Kedves Csányi Antal!
Köszönöm, hogy a békejobb-nyújtás gesztusával igyekszik megtenni az első lépést, ami talán közelebb hozhatja egyszer kettőnk álláspontját.
Valóban elmentem az elnökségi ülésre. Kifejezetten azzal a szándékkal mentem el, hogy lássam, miként folyik ott a munka, miként viszonyulnak egymáshoz az elnökség tagjai, kik a nem meghívott látogatók, s azt is be kell valljam, nem utolsó sorban az Attila által beígért "Nagy Durranás" és a "valaki utódlásának" ígérete csigázta fel az érdeklődésemet.
A magam részéről rendkívül érdekelt, miért van szüksége Bross Péternek arra, hogy a Klubon keresztül üzenjen vezető tisztségviselőknek, hivatalvezetőnek, illetve magának a közvéleménynek, üzeneteivel gyakorlatilag presszionálva mindegyiket.
A közvéleménynek szánt üzenetek fontosságát még csak értem, a Klub lapjain keresztül direktben eljut az üzenet a választó Néphez, s nagy jelentősége lehet a naprakészségnek, az információáramlás gyorsaságának is. Azt nem értettem, miért van szükség közvetítőkre. Mikor rákérdeztem erre, Bross Péter elárulta, ő nem olvassa a fórumokat, értelemszerűen tehát nem is ír azokra. Az már az én következtetésem, hogy ezen esetben viszont csak úgy lehet naprakészen hatni a közvéleményre, ha üzen valakivel, valakikkel. A baj mindig ebből indulhat ki, egy eredeti nigériai népi bölcsesség szerint nem azoktól kell félni, akik üzennek, hanem azoktól, akikkel üzennek. Közismert, hogy az üzenet-közvetítője hajlamos a saját egyéniségét, mentalitását, etikáját "hozzáadni" az üzenethez. Akinek sajnos kevés az ideje, az kénytelen üzenni, de annak vállalnia kell üzenete torzításának ódiumát is.
Elmentem tehát az elnökségi ülésre. Tanulságos volt.
Egy geddekasi idézettel nyitotta a hozzászólását. Az idézetben foglaltak tökéletesen rávilágítanak arra, hogy miért mondtam azt, hogy attól kell félni, akivel üzennek. A szándékos torzítás iskolapéldájaként kellene oktatni Csuja ezen írását. Kiragad egy epizódot, saját koncepciójának megfelelően tálalja, bűnként rója fel a "hatoknak":
"Vannak a hatok, akik fegyelmezett rendben, munkamegosztással, pontos célmegjelöléssel és teljesen kidolgozott stratégiával készülnek minden elnökségi ülésre."
Mi lenne a dolga egy elnökségi tagnak, ha nem ez? Bűn az, ha fegyelmezetten, felkészülten ülnek le tárgyalni? Az lenne a bűn, ha slamposan, felkészületlenül, pontos célok nélkül akarnák vinni az Egyesület ügyeit. Természetesen ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy az "ötök" felkészületlenek, fegyelmezetlenek, cél és stratégia nélkül tennék a dolgukat, csupán arra kívánok rávilágítani, hogy a geddekasi interpretációval egy erényből hogyan lehet bűnt kreálni, ha az a prekoncepció, hogy egy "bűnös galeri" támadja a "szentek gyülekezetét".
A továbbiakban nem kívánok és nem is vagyok hajlandó az elnökségi ülés részleteibe belemenni, mert nem azzal a céllal mentem oda, hogy az én prekoncepciómhoz gyűjtsek adatokat , s azokat megszellőztessem, hanem azért, hogy lássam, valóban van-e, s valóban feloldhatatlan-e az ellentét az elnökségen belül. Láthatja, a Zöld fórumon meg se szólaltam, s itt is csak akkor, mikor Csuja azt a ferdítéseivel kiprovokálta.
Végig hallgattam az ülést, figyeltem a résztvevőket, s nem is jegyzeteltem, csak a miliőre kívántam fókuszálni. Nos, a miliő meglehetősen ambivalens emóciókat keltett bennem, annak alapján egyelőre nem tudok megfelelni a felkérésének, hogy korrigáljam a "hibámat", amit Bross ellen "elkövettem".
Nem látok éles paradigma-váltást, néhány brossi elszólás alapján nem az jegecesedett ki bennem, hogy az elnök újabban a kollektív döntéseket preferálná, s az sem, hogy minden ellentét maradéktalanul feloldható lenne, de nem szeretnék egyetlen ülés történéseiből végleges konzekvenciákra jutni, ezért csak az első benyomásaim alapján nem alkothatok véleményt.
Természetesen figyeltem a gesztusokat, hangsúlyokat, mimikát is, de nem azért, mert szerecsenmosdatáshoz vagy bárki támadásához lenne szükségem e benyomásokra, hanem mert életem során megtanultam, hogy a verbális kommunikáció csak kicsiny része a kommunikációnak, s a nonverbális kommunikáció nélkül nem lehet teljes képet alkotni. Feltehetően el kell menjek még néhány elnökségi ülésre, hogy ezt a nonverbális kommunikációt alaposabban tanulmányozhassam.
Végül azt is be kell valljam, hogy nem csak hallgattam és kíváncsian vártam a durranást és utódlást az elnökségi ülésen, hanem annak legvégén kérdést tettem fel az elnöknek és az elnökségnek. Sajnálom, hogy Attilának és Elekes Lacinak korábban haza kellett indulniuk, így nem tudják tanúsítani, hogy nem rendkívüli tisztújítást hirdettem a hozzászólásom során, s nem nemtelenül támadtam Bross Pétert. A Hír-lesben leírtam, hozzávetőleg mi hangzott el. Nem írtam le mindent, s nem azért, mert titkolózni akarok, hanem azért, mert bízom benne, hogy Bross Péter képes lesz változtatni néhány dolgon, s nem akartam a közeledés lehetőségét kockáztatni.
Bross Péter és az elnökség megértette, Nagyernyei Attila megértette. Gondolom, Ön is megérti.
A szerzett benyomások révén várnom kell tehát még azzal a "bocsival", nem látom még igazán, hogy valóban hibáztam volna, ha véleményemnek hangot adtam bármelyik fórumon. Azt senki nem mondhatja, hogy elvtelenül mocskoltam volna Bross Pétert. Ha az új benyomásaim alapján változás állna be a véleményemben, azt mindenképpen jelezni fogom.