Oszkár így int engem szerénységre:
" Le se írd! Mert én biztosan kiröhöglek!"
Szerintem rád fagyna a mosoly, ha tudnád az idei eredményem, de maradjon ez az én titkom.
Nem is ez a lényeg oszkár.
Én már 41 éve CSAK a méhészetből élek, és tudtam segíteni ebből a gyermekeimet is.
Nem panaszkodom most sem, bár nehezebb a jelen közgazdasági helyzetben az eladás.
A méheim elfogadhatóak, nem bombák, de köszönik szépen jól vannak.
Két télre való élelmük van, úgyhogy én nyugodt vagyok.
Egy kicsit azért szakmázzunk is, mert amikor ezt állítod, nekem kitisztul a kép, hogy semmit nem értesz a termelésből.
" Azoknál akik ezt nem csinálják (inkább erős családokat tartanak) csak az akác (jó) beindulásának napjától van korlátozva az anya,mert kiszorítja a begyűlt nektár."
Én már nem idézgetek neked Örösi Tanár Úrtól, meg nagy elődjeinktől, hogy ez mekkora szarvas hiba, ha neked így megfelel a fél terméssel, az a te bajod.
Lehet röhögni oszkár!
Nagyernyei Attila