Szerintem pedig nem vagy az!
Ezerszer leírtam és mondtam, hogy ebben a kérdésben a perdöntő az adott méhészet mikroklímája!
Ezzel nincs mi tenni, ha napos D-i, DNY-i fekvése van a méhészetnek, ne adj Isten még meg is szorul a meleg, akkor nagy lesz a fogyasztás.
Miért?
Mert a méhcsaládok nyugtalanok, nem vonulnak fürtbe, és mozognak, valamint ki is repülnek.
Ehhez a mozgáshoz energiára van szükségük, és ezt a telelő élelemből nyerik.
Anno Buchinger György salgótarjáni méhésszel ezt egy mesterkurzoson a hajnalba nyúló órákban 30 évvel ez előtt részletesen kitárgyaltuk.
Mi ebből a tanulság?
Aki teheti a telelő helyét úgy válassza, hogy az hűvös, szélvédett legyen.
Tavasszal, amikor a méhek kitisztultak sipirc a melegebb vidékre.
Ezt csak nagyon kevesen teszik meg, de mondjuk a fűzre a mai napig több méhész vándorol.
Sajnos a kitakarom-betakarom módszer sem segít a napsütötte, meleg telephelyen az anyák fékezésben.
És itt jön be, hogy a korai fiasítás igen káros, rengeteg mézbe, sok energiába, a telelő nép idő előtti elöregedésébe kerül.
Addig nincs is baj, míg két-három hetente van alkalmas idő a kirepülésre!
Ennek hiányában a nagy fogyasztás súlyos problémát okoz, feltelnek bélsárral és áll a bál.
A mostani cukorlepényezés egy életmentő beavatkozás, de lehet ezzel okozunk még nagyobb bajt.
18 évvel ezelőtt a fenti problémák miatt váltottam telephelyet. (Erről írtam már.)
Egy meleg vidéken teleltem, az un. "Tító árokban", aminek a vége mindig a korai fias volt.
Így felhatalmazva érzem magam, hogy erről írjak, mivel saját bőrömön tapasztaltam a leírtakat.
Még tovább fokozhatjuk a problémát, ha február végén március közepén lesz igazán kemény tél.
Minden méhésztársamnak akik most lepényeznek azt kívánom, ezt ússza meg.
Nagyernyei Attila