Mért van nekem az az érzésem már régóta, hogy veled sem ülnék le egy asztalhoz?
Arról, hogy én itt mi vagyok a méhészek között, mit tettem már eddig is és mit teszek most is, arról nyugodtan megkérdezheted az itteni méhészeket, a völgyből bárkit, és még Fekete Józsit is. Az egész völgyben itt van a legjobb méhészközösség. Különben meg, a facebookon a képeim között egész képsorozat van, egy ilyen méhésznapról. Nem mellesleg itt én vagyok az egészségügyi felelős is. Többek között ezért is tudom, hogy az egyszerű méhészek, hogyan viszonyulnak az omme-hoz, vagy más dolgokhoz.
De ezt tegyük már félre, ez azokra vonatkozik akik itt élnek, és neked barátom ehhez semmi közöd.
De. Én bizony bejártam az országot életem folyamán. Éltem Budapesten is egy évig. És annyi egoista, önző, magába forduló, könyöklő, mentálisan beteg, viselkedés, és beilleszkedés problémás, emberkét nem láttam sehol, akiken bizony egy hadsereg pszichológus egész életén keresztül dolgozhatna , de az se lenne elég.
Ráadásul vagy 20 éve, hozzánk is kezdtek vándorolni onnan. Azt elmondhatom, ezektől se lett jobb véleményem róluk. Hála Istenek valahogy elmaradtak innen.
És mivel tapasztalatomban ellenpélda nemigen van, én aszondom, miért lennének mások a budapesti méhészek, mint a budapesti emberek?
De, kedves barátom, hála a jó Istennek, aki hagyott még annyit Magyarországból, hogy nem feltétlen szükséges veled egy gyékényen árulnom. És bár van itt kivétel, még Baldavári is, vagy Attila és mások is, akikkel egy beszélgetés erejéig szívesen leülnék. Persze csak akkor ha ez nekik nem lenne lealacsonyító. Ehhez azonban veled semmi kedvem, és remélem ezentúl is mint eddig, szerencsésen elkerüljük egymást.