előzmény:
http://meheszklub.hu/index.php/topic,659.msg21521.html#msg21521Körmendy Rácz Doktor Úr!"
Különösen ezt a néhány sorodat szeretném kiemelni (az egész írás nem a "Humor" rovatba való, mert ennek fele se tréfa...)
KörmendyRácz"Ugyanezen korlátok miatt Minden méhész érdeke a BÉKE elsősorban. A szennyes minden részletre történő kiteregetése, hatósági vizsgálatok mind ez ellen szólnak.
(ata67- a szennyes minden részletre történő kiteregetése..., úgy vélem, ebben sokan hibáztak ezen a fórumon, és máshol is...)[/i]
Kritika kell, én is gyakoroltam. Ennek mértéke azonban nem veszélyeztetheti a Nemzeti Programot. Ezért kell nagyon óvatosan lövöldözni."
ata67- Egyetértek Veled, hasonló gondolataimat papírra vetettem régebben.
KörmendyrRácz"Mellesleg több szereplő van a jelenlegi vezetésben,
aki ezt nem érti, ilyen sajnos a mostani mindhárom elnökhelyettes is. Az Ő tevékenységük olyan mértékben a széthúzásra, az OMME kettészakítására alapoz, hogy veszélybe sodorják az egész Nemzeti Programot."
ata67Idevalónak gondolom ezt a bibliai történetet:
http://kateteka.hu/127-salamon-bolcs-itelete/1Királyok 3,16-28 (5,9-14)
Előzmények:
Gibeónnál egy nagy áldozati ünnepen az Úr azt kérdezte álomban Salamontól, hogy mit szeretne kapni. Salamon a bölcsességet választotta. Ezen felül gazdagságot és dicsőséget is kap majd, s ha Isten parancsolatai szerint él, az Úr hosszú élettel is megajándékozza.
Történet:Nem sokkal az után, hogy az Úr bölcsességet ígért Salamonnak a kormányzáshoz, a király valóban bölcsességéről tett bizonyságot egy ítéletében*.
Két parázna* asszony jött a királyhoz, hogy megkérjék, tegyen köztük igazságot. Egyikük egy újszülött csecsemőt hozott magával, egy kisfiút. (Megjegyzés: Nem említik, hogy a halott csecsemőt is a király elé vitték! A halottat még aznap szokás volt eltemetni. Nem valószínű, hogy a történtek után még aznap bebocsátást nyertek Salamonhoz. Továbbá egy halott tisztátalannak számított, tehát soha nem engedték volna a halott csecsemőt a király közelébe! A történet illusztrációiban gyakran mégis megjelenik a halott baba is.)
Ahogy megálltak a király előtt, az egyik asszony így vádolta a másikat: „Kérlek, uram, én ezzel a nővel egy házban lakom, és én ott szültem nála abban a házban. Három nappal azután, hogy szültem, ez a nő is szült. Csak magunk voltunk a házban, nem volt velünk senki idegen; kettőnkön kívül senki sem volt a házban. De egy éjjel meghalt ennek a nőnek a fia, mert ráfeküdt. És fölkelt éjfélkor, elvette mellőlem a fiamat, amíg szolgálólányod aludt, és a keblére fektette, az ő halott fiát pedig az én keblemre fektette. Amikor reggel felkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. De amikor reggel jól megnéztem, kitűnt, hogy nem az a fiú volt, akit én szültem.”
A másik asszony ennek az ellenkezőjét állította: „Nem úgy van! Az én fiam él, a te fiad az, aki meghalt.”
„Nem igaz! A te fiad halt meg…” – vágta rá az első asszony. Így vitatkoztak a király előtt.
Most hogyan ítéljen a király? Egyik panaszosnak sem lehet jobban hinni. Ez azt állítja: az én fiam él, a te fiad halt meg. Amaz meg azt mondja: a te fiad halt meg, az én fiam él.
Salamon elgondolkozott. A gyermek még túl kicsi ahhoz, hogy elárulja, melyik asszony az odaadóbb. Kemény eszközökhöz sem akar nyúlni, hogy ki kelljen erőszakolnia a beismerést. „Hozzatok ide egy kardot” – mondta végül.
Az egyik szolga hozott egy kardot, majd azt parancsolta a király: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak!”
Az élő gyermek édesanyja halálosan megijedt*, hogy a fiát most megölik. Anyai ösztöne szólalt meg! Úgy reagált, ahogy Salamon várta: „Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek!”
A másik asszony viszont kemény maradt továbbra is: „Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté!”
Salamon megtudta, amit akart. Az a valódi anya, aki átengedi inkább gyermekét a másik asszonynak, csak ne öljék meg! Felé mutatott a király, és azt mondta a katonának: „Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja!”
Az ítélet híre elterjedt Izráelben, s mindenki félelemmel tekintett a királyra, látva, hogy isteni bölcsesség lakik benne, s ezzel szolgáltat igazságot."
Egy másik idézet az írásból:
"Ítéletek – Feltűnik, hogy az akkori Izráel „egyszerű embere” is elmehetett a királyhoz vitás ügyeivel.
(ata67- ezt nagyon fontosnak tartom: megközelíthető legyen az egyszerű ember számára a főember.)Mózest annyira lefoglalták a kicsi ügyekben való ítélkezések, hogy apósa tanácsára hetven bölcs embert választott ki, hogy átvegyék tőle ezt a terhet (lásd 2Móz 18,13–26). Dávidnak is kellett peres ügyekben döntenie.
A két asszony közötti peres ügy talán túl bonyolult volt ahhoz, hogy egyszerű bíróhoz menjenek vele. Az is lehetséges, hogy az egyszerű bíró nem tudott mit kezdeni velük, és továbbküldte őket a királyhoz, ami hasonló a „fellebbezéshez”."
ata67Hibaüzenet: sokszor látom, hogy elmegyünk egymás mellett. Nem ismerjük el a másik fél jogos kritikáját. Nem válaszolunk rá, figyelmen kívül hagyjuk, csak a magunkét fújjuk. (Mindkét félre értem.)
Miért?! Méhésztársak! Nem leszünk kevesebbek ettől, ha elismerjük a társaink rész- igazságát!
Én arra szavazok, aki az ügyet viszi tovább.