Mivel nem méhészkollégától kell búcsúznom, kérdezhetnétek....akkor meg minek a megemlékezés?
Hát leírom.
Jó pár év óta segítség gonddal küzdök, mint sok méhészkolléga.
Aztán láss csodát, rám köszöntött a szerencse.
Megismerhettem egy dolgos, szorgos, alázatos, becsületes, nagy fizikai munkabírású segédet.
Évekkel ezelőtt már "szaglásztam" utána, de mindenki akit kérdeztem kórusban mondta....ha rosszat akarsz magadnak akkor hívd, lusta, sumák, megbízhatatlan.
Így hát le is mondtam róla!
Aztán évekkel ezelőtt jött egy fordulat, írt nekem a srác a Facebookon, hogy.... nincs e nálam munka, mert anyagilag bajban van.
Ugyanis közel 40 év munkaviszony után otthagyta a jól fizetős állását, hogy az agyvérzést szenvedett édesanyját ápolja, apját pedig előtte való hónapokban vesztette el.
Mivel egyedülálló volt, csak az ápolási segélyt kapta, de sajnos az édesanyja is elhunyt.
Itt jött a fordulat, munkahelyre már nem vették vissza, anyagilag szenvedett.
De volt bennem egy fék, amit mások mondtak róla.
Aztán feleségem bölcsességének köszönhetően aki azt mondta....ne törődj mások véleményével, próbáljuk ki.
Azonnal felhívtam, hogy reggel 7-re jöhet a méhesbe!
Én 3/4 -kor mentem, már ott volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! bringával
Innentől közel 3 évig a legjobb segédem volt!
Szófogadó, humoros, alázatos, és egy igazi BARÁT!
Ő volt Szilágyin Zsolt, mindenki úgy ismerte Joel.
28-án temetjük.
150 mázsa fát gyűjtöttünk egy erdőkivágás után, nálunk kajázott. nevetgéltünk, sokszor a régi közös emlékeinket idézgettük.
Amolyan macsó típus volt, rengeteg csaja volt, de sosem nősült meg.
Tavasszal egyszer már megbetegedett, senki nem látogatta, én majdnem minden nap.
Vittem neki banánt, joghurtot, és amit kívánt.
A kórházból is én vittem haza.
Szépen felépült, segített a pergetésnél, együtt vándoroltunk.
Még mindig nem hiszem el, hogy Joel nincs többé!
Az angyalok kísérjék az égi útján!
Mindenkinek ilyen stílusú segédet kívánok!
Akkor öröm a méhészkedés minden mozdulata.
Joel egy nagy űrt hagyott maga után, elvesztettem a jobb kezem, és a barátomat!
Sajog a szívem, nehéz lesz elfelejteni őt.
Köszönöm ha végigolvastátok.
Nagyernyei Attila
