Vivaldinak igaza van, ebben a 3x9-es hunorban pl. tökéletesen illeszkednek a dolgok a méhek ösztöneihez. A fekvős emlékeim szerencsére már alaposan megfakultak, de többek között az is megmaradt belőle hogy abban meg abszolút ellenkezett. Az egész szezonban a méz raktározásával (is) küzdenem kellett, mert mindig pont az ellenkezőjét szerették volna csinálni. Telelésre készülve amikor a fészekbe kellett volna hordaniuk a mézet inkább szétszórták, a szezonban meg elsődlegesen inkább oda hordtak. Most nincs ilyen küzdelem (sem). Alul van a fiasítás, a rács felett a 2 méztér, minden mézet oda hord. Hogy tavasszal mennyi fiast rakok a rács fölé szintén én döntöm el, ha akarom egyet sem, ha meg akarom akkor a fészek felét. Minden gond nélkül, mert ott is meleg van, illetve ott még melegebb van. Aki veszi a fáradtságot és épít hozzá higiénikus aljat, olyat aminek szabaddá tehető az egész alja, az konkrétan az utolsó gramm mézet is el tudja venni, ugyanis ilyenkor kihúzott tepsinél a fészekben nem érzik biztonságban a mézet, és semennyit sem raknak oda, még a mézkoszorúba sem.
Persze mint minden ez is nagyban függ attól, hogy az adott telephelyen milyenek a földek. Felénk nem túl jók, ezért alakult ki nálam a 3x10 helyett a 3x9-es. Viszont innét úgy 40-50km-re van egy kollégám, nála nagyon jók. Annyira, hogy minden évben (most is) 5 fél fiókon mézeltet, illetve a jobbakkal 6 fél fiókon (30db NB keretnyi lépfelület!!). Az olvasókhoz hasonlóan ezt én sem hinném el, de tegnap este átmentem hozzá, szúrópróba szerűen belenéztünk 15 családba, és valóban így van, az ötödik fiókban már nem volt hely, és még este hét után is úgy mentek hogy öröm volt nézni.
És ezek nem tavasszal kettőből meg háromból összerakott családok, hanem azok amiket ősszel betelelt. Mert vannak olyanok is akik elfelejtik közölni hogy úgy értek el jó eredményt, hogy a 150 családjukat összerakták tavasszal százzá.