Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a Hunor és az ahhoz közeli keretméreteken való teleltetés a legmacerásabb!
Persze nem úgy, hogy "kinyomjuk" a méhek szemét annyit ráetetünk, mert majd tavasszal a vegyessel úgyis kijön.
Az sem mindegy, hogy hol a méhészetünk, az ország mely tájegységén.
Hihetetlen nagy különbségek vannak az éghajlati tényezők miatt, valamint a méhlegelő is perdöntő.
Egy Dél-baranyai méhészetet amelynek röpkörzetében szolidágó tenger van nem lehet összehasonlítani egy Észak-kelti megyében lévő méhészettel!
Ott akár hetekkel hamarabb is leállhatnak az anyák, míg Baranyában vígan petéznek.
Azt kell tudomásul venni, (amint Anti is írja), hogy az utolsó, nagy kiterjedésű fiasítás kikelése után ellenőrizni kell a fészket, hogy elegendő élelem van e benne, és az jó helyen.
Ez gyakorlatilag keretmérettől független, de a Hunor rázósabb, mint mondjuk az NB.
De az NB-ben is lehet gond ha nem figyel oda a méhész!
Ha a középső keretekben vékony a mézkoszorú, (mert jó volt a kései méhlegelő, és emiatt nagy kiterjedésű fias lett) és ha ez után nem pakoltatjuk meg mézzel, vagy ráetetéssel a kikelt fiasok helyét, bizony baj lehet.
Ha visszaemlékeztek írásaimra, pont azért kapartam fel a fészken kívüli mézes lépeket.
Ezt pont odahordja a család, amin telelni fog!
Szépen összeáll a kép.
Aki figyel és okul az itteni írásokból, nyugodtan töltheti a Karácsonyt szeretteivel.
Nagyernyei Attila