Mézmarketing / Mézhamisítás / Mézárak

Én ezzel kapcsolatban kicsit pesszimista vagyok. Mindig lesz olyan termelő,aki olcsóbban adja a termékét,ha nem itthon, akkor külföldön.(Nem biztos,hogy azért tud olcsó lenni,mert hamisít,lehet hogy költséghatékonyabban tud üzemelni...pl. kap egy tál rizsért egy melóst egész napra,vagy egyéb módon tud költségcsökkentést elérni...) Ha valaki elegendő mennyiségben, elfogadható minőségben és főleg olcsóbban tudja szállítani az adott terméket,akkor a nagy vevőt pont nem fogja érdekelni,hogy mi mennyit szeretnénk kapni érte. A sok kis eladó helyben össze tud beszélni és rá tudja „kényszeríteni” a sok kis vevőt,hogy az adott áron vásároljon.(Mari néni nem fog több száz vagy több ezer kilométert utazni 1 tálca tojásért,maximum ha nem tetszik neki az ár,akkor nem eszik tojást,vagy beállít az ólba pár tyúkot…) No a nagy vevőnek,ha akkora az árdifferencia,akkor akár még hosszú távokon is megéri utaztatni a terméket…meg is teszi. (Biztos már régóta így van,de én a közelmúltban szembesültem vele,hogy a hazai boltokban gyakorlatilag csak kínai,etióp, stb. szárazbabot látok,de magyart nem.) Szerintetek ez miért van?

Van rá mód, hogy a kereskedőket a méhészek áralkura kényszerítsék, de ehhez a szövetkezeti modellt fegyelmezetten kellene működtetni. Ez esetben nem is lenne felvásárlókra szükség, de az értékesítés se feltétlenül akkor történne, amikor az egyes méhész akarja. Az elérhető árkülönbözet minimum annyi amennyi a felvásárlási árkülönbözet. Az előny, hogy a mgasabb ár mellett előleget kaphat a méhész, mert a szövetkezet hitelképes. Persze az előleg kisebb, mint az azonnali értékesítés árbevétele.

Az tény,hogy minél kevesebb kézen megy át az adott áru a termelőtől a fogyasztóig, annál kevesebb felé kell "elosztani" a fogyasztói ár és az önköltségi ár különbözetét.Ha a termelők kezében van a feldolgozás és a kereskedelem is,akkor többet lehet visszaforgatni a termelés körülményeinek javításába is.Ehhez viszont fejben kell felnőni minden potenciális résztvevőnek.(Nem nyúljuk le a felhalmozott tőkét,betartjuk a technológiai fegyelmet,stb.) Plusz kell az,hogy a szereplők bízzanak egymásban.Sajnos azt érzem,hogy ettől egyre inkább távolodunk.

Kíváncsiságból folyamatosan nézegetem az áruházláncok polcain a mézeket, az árukat. Hááát tegnap két helyen is láttam olyan barna mézet akácként jelölve, hogy döbbenet. Ismert kiszerelők, csomagolók termékei, meglehetősen magas áron. Kíváncsi lennék, hogy mekkora a kereslet ezekre a "mézekre". Az meg különösen érdekes, hogy puszta látványra is egyértelmű, hogy ezek a mézek nem akácmézek...

Belphegor!
Különösen úgy, hogy anno. volt olyan akácméznek nevezett termék, hogy eukaliptusz virágport találtak benne.
Erre mondtam akkor, hogy a végén az akácfákon, még koala macikat fogunk látni.
A sűrű, áttetsző, szín tiszta akácmézért pedig mennyit is kapunk mostanság?
A megfelelő árat csak szervezett formában tudjuk elérni, viszont óriási az ellenszél.
OMME rendezvényen hallottam, hogy még nincs nagy baj, majd ha ismét 800 Ft lesz az akácméz felvásárlási ára.(Ezt nem a jelenlegi vezetőink mondták!)
A méhészek is azt nyilatkozzák rendre, ha nem lesz kevesebb az ár akkor még így is megéri termelni.
Aki ügyes, és szerencséje is volt,nekik esetleg.
Többször írtuk, hogy a mézpiac szabályozatlan, ha egy kicsit visítanak a termelők, emelnek az áron 50 Ft-ot.
Mit érzékelnek a kereskedők?
Még ezen a "nyomott áron" is naponta több tucat termelő KÍNÁLJA ELADÁSRA a mézét.
És ezen van a hangsúly.
Ha valamit kínálnak, és ezt sokan teszik, akkor folyamatos áresés várható.
Véleményem szerint ezért nem érdemes a kereskedőket szapulni.
Ez a legegyszerűbb, viszont egy kicsit nézzünk magunkba, mit tehetnénk mi, a komolyabb ár eléréséért.
Nagyernyei Attila

Van egy kérdés ami engem nagyon foglalkoztat.
Történetesen az, hogy a kereskedő is függ a méhész termékétől. A kereskedő leszerződik egy bizonyos méz mennyiség leadására, és kaphatja meg a "kialkudott" egyedi árat. Ha ez a mennyiség "valamilyen" oknál fogva nem jön össze, akkor veszélyben a kialkudott ár, ami gátja lehet a komoly profitnak. Ha nem nagyon akar összejönni a megfelelő mennyiségű méz, emelik az árat, lásd a tavalyi évben már 2000.-Ft fölött volt a hordós ár. Gyanítom ezt az emelést, a profitjukból adták, hisz nincs minden méhésszel fix áron mézleadási szerződés kötve.
Ha már villantottak szorult helyzetükben árat, úgy hogy szerintem még így is megérte nekik, akkor miért nem lehet egy a méhészek elismeréseként elfogadható árral előrukkolni?? ( persze a méhészek számára elfogadható árra gondolok )
Az OMME Kft-je miért nem vesz át mézet, magasabb áron kisebb haszonnal??
Ezzel tudná meghálálni a méhészeknek, hogy eltartják őket.
És akkor talán nem kellene az ügyvezetőnek hazudoznia azt, hogy olyan szerződésük van, miszerint szeptemberig GARANTÁLJA a 167.-Ft-os répa cukor árat, a méhészeknek. Nem tudom, most mennyiért forgalmazza a Kft a cukrot   
          
 

Atya!
Mi volt az amit az OMME-ban megígértek, és be is tartottak?
Répa, cukor nélkül.
Valaki hisz még nekik?
Jelenleg még 182 Ft/Kg, a garantált 167!
Majd megmagyarázzák, hogy ők nem a 167 Ft-ot garantálták, mi nem értettük jól.
Szeretném én látni azt a szerződést.
Vagy talán ez is csak mese volt?
Minden kijelentésüket ne "Egyed" meg!

Nagyernyei Attila

Geddekas írta egy másik topicban.

Vivaldi!
Esett a méz ára. És mit tettél ellene? Siránkoztál, mint most.

Szerinted Ő egyedül mit tud tenni ellene?? 
Sok minden jól lát! A felvásárlók összefognak, (mert ezt kívánja az érdekük) a méhészek sajnos nem (pedig ezt kívánná az érdekük). Persze tudom, hogy mindig van olyan akinek oda kell adnia a mézét, és nem tud kitartani. Ezt is meg kell érteni! Az én saját véleményem kialakításához, kell Vivaldi véleménye is, és persze másoké is!!

Mit tud tenni egyedül? Rossz hangulatot kelteni, amivel tovább rontja a józan gondolkodás és cselekvés esélyét.

Mindenki tudja, hogy fejben dőlnek el a dolgok. Ha fejben úgy döntünk, hogy úgy se lehet semmit tenni, akkor tényleg csak semmit tevés történik.

Ha a méhészek egy csoportja úgy dönt, hogy valami értelmes módon erőpozíciót akar kiharcolni a kereskedőkkel való tárgyalásban, akkor van esély. De ehhez előbb a fejekben kell megváltozni és a búskomor "Úgyse" magyar stílust félre kell tenni.

Most ötleteket nem érdemes írni, hanem gondolkodni kell és keresni a lehetőségeket.

111

Kiváncsi111!

Teneked a legjobb a jelenlegi helyzet, és rajtad kívül mindazoknak, akiknek van esélyük közvetlenül tehát a felvásárlók és a hazai nagykereskedők kikerülésével nagy mennyiséget értékesíteni jó áron. És lám, belőled is kitör azonnal a magyaros rosszindulat és személyeskedsz, mert attól tartasz, hogy a te pozíciódat veszélyezteti bármilyen változás. Neked tök jó, hogy van néhány nagykereskedő és azok olyan szinten tartják az árakat, ami önmagában visszatart sok embert a méhészkedéstől.

Természetesen a szövetkezni csak bizalom esetén lehet, ahhoz pedig korrekt jóindulatú emberek kellenek. Itt Magyarországon tudatosan tönkretették az elmúlt 100 évben a bizalmi tőkét és átvette a helyét az bizalmatlanságból fakadó rosszindulat, gyanakvás, és legkárosabb mértékű önzés.

Csak egy apró példa a tipikusan rossz magatartási reflexekre, ami felségemmel történt a napokban. Egy hangulatos kertes házas utcában lakunk, ahol mindenki ismer mindenkit és vigyázunk egymásra, segítjük és szeretjük egymást. Itt élünk 25 éve, de ilyet még nem éltünk át, amit most. Az egyik meghalt szomszéd házát egy-két éve megvette és átépítette egy család. Kivágta azonnal az utcai hársfákat a háza elől. Már ez feltűnt nekem, de nem tettem szóvá, mondván, a "rossz szomszédság török átok" és mi eddig és ez után is békében akarunk élni. Amit viszont most tett kedves új "szomszédunk", az minden erkölcsi értékrendet felrúg.
Feleségem valami apró kéréssel akart fordulni hozzájuk. A kertkapu tárva nyitva volt, hát bement. Az házajtó is nyitva volt, de nem ment be, hanem bekiáltott, hogy "Jó napot". Kijött egy kamasz gyerek és tőle kérte a feleségem, hogy "légy szíves küld ide anyukádat". A kisfiú visszament szólt a szülőknek, de nem az anyuka, hanem az apuka jött ki. Olyan sértegetés özönbe kezdett, hogy feleségem még köszönni se tudott, hanem lemerevedve állt, majd sírva jött haza. A sértegetés lényege, hogy a feleségem súlyos magánlaksértést követett el és ezt a gyakorlatot azonnal és véglegesen hagyja abba. Ne jöjjön be soha többé a kapunk, mert van a kisajtón csengő és csengessen, ha valamit akar. Mindezt ordítva, szinte toporzékolva tette. Sejthetitek, hogy mikor fogom én és a családom azt a csengőt megnyomni, vagy odafigyelni akármi történik az ilyen "kedves szomszéd" portáján.

Kiváncsi-fáncsi! Most te is ilyen voltál, mint a szomszédom, de tudom, hogy te alapjáraton egy nagyon jószándékú ember vagy, tehát nem veszem zokon tőled írásodat.

Visszatérve a témára. Ma is léteznek még Magyarországon olyan kis közösségek, akik akár gazdasági érdekek alapján is képesek egymásra vigyázni és összefogni. Át kell gondolni. Nem szabad az ilyesmit nagy közösségben kezdeni, mert nehezen átlátható és hamar keletkeznek olyan érdekellentétek, amik bizalmatlanságot, következésképpen működésképtelenséget szülnek.

111

Kiváncsi111!

Azt elfelejted hozzátenni a történethez, hogy Európában a Lajtán túl, ahol nem magyarul beszélnek a méhészek, és a méhészközösségek összetartóak, és vannak szövetkezetek, ott a hordós méz ára nem 3 € alatt, hanem 4 €/kg körül van. Pedig ott a magyaréhoz képest kis méhészetek üzemelnek és mégis.

Vagyis a tavalyi árat gyakran el lehetne érni, de nem érjük el. Miért? Szóval a változáshoz a dolgok fejben dőlnek el.

Olvashatjuk és sőt néha előadásban is halljuk is a világpiaci árakat. Többnyire a kikötői árak hangzanak el, amire aztán még rákerül ez az. De nem hangzik el, hogy miért és mennyi kerül rá. És nekünk be van adva a duma, hogy a kikötői árhoz kell igazodnunk.

Nagykereskedőink többezer tonna egalizált hordós mézet exportálnak Magyarországról évente. Érdekes módon mindig a világpiaci átlagár fölött értékesítenek. Nem sokan, de vannak kisebb tételekkel kereskedők is. Utóbbiak még jobb árakat érnek el, de nyilván jobb minőségért. Miért a világpiaci ár fölött mennek el ezek a tételek? Mert NEM hajórakománnyi tételről és minőségről szólnak, hanem pontos időre szállított mennyiségről és ismert minőségről.

Az összefogással az idén már megégettem a számat. Igaz nem a mézeladással kapcsolatban volt. Az még veszélyesebb mivel ott pénzről van szo. Ott 2 ember sem egyezik igazán 3 meg már kiabál. Az én anyukámat ne szidják januárig ha valami mégsem jön össze. Akkor adja mindenki amikor akarja annyiért amennyiért akarja vagy amennyit adnak érte és nincs vita.(egyépként fel sem merült felénk az összefogás a mézeladással kapcsolatban sohasem. Mivel pénzről van szo ez így tabu téma) Még annyit se kérdezünk egymástol hogy kinek mennyi lett mert már ott emelkedik a szemöldök. Esküszöm annyiba kimerül hogy rákérdezek: lett-e?  Válasz: lett azé valamennyi.  És nem idegenek 30 éve ismerjük egymást.

Robi!

El se gondolkodsz azon, hogy a Lajtán túli méhészek vajon miért nem 3 €/kg alatti áron adják el hordósan a mézüket, ami ráadásul többségében alacsonyabb minőségi osztályú mint a miénk?