik kiadásból a tisztesfűre vonatkozó megállapításokat (azért ebből a kiadásból, mert én meg ezt örököltem Édesapámtól, a saját, 1968-as kiadású példányt a fiamnak adtam, mostanság ő forgatja).
"Méhészeti Jelentősége.
Az egynyári tisztesfű vagy tarlóvirág Magyarország legfontosabb nyári mézforrása volt, de jelentősége a mezőgazdaság átalakulása miatt mindinkább csökken. A családok súlygyarapodása napi 2-3 kg körüli, tehát nem olyan rohamos, mint akácvirágzáskor, de hosszasan tart és a családoknak virágzása kezdetéig idejük van a kifejlődésre. Csakhogy nem olyan megbízható, mint az akác. Mézelése föltételeit nem ismerjük eléggé. Sokszor a legszebb tarlóvirág sem mézel. Viselkedése némelykor rejtélyes. Kötött vályog- vagy agyagos talajban, "feketeföldben", harmatos reggel utáni 30-35 C fok hőmérsékleten szokott legjobb lenni. A kaptár súlygyarapodása meghaladhatja az 50 kg-ot és néha 100 kg mézet is ad egy család. Máskor ugyanott etetésre szorulnak a méhek.
Ha a méh tarlóvirágról nem gyűjt, nem mindig annak a jele, hogy a nektárképződés szünetel. A tarlóvirág csöve ugyanis -a vörösherevirágjához hasonlóan- sokszor mély a mézelőméh szipókájához. A mézelőméh nem ér az ilyen virág aljáig és csak akkor szippanthat belőle, ha a nektár elég magasra emelkedik. A méh távozása után cső alján elérhetetlen nektár marad. Mérsékelt nektárképződéskor a mézelőméh nem gyűjthet, a hosszabb szipókájú poszméhek ellenben igen.
Legfontosabb tarlóvirágos megyéink Békés, Csanád, Csongrád, Hajdú és Szolnok, de jó szokott lenni Szabolcs megye, a Dunántúl egy része (Fejér m., Somogy m.). A mélyszántás, tarlóbuktatás a tarlóvirágos területet évről évre csökkenti.
A tarlóvirág fejlődése két szakaszra osztható. 1. Aratás előtt gyérebben a ritkás vetésben, kukorica, borsó, idei lucerna, répa és más gazdasági növények között kedvező, esős évben júniusban. Elég megbízhatóan mézel, de közepes eredménnyel. 2. Aratás után a levágott tarlóvirág kihajt, elbokrosodik, megnő, új tövek is kelnek hozzá, legelőbb az árpatarlón, majd a búzán, aztán a zabtarlón. Szeszélyesebben mézel. Mégis ennek a virágzásnak van igazán nagy jelentősége. Fontos, hogy a föld júliusban, főképpen aratás után eléggé megázzék, a tarlóvirág tehát kifejlődhessék, augusztusban pedig meleg nappalok és néha legalább harmatos éjjelek legyenek.
A tarlóvirág mézelésének igazi ideje július-augusztus. Sokszor szeptemberben is tart, bár mérsékelten. A virágportól fehérlő fejű (csillagos, hóka) méh annak a jele, hogy a méhek a tarlóvirágot látogatják. A tarlóvirág mézelését sokszor a nagy forróság bénítja meg, máskor pedig fel nem derített okból egy-egy nagy köd után hirtelen szűnik meg a hordás."
Nos, mint tehát Cicatricis mellett Örösi is írja, a mi tarlóvirágunk szeszélyes mézelő volt régen is, elsősorban az aszály-érzékenységét emeli ki mindkettőjük. Az utóbbi évtizedek vizsgálatai pedig az aszályosságra való hajlam erősödését igazolják (az idei július ennek ugyan éppen ellentmond, de a trenden ez nemigen változtat).
Hogy ne csak én állítsam ezt, egy nem túl régi klímamodellezési munka:
http://nimbus.elte.hu/tanszek/docs/MSc/2012/HollosiBrigitta_2012.pdfA tarlóvirágnak megfelelő talajokon meglehetősen megnőtt a napraforgó terület, hiszen a gabonaféléknél sokkal "hozamosabb" kultúra lehet a neki megfelelő termőhelyen. A méhészek tehát akkor lépnek helyesen, ha nem a tarlóvirág után "áhítoznak", hanem a napraforgó hibridek nektártermelő képességét vizsgálják, mert várhatóan a közeljövőben leginkább a napraforgó lehet a főhordást adó kultúra . Ha mindenképpen foglalkozni szeretne valaki a tarlóvirággal, akkor javasolnám, hogy induljon el Lengyel Géza nyomán. Ő már a múlt század negyvenes éveiben felvetett egy gondolatébresztő ötletet: "Magja rendkívül gazdag olajtartalmú, úgyhogy szétnyomva, valósággal freccsen a sok olajtól. Érdemes volna azzal foglalkozni, hogy nem lehetne-e belőle egy tarlóban vethető olajnövényt kitenyészteni."
Itt hát a lehetőség, az OMME a szakbizottságok között tervezi a méhlegelővel foglalkozó bizottság felállítását is. A tagok akár neki is buzdulhatnának a kutatómunkának, az "olajnövény" címkével bármi eladható manapság, s az észér, kizárólag a gazdasági hasznot hajhászó gazdák torkán is könnyebben lenyomható egy olyan másodvetésű kultúra, amelynek segítségével a zöldítési program pénzei is lehívhatók, beilleszthető a vetésforgóba, ráadásul jövedelmet is biztosít.
Hajráááá...!!!