Kedves, Aranyos Jani Bátya!
Dehogy nincs ebben részedről valamiféle vergődés, s nem is feltétlenül egyszerű figyelemfelkeltés, s attól meg igencsak messze van, hogy egymás tiszteletben tartásának igényére sikerrel felhívja a figyelmet.
Vergődés biza ez, olyan klubvezér-fajta "bokaösszedörzsölgetős", mely annak vágyát sugallja, hogy sikerüljön már végre a rohadt, személyeskedő "fehérvikit" beperelni, vagy legalább kitudni innen, ha már nagyon csípi a szemeteket.
A kifogásolt válasz semmivel nem konfrontatívabb, személyeskedőbb, cinikusabb, mint a jó Brigadéros üzenete, aki permanensen próbál provokálni, mióta megpróbáltam korlátok közé terelni a méregzöld lobogását, szakmai kompetenciáira történő rávilágítás mellett.
Nem jól fogadta, mint ahogy azokat a hozzászólásaimat sem, ahol etikai, morális és ismeretanyag-béli hiátusaira kívántam rávilágítani.
Azóta megy a "döngölés", annak része ez a vékonyka mellékszál is a szénmérleg, ökológiai lábnyom, klímaerdők telepítése és az ezekhez kapcsolódó jogszabályi háttér közötti ellentmondások kibontása mentén és során.
Nehéz a Brigadérossal megtalálni a közös hangot, ő az emocionális megközelítést igyekszik erőltetni, én a szakmai szempontoknak adnám a prioritást. Süketek párbeszéde ez, de legalább -ha mutogatva, "bemutogatva" is- valami fajta párbeszédnek is felfogható, még akkor is, ha nem ugyanazt mondjuk két szólamban. A brigadérosnak (ki -mint tudjuk-, nem felejt), e polémia során van alkalma a frusztrációit, preferenciáit és attitűdjeit felvázolni, nekem meg van lehetőségem észérvek és szakmai szempontok segítségével kibontani, mérlegre tenni és megmutatni a nagyérdeműnek gigabarátunk frusztrációit, preferenciáit és attitűdjeit...
Tudom, akinek ez a polémia nem okoz kéjérzetet, az kicsit nehezen emészti, az sem boldog, aki nem az észérvekre nyitott, hanem személyes szimpátia és "antipátia" mentén értékeli a szellemi csörtét, de felhívnám a figyelmed, hogy ez részemről nem becsületbe gázolás, nem a jó hírnévhez, emberi méltósághoz való jog szándékos és tudatos megsértése, hanem egy párbeszéd, melyben szegényes nyelvi és szakmai eszközeimmel, érvrendszeremmel és acélos érveléstechnikámmal igyekszem meggyőzni a vitapartnert, még akkor is, amikor érzésem és véleményem szerint ama partner -gyógyija gurultával- átmegy "műböszmébe", nem lévén eszköze, érvrendszere és érveléstechnikája a kibontakozó vitához.
Ne keresd tehát te sem a konfrontáció lehetőségét, s attól feltétlenül szeretnélek megóvni, hogy provokálj. Fölösleges erőfeszítés és időtöltés, ám alkalmat ad, hogy egymás kölcsönös tiszteletét ellehetetlenítő szópárbajba bonyolódjunk, s ismerve mindkettőnk kitartását, ez nem fest derűs képet a kölcsönös megbecsülést és elfogadást illetően.
Én kerülném a konfliktust, ám ha te nem ezt szeretnéd, inkább privátban jelezd, mégse a nagy nyilvánosság előtt ócskázzuk már egymást...
Buksikának meg azt üzenem -kérlek add át neki, ha találkoztok-, hogy sem a régebbi, sem a "mostani feljelentő" sem én vagyok, Atilla királyotoknak leírtam már, hogy sem örömöt, sem bánatot nem okoz nekem a "meghurcoltatása" és szenvedése. Ezek alapján, mivel nem az én ügyem, meghagyom a probléma kitárgyalását és az ítélethozatal lehetőségét a bíróságnak. Nincs az ügyhöz közöm, küzdjön az a gordiuszi csomóval, aki összebogozta azt. Én nem "feljelentettem" a klubvezért, hanem néhány alkalommal felhívtam a figyelmét, hogy aki bilit borogat, az számoljon azzal, hogy annak tartalma esetleg ráfröccsen, mi több, akár be is takarhatja. Nem hallgatott a jó szóra, amit szakajtott, most ü es szagujja...
A "mostani feljelentő" -információim szerint- nem fél, mivel "biztos a dolgában", hiszen nincs félni valója. Féljen az, akinek van...