Egy kis pontosítást érzek szükségesnek az előző hozzászólásom kapcsán egy emailes reakció után. Ami miatt aztán érinteni szeretnék egy más témát is , kicsit vitaindítónak szánva.
Tehát a pontosítás. A glifozátról vannak olyan adatok, hogy antimikrobiális hatással rendelkezik. Ebben az összefüggésben viszont akár ugyanaz a folyamat lejátszódhat, amit én az antibiotikumok kapcsán leírtam. Amennyiben a baktériumellenes hatás igaz, akkor Antinak igaza lehet a felvetett témát illetően. Nekem amiért sántít még a dolog, az az, hogy ilyen széleskörű baktériumölő hatás a fertőtlenítőszerekre jellemző, ami egy kicsit arra a gyógyszerre hasonlít, ami minden betegséget gyógyít. Tehát ebben az esetben az általam leírt folyamatot a glifozát is képes megvalósítani, ahogyan Anti ezt felvetette. Ettől függetlenül azt én felháborítónak tartom, hogy forgalomba lehet hozni ilyen gyomirtót, ami globális környezetszennyezést okoz. Jóformán már minden ember üríti a vizeletével a glifozátot. Ez pedig abszurdum. A helye zárt termesztési rendszerekben lenne, ahol elvégezné a gyommentesítési funkcióját, ahová aztán több gyommag nem kerülhetne be. Ami pedig még fontosabb, hogy ennek olyan zárt rendszernek kellene lennie, ahonnan a felhasznált víz sem tudna kijutni, megvalósítva a környezet szennyezését.
Ennyi bevezető után rátérnék egy minket méhészeket jobban érintő témára, de a glifozáttal kapcsolatosan sok párhuzamos szála van a történetnek. A téma a különböző stripek használata (Herba, Super). A környezetemben évek óta figyelgetem az atkahelyzet alakulását. Azt tapasztaltam, hogy ahol áttértek a stripekre, ott nemigen van atkaprobléma. Jómagam idén októberben próbáltam csak ki az állomány egy kisebb részénél. Az első eredmények alapján számszerűen a Herba (flumetrin) többet hozott le a Supernél (kumafosz), ezért az előbbivel folytattam a többi család kezelését. Feltűnt a csomagoláson a 99,84 százalék hatékonyság. Ez ugye 1000 atkából 998,4 lehozott atkát jelent, tízezerből pedig 16 megmaradt atkát. A lényeg az, hogy ha egy atkából egy év alatt kezelés nélkül 100 atka lesz, akkor 2 év alatt 100x100, azaz tízezer. Erre szerintem már nyugodtan ki lehet mondani, hogy elpusztítja a családot. Ha csak 50 atka lesz egy évben egyből, akkor 50x 50=2500. Ez mondjuk az alsó határa a család összeomlásának. Tehát 50 és 100 közötti éves atka szaporodási rátának van a legnagyobb valószínűsége. Nos, ha a méhész a szaporulatnál kevesebb atkát pusztít el, akkor a következő év induló atkaszáma magasabb lesz, és ha akkor is kevesebbet, akkor egy idő után eléri a családösszeomlás szintjét. Ha 100-as a ráta, és csak 98-at pusztítunk el, akkor 11 év múlva elérjük a 10000-es küszöböt. Ha többet pusztítunk el, mint a ráta, akkor az atka pusztul ki. Ha ugyanannyit, akkor megmarad az atka és a méh is. Amikor ugyanannyit pusztítunk el, mint amennyi a szaporulat, akkor a következő évi induló ismét egy lesz. Ekkor sem az atka, sem a méh nem fogy el. Ez az R=1 es állapot (SIR modellből véve az R-t) Ebből következik, hogy minden létező betegség hosszabb idő átlagában R=1-es értékkel jellemezhető, hiszen máskülönben nem létezne. Az atka esetében az 1-es értékre a méhész viszi le a rátát a kezeléseivel, a nyúlósnál a keretes kaptárak megjelenéséig a méhcsalád gondoskodott erről. Amióta van ellene égetés, azóta az égetések biztosítják az 1=es értéket. Azért nem kevesebbet, mert nem tűnt el a betegség, és nem is nőtt évente olyan mértékűre, hogy minden méhcsaládot el kellett volna égetni. Nagyjából az évente megjelenő új esetek száma átlagosan azonos. Nos ha az R=1 atka esetén 100-ból egy, akkor tízezerből 100 meghagyott atkánál jobb eredmény esetén az atka eltűnése várható. Ez ugye egy kezeléssel elérhető érték, ha az adott kezelés hatásfoka ezt nem éri el, akkor tovább kell kezelni. Na most a stripeknél a 100-hoz képest a 16 megmaradt érték egy frenetikusan jó szám, kiváltképpen a fiasítás jelenléte mellet végzett kezelés esetében. Azt jelenti, hogy egy kezeléssel nagyon gyorsan el lehetne tüntetni az atkát, ha működik az izoláció, tehát nem jön be idegen atka. Én az egészet egy szélhámosságnak tartottam a stripek vonatkozásában mindeddig, mert a leírt hatóanyagok, és azok mennyisége alapján a józan ész szabályai szerint nem lehetne ilyen eredményt elérni. Szeretném előrebocsátani, hogy nem akarok összeesküvés elméletet gyártani, mindössze magyarázatot szeretnék találni erre a hatékonyságra. Én ugyan nem végeztem tudományos igényű vizsgálatot a hatékonyságra, de bizony valahol a tízezerből 50 megmaradt értékre taksálom, ami nagyságrendileg igazolja a használati utasításon közölt értéket. Ami a mellékszál, hogy tízezer méhből szerintem meghagyott 5000-et. Tehát a méhek felét levitte. Ha nem többet. A piretrum extra kivonat, a csekély mennyiségű kámfor és timol, valamint az elhanyagolható mennyiségű flumetrin. Akkor esetleg a stripek a mi „tankkeverékeink”? Ezen anyagok minimális mennyiségben jelenlévő kombináció ilyen hatást képesek összeadódva produkálni? Itt jön képbe az összeesküvés elmélet szagú hipotézis gyártásom. Tehát figyelmeztetek mindenkit, hogy mindaz, amit ezután írok a stripekről, az egy fikció, az én agyamban született meg, és pusztán azt a célt szolgálja, hogy magyarázatot találjon egy jelenségre, ha a „méhészeti tankkeverék” verzió mégsem lenne igaz. Én is arra gondolok, amit már közel 7 éve mások is rebesgettek.
Elmondás szerint a Herba 6-os furettos sorozat M után,egy éjszaka alatt 100-as nagyságrendben hoz le atkát...
Azt nem értem,hogy ha csak a leírásában szereplő anyagok vannak benne mitől döglik meg a lehulló atka egy éjszaka alatt...
erre a reakció:
Szerb fórumokon többen kételkednek , hogy tényleg csak ezek a dolgok vannak benne. Én is látom, hogy tele vannak ezzel a szerrel a facés fórumok, de szerintem ilyenkor minden szer söpri az atkát, mivel nagyon visszaesett a fias. Van aki 1 hónapja fejezte be a furettós kezelést és csodálkozik, hogy milyen sokat hozott le neki most a Herba Strip.
Van valami más is a háttérben. A strippelő méhészekkel történt beszélgetésekből talán az igazsághoz közelítő következtetés vonható le.. Egyiknek végletesen legyengültek a családjai, amire a nyúlós tette fel a pontot, a másiknak töredék mennyiségű méhcsaládjai lettek, a harmadik profi méhész arról panaszkodott, hogy a méhcsaládjai számát csak szinten tartani képes, noha előtte évtizedeken át adott el minden évben méheket. Megint más méhész a strippes technológiáját úgy írja le, hogy először csak egy csíkot helyez be, aztán egy hét múlva a következőt, majd egy hónap múlva a harmadikat. Tehát az óvatosság, a népességfogyás másoknál is fellelhető, nem csak én tapasztaltam így.
Ha nem a „tankkeverék” hatás felelős a jó atka és méhirtó jelenségért, akkor vajon mi? Elképzelhető, hogy itt is egy szennyeződés van a háttérben ? Akár fipronil, akár diazinon? A fipronilt használják ún. ragadozóatkák ellen, a diazinon sok egyéb atka ellen is hatásos. Nem gondolnám, hogy az illóolajok lennének szennyezettek. Sokkal inkább el tudom képzelni, hogy amire már volt konkrét példa, így a akár a flumetrin, akár a kumafosz szennyeződik esetleg ezekkel a hatóanyagokkal, de régen az OMME amitrázt is talált, sőt van most egy harmadik amitráz tartamú strip is. Így ha az amitráztartalom alapján Scabatoxot is felhasználtak, akár adódhatna is a diazinon szennyeződés, ami a jó atka és méhirtó hatásért felel. Aztán a kisebb szennyeződés kisebb méhveszteséggel jár , a nagyobb szennyeződés nagyobbal. Kinek mi jut. Ez is lehetséges dolog.
Én azonban mégis inkább mást sejtek a háttérben. Az én első konfliktusom a Bross Péterrel, nem szemtől szemben, hanem így a zöld fórumoldalon keresztül a szulfonamid szennyezett mézek kapcsán indult. Én akkor erőteljesen bíráltam azt a törekvését, hogy a mézek szulfonamid szennyezettségét fogadtassuk el elkerülhetetlen környezeti szennyeződésnek. Akkor én úgy érveltem, ha ez igaz lenne, akkor a mézeknek tele kellene lennie, pl. kokcidiosztatikumokkal, mert azt általánosan használják a broiler tartás során, és ugyanolyan úton, mint a szulfonamiok (trágyalé szívogatása) szintén meg kellene jelennie a mézben. Ilyen vizsgálati eredmények azonban sem akkor, sem azóta nincsenek. Volt szóbeszéd akkoriban arról, hogy Szerbiából származó zacskós fumagallinben szulfonamid van. Mondván, hogy a szulfonamidnak van Nosema ellenes hatása. Tehát Szerbiában van olyan illető (minden bizonnyal állatorvos), akitől nem áll távol olyan kezelést adni, amelynek reziduum vonatkozásai figyelmen kívül hagyhatók. Szoktam mondani, hogy az idő majd eldönti kinek van igaza. Hát szerintem ebben a kérdésben lassan már lehetne eredményt hirdetni. Ha Bross Péternek volt igaza, akkor az elmúlt éveknek arról kellett volna szólnia, hogy a magyar mézek az 1 ppb-s kimutatási határ esetén mind szennyezettek szulfonamiddal. Olvasott valaki ilyesmiről? Mert én nem. Ezért gondolom, hogy nekem volt igazam. Következésképpen a zacskós fumagillin volt a szulfonamid forrás. Hogy jön ez a stripekhez? Hát az is Szerbiából jön. Mi van akkor, ha nem szennyeződésként van benne méhekre erősen toxikus atkairtó szer? Hanem direkt keveri bele valaki? Méghozzá tűpontos mennyiségben. Nem is biztos, hogy fipronilt, vagy diazinont. Hanem mondjuk valamilyen avermectint. Lehet az ivermectin, doramectin, abamektin sorolhatnám még. Én vagy húsz éve próbáltam egy lapra cseppentve ivermectint, abból kiindulva, hogy pl. az emlősök néhány kutyafajtát kivéve nem érzékenyek rá, viszont elképesztő hatású atkairtó tulajdonsága van. Gondoltam, hátha a méheknek sem árt. Dehogynem! Pár nap alatt kivégezte a kísérleti kölyökcsaládot. Soha többé nem is foglalkoztam a dologgal. Tudom, hogy az OMME vizsgálta évekkel ezelőtt a Herba stripet, amikor megtalálta benne az amitrázt és az akrinatrint. Azt azonban nem tudom, hogy történt-e kísérlet az általam emlegetett hatóanyagok kimutatására, vagy sem. Néha eszembe jut a fausti, magyarán nevezhetjük inkább sátáni, enyhébb megfogalmazásban luciferi alkunak. Egy amerikai profi méhész mondta a mandulamegporzás kapcsán a fausti alkut. Azt mondta a Méhek világa című filmben (remélem jól emlékszem a címre), hogy tudjuk azt, hogy a gombaölők miatt van a CCD (ez ugye nem egy bizonyított tény), de feláldozzuk a méheket a bevétel ellenében. Ennek szemléltetéseképpen pedig jó nagy adag fumagillint oldott fel az etetővödörben, mintegy a veszteség csökkentés kompenzálására.
Nos egy ilyen fauszti alkut akár az atkairtásban is el lehetne képzelni, tőlem sem áll távol a gondolat. Mégpedig úgy, hogy egy kiváló atkaölő hatékonyságú szert olyan végletes mértékben hígítok fel, hogy elviselhető mértékű legyen az egyébként nyilvánvaló méhveszteség, de az atkaölő hatás még érvényesüljön. A méh és az atka testmérete közötti különbség, pontosabban azok aránya elvileg elképzelhetővé teszi azt, hogy ez így működjön. Az atka nagyobb ellenség, és ha az az ára, hogy megszabaduljunk tőle, akkor bocsánatos bűn, ha ezért feláldozunk valamennyi méhet, ha az nem jár a csalás elpusztulásával. Antinak ugye feltehetném a kérdést, hogy ha a londoni pestis áldozatainak akkoriban valaki felajánlotta volna, hogy van gyógyír a betegségére, de sajnos ez azzal jár, hogy évszázadokkal később sokan megbetegednek IBS-ben, vagy gluténérzékenységben, akkor vajon a halált választják inkább, vagy megkötik a fausti alkot. Ez alapján ők inkább életben maradnak, és az utókor ráér valamit kezdeni az említett betegségekkel. Na most mi kiirtjuk az atkát, és beáldozzuk a méheink egy részét, vagy azt mondjuk, hogy ez így erkölcstelen, és inkább vesszen a méh is az atkával együtt egy teljes összeomlásban, csak ne a mi kezünk által. Szerintem a méhészek nagy része velem együtt megkötné a fauszti alkut. A baj viszont nem ezzel van. Azzal van, hogy sajnos csak az R=1-es szintet hozzuk egy olyan kombinációval is, amely képes lenne az egyesnél kisebb értékre is fias jelenlétében, egy 12 napos kezelési ciklusban akár. Ebbe most ne menjünk bele, hogy miért is lenne szerintem elegendő a 12 nap. Ez az a probléma, amit Antin is sokszor számon kérek. A fürdővízzel a gyerek kidobása esetének tartom azt, amikor egy vegyszer betiltása mellett kardoskodunk, annak helyes használati szabályozása helyett. Annak én semmi értelmét nem látom, hogy egy fausti alkuval létrejött kezelési módszert, hatóanyagot R=1-es stratégiával használjunk. Az ugyanis szinte biztosan fenntarthatatlan. Az R=1-es stratégia ugyanis a kórokozó fennmaradásának a záloga. Ha a fausti alku miatt a méhekben okozott kár tartósan fennmarad, akkor éppen a reziduumok miatt fokozottan fennáll a lehetősége annak, hogy a fausti alku a visszájára fordul. Azaz eltolódik a méhekben és az atkában okozott károk aránya. Hozzáteszem, hogy a mutációs alkalmazkodás miatt ez még a fausti alku nélküli módszerek esetén is zsákutca. Magyarra lefordítva: a méheket nem károsító szerek tartós használata hatástalansághoz vezet, ez eltéríti az egyes értéket az egyes szint feletti tartományba, vagyis az atka felszaporodásához vezet, melynek következménye a méhcsalád, a méhészet, az ország majd a kontinens méhállományának pusztulása. A pusztulás mértéke majd valahol 95 százalék körül áll meg, mert kb. 5 % azon méhvírusok előfordulási gyakorisága, amelyek az atkát megállítani képesek. Olyan módon, hogy az atka beoltja az álcába az adott DW vírust, ami elpusztítja az álcát, így a kikelt atkautódok éhen halnak, vagy a méhek eszik meg őket, mert még nem kitinizálódtak. De ugye ezzel is csak az általam százasnak ítélt R érték csökken le 10-re, mert a walesi megfigyelések alapján kb. négy évig élnek a méhcsaládok. Így a képlet az eredeti (100 x 100 =10000) úgy alakul át, hogy 10x10x10x10=10000.
Tehát a megoldás az R=1-nél kisebb atka szaporodási ráta fenntartása. Ez azonban combos feladat. Hiszen hatósági felügyeletet igényel. Amikor ennek kritikus szabályozási pontját ide leírtam, akkor Vivaldi körberöhögött, hogy betarthatatlan. Félek, hogy igaza van. Azt pedig tudjuk jól, hogy azt ő nagyon utálja, amikor neki igaza van. Talán azért nem ártana mégsem legalább a méhésztársadalom elé tárni azt, hogy milyen választási lehetőségek vannak. Aztán majd a méhészek, és nem az OMME elnöke eldönti, hogy mit választ. Ehhez pedig bizony mérhetetlen mennyiségű tudományos kutatásra van szükség. Először is, hogy pl. nem optikai csalódás-e a fausti alku. Tehát valójában az általam érzékelt népességvesztés mennyire valóságos? Az éveken át tartó megfelelő szintű kezelés fenntartható-e, vagy családösszeomláshoz vezet, ha igen akkor milyen kombinációs lehetőség áll fenn? És még millió megválaszolandó kérdés. Amihez elengedhetetlen egy kísérleti méhes. Ami nem állami, vagy OMME tulajdonban van, mert azok már megbuktak. A másik variáció tőlem egyáltalán nem áll távol. A lassaize fair elve, azaz hagyjuk, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, nem kell semmiféle hatósági beavatkozás, ezért aztán az azt megalapozó kutatásokra sincs szükség. Ekkor viszont tudomásul kell venni, ha megemelkedik az R értéke, még a fausti alkuval megkötött kezelések ellenére is, akkor kész, ennyi volt, a méhészet a jövőben csak úri huncutság lesz, nem pedig bevételt termelő gazdasági ágazat. Aztán, hogy ez mikor jön el, öt vagy ötven év múlva, senki nem tudja.