Kedves Berci!
Most ismét rávilágítottál Nagyernyei Méhésztárs méhészeti tudására ennyi év után. Azt hiszed megértette, és valaha is tudtok belőle méhészt faragni? Tévedsz! Nekimegy ok nélkül bárkinek, és amikor megírjátok neki, akkor hallgat, mintha semmi nem történt volna. Nem is érdemes neki bármit leírni, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy másokat megvédtek tőle, mint erre többször hivatkoztatok. Nem tanulta meg, nem képes rá, és már azt sem tudja milyen videóról írtál, meg stb. Nem érdeme több sz és időt vesztegetni...
Engedd meg, hogy kicsit kiegészítsem előző írásodat. Na nem azért, mert azt gondolom Te nem tudod, hanem esetleg másoknak segíthetek ezzel.
Nagyon jól megfogalmaztad a zárás és a korlátozás közötti összemosás problémáját. Az úgy van miként azt leírtad. Kiegészíteném a korlátozásos mondatodat, amely így szól:
"...a szűkített fészekben 3-4 táblás fiasod van...Na! Jelzem abban van az összes atkád..."
Igen! Abban a néhány keretben lesz az összes atka. Egy sejtben több is. Majd amikor ezek az atkaszívott (fiatalok) méhek kelnek, akkor -különösen ha nektár érleléssel és viasztermeléssel is terhelve vannak- beindul a mászkálás. Először a herék, mert azokat részesíti előnyben az atka. A méhész pedig örül, mert elvette a építtetőkerettel a javát. Azt gondolja sokat elvett, mert sokat elvett valóban, viszont a korlátozott mennyiségű fiasításban néparányosan is több esik a fedett sejtekben lévőkre. Ekkor szokták a méhészek a "szakelőadók" ostoba szlogenjét elővenni. Azt állítják, hogy a repcén begyűjtött virágpor az okozója ennek.
Na de nézzük tovább!
Amikor majd a méhésznek kb. 60 nappal a zárás után ismét lesz új dajkaméhe, akkor a néptömeghez képest igencsak kevés friss dajka lesz néparányosan, és azoknak is egy részük semmitérő atkaszívott. Természetesen akik nem dajkáltak hosszú időn keresztül a kevés (korlátozott) fiasítás miatt, azok még élni fognak, mint ahogyan Attila ezt számtalanszor megírta. Ott nyüzsögnek tömegesen. De minek? Hordásra nem kellenek, mert nincs legelő, ha csak nem vándorol a méhész facéliára, mustárra. Virágpor sem kell addig, mert kevés a fiasítás aminek pempőt kellene készíteni. Aztán mivel szabadon engedik akácpergetéskor az anyákat, azok iszonyatos peterakásba kezdenek. Meleg az idő, a sok nép ha dajkálásra néparányosan nem is alkalmas, a lépfelületet fűteni könnyedén megoldja. Örül ám a méhész, mert nyomják az anyák a peterakást, lesz sok nép. Aztán megkezdődik a hirtelen népvesztés. Az a rohadt hárs -ahol van- meg a k.va napraforgó elvitte a méheket néhány nap alatt. Dehogy!!! Akik még akácon akár csak érleltek is, azoknak egy olyan munkafolyamatra kell visszatérniük, amelyet már régesrégen elfeledtek. A pempőtermelésre. Ismét sok virágporra lesz szükségük, mert enélkül nem tudnak pempőzni. Rossz dajkák lesznek. Koruk miatta középbelük nem képes megújulni. Elkopnak napok alatt, és csak lézengenek a méhek a kaptárban. Tudja valaki mi következik ebből?
Na ezt feltenném kérdésként.