Lehet, neked van igazad. Irigyek vagyunk. Különösen én vagyok irigy, a többieket nem nagyon ismerem, mert akikkel tartottam a kapcsolatot, ők már vagy elmentek, vagy belefáradtak a veled való harcba, és egyre kevesebbet tudok azokról a méhésztársakról. Azért még maradtak olyanok, akikkel telefonon tartom a kapcsolatot, és ha nem is nézem a fórumot, akkor is tudom mekkora butaságokat írsz, mert mindig valaki tájékoztat ezekről.
Nekem -ahogyan azt írod- valóban kínlódás a méhészkedés időnként. Már Őrösi P. Z. is írta: "Küzdelem a raj ellen." Az meg nálam szokott lenni bőséggel. De szeretném felhívni valamire a figyelmedet. Ha nálam a fele termelő megrajzik, akkor is marad még 3x annyi, mint ahánynál anyát zártál a saját maradék összerakott, vagy éppen vásárolt méhészetedben. No meg aztán arra is figyeljünk oda, hogy az egyik része főhordás után rajzik, azok azért ha nem is sokat, hoznak valamit, és az akác előtt rajzottak összeröptetett rajai is szoktak még ilyen rossz időjárás esetében is hozni legalább 1 fiók igentiszta akácmézet, amit már csak jóval akácpergetés után tudok idő hiányában elvenni. Ezért IS szokott néha 16-os mézem lenni, és bizony az sem elhanyagolható tény, amikor várni kell a gépek indításával, mert a kosár belever a sűrű mézbe, pedig melegen van pergetve.
Ezt az unokázást már sokszor hallottuk, aminek semmi köze a méhészethez. Na akkor:
Nekem is van unokám. Talán még több is lesz. Nem kell fél napot utaznom, hogy lássam. Megvettük 15 éve a szemközti házat, átalakítottuk nyaraltatásra alkalmassá, és építettünk oda egy háromszáz négyzetméteres háromszintes apartmanházat a kert helyére, aminek egy részében a Fiamék laknak. Egyszerűen átmegyek az úton az unokához, mert szemben lakik. Nem szoktam róla írni, de ha fontosnak tartod??? Az én fiam is dolgozik egy cégnél, és mellette több családdal méhészkedik mint te, de munkamegosztással, amit hosszú lenne leírni...
Szóval meghalt a kutyánk tavasszal, de jött hozzánk az egyik fatározó alá egy még szopós rókagyerek, akinek a szüleit megették a rétifarkasok a berekben. Mi neveltük fel eleinte macskakonzervvel ma a kezünkből eszik. Tegnap este is jött az unokám, és előcsaltuk volna, de már a Rudi a önállóan vadászik, és elkésett, addigra már Szofi aludt. Még a fóliasátor tetején is járt, hamarosan elvisszük valahova, mert már társakat is hoz néha. Ez nálunk minden este program. Aztán vagy egy 8 kilós óriásnyulam a Béla. Megmentettem a fedő alól. Tenyész bak volt, nemsokára három éves. Törzskönyvezett, és állati vagánynak tűnik, mert tetkós. Mármint a törzsszáma miatt a fülén. Szófia, az Unokám naponta látogatja. Hidd el másoknál is vannak boldog hétköznapok!
Örülünk -gondolom mindenki-, hogy van egy gyönyörű feleséged.
Sajnos nekem még mindig az eredeti van, nem hallgattam Gyurcsányra.
https://www.youtube.com/watch?v=OKM0DmfbAgk&ab_channel=HobbitkaHa már ennyi időt kibírtam vele, megtartom. Hogy én is meg leszek-e tarva azt az idő dönti el. Valamikor gyönyörű volt, és mivel én a realitásomat még nem veszítettem el, és hazudozni sem akarok, hát elárulom, legalább olyan "öregecske" mint én, és bizony nem forognak már régóta utána a férfiak. Valamivel kevesebb kilométer van benne mint amennyi bennem, de ezzel mi tisztában vagyunk, helyén kezeljük, és tisztán látjuk a valóságot. Erről jut eszembe, amikor Józsi Bácsi és a felesége este üldögélnek a teraszon a szőlőhegyen. Józsi Bácsi letolja a következő pohár bort, majd megjegyzi:
-Egész életemben szerettelek, és ez soha nem fog elmúlni, míg élek.
-A bor beszél belőled te vén marha.
-Nem. Én beszélek a borhoz.
Na akkor méhészkedjünk!
Nem piszkáljuk a méheket!!!
Élelemkészlet kiegészítve, atkát nem most kell írtani. Ha van visszafertőződésre esély, illetve a megnyugvásunk érdekében, lehet néha egyet pöffenteni, aztán nézni a nulla lehullást, és elgondolkodni azon, hogy mi a francnak kínoztam szerencsétleneket feleslegesen. Majd amikor megszűnik a rendszeres röpködés, akkor ki kell rakni az egérmérgeket, de úgy, hogy semmi más állat ne férjen hozzá!!!
Az öreg és selejtlépek kifőzve, a többi a lépraktárban lekénezve a fiókokban várja a felrakást, majd április végén. 500 kiló viasz a műlépesnél, 300 a raktárban, és ma este a kb. 200 kiló viaszt kiadó fedelezés lesz kifőzve. Nálam a fedelezés nem 99,9%-ban méz, mert kézi fedelező villával fedelezünk, és csak a fedelet szedjük le, lépeket nem roncsoljuk. Ezért a mi méheinknek nem kell a lépet építeni, csak a sejtszéleket javítani. Igaz, nem is dicsekedhetünk a hány láda fedelezésem lett dumával, ami valójában csak néz, némi viasszal elegyítve, amiből aztán maj ki kell nyerni valahogyan a mézet,- szokták mondani. De legyünk őszinték! A mézből kell a viaszt kinyerni.
Na ha már szóba hoztad a koncerteket.
Hogytiltanákbeabbaarohadtkur...
Itt egész nyáron koncert van. Szinte minden este nyomják a rendezvényparkban, és nem lehet ellene semmit tenni. Van egy eladó telek a szomszédjában. Meg akartam venni, de a Zasszony nem járul hozzá. Ha ennyire szereted, és akarsz egész nyáron ingyen koncerteket, keress rá. A romos épülettel együtt 90 millióért árulták, most elbontották, gondolom a bontással sem kerül többe száznál. Írásaidból (jó év, jó árak) kikövetkeztetve szerintem nem okoz problémát ennek megvásárlása.
Hála az égnek a saját mézkészletem biztosítja a vevőim folyamatos kiszolgálását, de ez a része sokkal megterhelőbb mint a méhészkedés.
Állandó elfoglaltságot kíván a vevők kiszolgálása, de egyben jó is, mert sokkal magasabb áron kel el a méhészeti termék.
Én másképpen tudom.
Az kevéske összeböngészett mézecske a ládákból fedezi annak a kevéske vásárlónak a mézigényét. Te csak azt hiszed, hogy amit értékesítesz, az mennyiség. Ha komolyabb értékesítés lenne, akkor nem szatyorban, hanem raklapon ötösével vásárolnád az üvegeket. Ott a világvégén és a osztrákiában eladott mézmennyiség a te igényeidet kiszolgálják. Ez a lényeg. De van egy másik világ, amit nem ismersz.
Aztán végezetül hadd mondjam el, le kell még takarni a méheket, egyébként teljesen igaza van Belphegornak:
Élelem szempontjából semmi gond a Hunorral.
Gyümölcsvirágzásig (atkaírtást és takarást leszámítva) nincs semmi teendő a családokkal.