Kiváncsi111!
Teneked a legjobb a jelenlegi helyzet, és rajtad kívül mindazoknak, akiknek van esélyük közvetlenül tehát a felvásárlók és a hazai nagykereskedők kikerülésével nagy mennyiséget értékesíteni jó áron. És lám, belőled is kitör azonnal a magyaros rosszindulat és személyeskedsz, mert attól tartasz, hogy a te pozíciódat veszélyezteti bármilyen változás. Neked tök jó, hogy van néhány nagykereskedő és azok olyan szinten tartják az árakat, ami önmagában visszatart sok embert a méhészkedéstől.
Természetesen a szövetkezni csak bizalom esetén lehet, ahhoz pedig korrekt jóindulatú emberek kellenek. Itt Magyarországon tudatosan tönkretették az elmúlt 100 évben a bizalmi tőkét és átvette a helyét az bizalmatlanságból fakadó rosszindulat, gyanakvás, és legkárosabb mértékű önzés.
Csak egy apró példa a tipikusan rossz magatartási reflexekre, ami felségemmel történt a napokban. Egy hangulatos kertes házas utcában lakunk, ahol mindenki ismer mindenkit és vigyázunk egymásra, segítjük és szeretjük egymást. Itt élünk 25 éve, de ilyet még nem éltünk át, amit most. Az egyik meghalt szomszéd házát egy-két éve megvette és átépítette egy család. Kivágta azonnal az utcai hársfákat a háza elől. Már ez feltűnt nekem, de nem tettem szóvá, mondván, a "rossz szomszédság török átok" és mi eddig és ez után is békében akarunk élni. Amit viszont most tett kedves új "szomszédunk", az minden erkölcsi értékrendet felrúg.
Feleségem valami apró kéréssel akart fordulni hozzájuk. A kertkapu tárva nyitva volt, hát bement. Az házajtó is nyitva volt, de nem ment be, hanem bekiáltott, hogy "Jó napot". Kijött egy kamasz gyerek és tőle kérte a feleségem, hogy "légy szíves küld ide anyukádat". A kisfiú visszament szólt a szülőknek, de nem az anyuka, hanem az apuka jött ki. Olyan sértegetés özönbe kezdett, hogy feleségem még köszönni se tudott, hanem lemerevedve állt, majd sírva jött haza. A sértegetés lényege, hogy a feleségem súlyos magánlaksértést követett el és ezt a gyakorlatot azonnal és véglegesen hagyja abba. Ne jöjjön be soha többé a kapunk, mert van a kisajtón csengő és csengessen, ha valamit akar. Mindezt ordítva, szinte toporzékolva tette. Sejthetitek, hogy mikor fogom én és a családom azt a csengőt megnyomni, vagy odafigyelni akármi történik az ilyen "kedves szomszéd" portáján.
Kiváncsi-fáncsi! Most te is ilyen voltál, mint a szomszédom, de tudom, hogy te alapjáraton egy nagyon jószándékú ember vagy, tehát nem veszem zokon tőled írásodat.
Visszatérve a témára. Ma is léteznek még Magyarországon olyan kis közösségek, akik akár gazdasági érdekek alapján is képesek egymásra vigyázni és összefogni. Át kell gondolni. Nem szabad az ilyesmit nagy közösségben kezdeni, mert nehezen átlátható és hamar keletkeznek olyan érdekellentétek, amik bizalmatlanságot, következésképpen működésképtelenséget szülnek.